Jó olvasást! :)xx
Napok teltek
el. Magányos voltam, nem volt velem senki. Talán jobb is így, mert mindent
sikerült végig gondolnom. Az egész 17 évemet Catrinként és ezt a 2 hónapot
Angelaként. Rádöbbentem, hogy azért kaptam új esélyt, mert az én életemnek nem
így kell végződnie, és még valami feladatom van emberként. De mi az? Tényleg az
van számomra írva, hogy Harryvel legyek? De, akkor miért haltam meg? Mit kell
bizonyítanom?
Napokig csak
tanakodtam. Harrynek nem telefonáltam. Még mindig rá várok, bár kezdem
elveszíteni a reményt, hogy valaha felhív.
Február 28.
A
születésnapom. Legalábbis, ekkor ünneplem, mikor nincs szökőév. Most pedig
nincs. Szomorú, ködös reggelre ébredtem. Nem túl jó kezdet. Úgy döntöttem, hogy
eddig várok. A szülinapomig. Ha Harry ma sem hív, akkor holnap én fogok neki.
Már nem bírom tovább. Muszáj vele beszélnem, mert már csak 10 hónapom van
emberként.
A délelőttöt
az iskolában töltöttem, majd mikor már közel jártam a nevelőotthonhoz, egy roppant
ismerős autót láttam meg. Messziről nem tudtam beazonosítani, azonban a szívem
hevesen dobogott, és reménykedtem, hogy az övé. Szaporábban lépkedtem, már
majdnem futottam, végül megérkeztem. És igen. A kocsi Harryé. Berontottam a
nevelőotthonba, majd megindultam a szobám felé. Nem volt ott. Benéztem
Hilaryhez, de Harry ott sem járt. Akkor már csak egy helyen lehet. Bizonytalan
léptekkel, de végül megérkeztem a helyre, ahol gondoltam, hogy van. Nem
tévedtem. A régi szobámban az ágyon ült. Feje lehajtva, arca a kezébe temetve,
válla rázkódik. Mintha csak a múltba csöppentem volna vissza, amikor még angyal
voltam. Ugyan ez volt akkor is. Beléptem a szobába, amire felkapta a fejlét.
Szeme nem volt olyan vörös, mint szokott, miután itt sírt. Csak épphogy piros
volt.
- Szia.
–hebegtem. –Mit keresel itt?
- Emlékezni
jöttem. –szólt rekedtes hangon. Felvont szemöldökkel néztem rá, hisz nem igazán
értettem, mire céloz. Ezt észrevette, ezért folytatta. –Ma van Catrin 18.
szülinapja. Azaz, csak lenne, ha még élne, és nem is ma, hanem 29-én született,
de most nincs szökőév, ezért gondoltam ma jövök. Amint beléptem ide, elkapott
a bánat és szomorúság. Nem ölelhetem át. Nem köszönthetem fel. Nem adhatok neki
ajándékot. Nem…nem tehetek semmit. –szipogott. Lehajtott fejjel, némán
bólintottam, aztán csak álltam. A szívem azt súgta, menjek oda hozzá, és
öleljem meg, hogy megnyugodjon. Az eszem viszont azt, hogy menjek el, hisz
tőlem nem érdemel törődést, mert arra sem volt képes, hogy felhívjon, holott
megígérte. Ezért nem mozdultam, csak álltam. Harry kifújta az orrát, majd
hozzám lépett. –S-sajnálom, hogy nem hívtalak. –nyögte ki, mire felnéztem
egyenesen a szemébe, majd kínosan nevetve megráztam a fejem.
- Tudod,
Harry, nem akarok még én is beléd rúgni, azt az emlékek megtették. Csak tudd,
hogy rettenetesen fájt, hogy 2 hónapig nem jelentkeztél, pedig megígérted. Tudom,
hogy én is hívhattalak volna, és akartalak is, csak úgy döntöttem, hogy még
várok. Fel sem fogod, hogy miken mentem én keresztül nap, mint nap. Nem telt el
úgy perc, hogy ne reménykedtem volna, hogy hívsz. De a remény szép lassan
szertefoszlott. Nagyon örülök, hogy végre újra láthatlak, de jobb lett volna,
ha nem a hírekből tudok meg mindent. –mondtam, sarkon fordultam, és elindultam
a szobám felé, de elkapta a kezem, és visszarántott.
- Igazad van. –szólt
lehajtott fejjel. –Hibáztam. Meg tudod ezt nekem bocsájtani?
- Nem tudom. A
dolgok nem ilyen egyszerűek, hogy megbántasz, bocsánatot kérsz, és ennyi. Nem.
Elfogatom a bocsánatkérést, de még gondolkodom, hogyan tovább.
- Nem akarlak
elveszíteni! –suttogta.
- Akkor miért
nem hívtál? –kérdeztem a könnyeimmel küszködve. Erre nem tudott felelni, ezért
magára hagytam.
Épphogy beértem a szobámba, az érzelmek felszínre törtek, és sírásba
törtem ki. Rossz volt, hogy így bántam Harryvel, de nem hagyhatom, hogy játszon
velem. Ha most szó nélkül megbocsájtok neki, akkor legközelebb is ezt teszi
velem, mert tudja, úgyis elnézem neki. Hát nem! Viszont, jól döntöttem, hogy
ilyen kemény voltam? Mi van, ha elmegy, és soha többé nem jön vissza, pont
ezért. Gyorsan megmostam az arcom, próbáltam összeszedni magam, és visszamentem
megkeresni őt. De nem volt a szobában. Benéztem Hilaryhez, de ő nem látta.
Végül a portástól megtudtam, hogy elment.
- Nem mondott
semmit? –kérdeztem idegesen.
- Nem. De elég
bánatos volt.
- Nem mondta,
hova megy?
- Sajnálom,
nem. –mondta a recepciós, akit végül otthagytam.
Olyan dühös
voltam magamra, mint még soha. Hogy tehettem ezt azzal az emberrel, akit a
legjobban szeretek? Tudom, hogy nagyon megbántottam, éreztem, amit ő érez,
ezért tudom. De most mit tegyek? Hirtelen felpattantam, és olyat tettem, amit
nem értettem, és soha nem fogok megérteni, mert normál esetben ilyet soha nem
csinálnék. Elmentem egy közeli kocsmába. Gondoltam, 18 lettem, akkor iszom.
Persze, nem úgy gondoltam, hogy majd részegre iszom magam, hisz már nagykorú
vagyok. Nem, ilyesmire nem gondoltam. Csak annyit akartam, hogy kicsit lazábban
lássam a dolgokat, és elfelejtsem a gondjaimat. Már sötétedett, mire leértem.
Még alig volt bent pár ember, hisz még nem volt olyan késő. Leültem a pulthoz,
és rendeltem magamnak valami erőset. Tulajdonképp, engem cseppet sem érdekelt,
hogy mi az, csak felejteni akartam. Hát, erősebb volt, mit terveztem. Életemben
most ittam először. Még hozzá kell szoknom. Nagyon magam alatt lehettem, mert
nem gondoltam a következményekre, csak ittam, és ittam. Idő közben
beesteledett, és nagy tömeg lett a kocsmában. Már nem voltam teljesen józan,
amikor a pulttól egy asztalhoz ültem át. 11 körül, már a kocsmában nem volt
józan ember, egy csomó részeg botladozott minden merre. Felálltam, a pulthoz
menetm, és kértem még egy pohárral. Megkaptam, egyből le is húztam, majd egy
ismerős alakot véltem felfedezni a tömegben, aki még nem volt hullarészeg, de
lehetett látni, hogy van már benne alkohol jócskán. Mikor meglátott, egyből
hozzám sietett.
- Bulizok.
Talán zavar? – kérdeztem vissza kissé flegmán.
- Ez nem te
vagy!
- Harry, te
nem is ismersz engem!
- Gyere, hazaviszlek!
- Nem megyek
sehova!
- De, most
velem jössz! –azzal kirángatott az épületből. Először küzdöttem erős karjai
ellen, de aztán feladtam, mert tudtam, úgysem szabadulhatok, amíg ő azt nem
engedi. Elvitt az autójához, majd befektetett a hátsó ülésre, ő pedig valahogy
még odajött mellém. –Ilyen állapotban nem vihetlek haza! –gondolkodott.
- De, nincs
semmi bajom! Teljesen józan vagyok, csak egy ici-picit ittam! –nevettem.
- Persze!
Angela, te bűzlesz a piától! Mennyit ittál?
- Csak ennyit.
–mutattam az ujjammal.
- Aha.
Annyitól senki nem rúg be, te viszont totál részeg vagy!
- Nem vagyok,
és engedj ki, vissza akarok menni! –kezdtem vitatkozni, és csapdosni kezdtem,
hogy engedjen el.
- Nem. –szól nyugodt
hangon.
- Dee! –kalimpáltam
tovább kezeimmel, mire magához szorított, és lefogta kezeimet. –Ha nem engedsz
el sikítok! –de nem engedett a szorításból, ezért sikítottam egyet, de másik
kezével befogta a számat.
- Hidd el,
hogy mikor kijózanodsz, meg fogod ezt köszönni nekem.
- Miért vagy
velem ilyen kedves? –kérdetem, mikor elengedte a szám.
- Mert megbántottalak.
És szeretném jóvátenni. –mondta, majd közelebb hajolt, amíg szánk össze nem
ért, de ennél többre nem emlékszem.
wiii!!! de jóó...csak jól süljön ki! :D :) siess!!! :D
VálaszTörlésgyorsan a kövit
VálaszTörlésKifoglak belezni ha mégegyszer így hagyod abba asdfgh*-* Gyorsan kövit. és úú ugye megcsókolták egymást?asdf*-*
VálaszTörlésAmúgy jó az új kinézet :D
VálaszTörlésNekem pont Feb.28-án van a szülinapom *-* Am nagyon de nagyon jó lettttttt *o*
VálaszTörlésnagyon jó! gyorsan a kövit :D
VálaszTörlés