16. Rész~ Pizza sütés

Sziasztok! Kicsit megkésve, de itt a következő. Legközelebb  csütörtökön lesz (ha minden jól megy) egy kis romantikus résszel készülök, Valentín-nap alkalmából. :)

- Nem költöznél hozzánk? Persze, elég a verseny után. Tudod, nagyon szeretek veled lenni, de be kell látnunk, hogy Manchester elég messze van Londontól, és hát…szóval érted.

Döbbenten néztem rá. Egy kicsit meg is szédültem, észrevette, hogy teljesen lesápadtam, ezért elkapott, mielőtt összeesek. Jól értettem? Költözzek hozzájuk?

- T-tessék? –dadogtam értetlenül.

- Mi a baj?

- Nem költözhetek oda. Bár, az tény, hogy jövőre, ha Londonba fogok gimibe járni, akkor kell valami megoldás, hogy ne kelljen mindig hazajönnöm, de itt van Hilary, nem mehetek el, ráadásul megtaláltam az egyetlen élő rokonom. –hadartam. Na, most ő döbbent meg az utolsó mondatom hallatán.

- Rokon?

- Igen, majd mindent részletesen elmesélek, de vissza a költözéshez. Én még kiskorú vagyok, nem mehetek el.

- Mikor töltöd be a 18-at?

- Februárban. 29-én. –mondtam lehajtott fejjel. Szégyelltem, hogy még ebben is különc vagyok. Ki az a szerencsétlen, aki pont olyan napon születik, ami 4 évente egyszer van?! Huncut, visszafojtott mosolyt véltem felfedezni arcán. Elárasztott a düh. Régen nagyon sokat csúfoltak, és piszkáltak a születésnapom miatt, ezért fogtam magam és elindultam a nevelőotthon felé. Harry egy ideig értetlenül nézett utánam, majd a nyomomba eredt, de mielőtt elkaphatta volna a karom gyorsítottam.

- Catrin állj már meg, most mi van?

- Az, hogy kinevettél. –lassítottam.

- Nem is nevettem.

- De mosolyogtál, nézd, régen sokat bántottak a szülinapom miatt, most, kérlek hagyj.

- Nem. –tiltakozott, de rá sem hederítettem, újra gyorsítottam. –Állj már le!

- Nem. Szeretnék egyedül lenni, jó?

- Oké, de ezt beszéljük meg!

- Ezen nincs mit megbeszélni. Elmondtam, hogy mikor van a születésnapom, te meg kinevettél, mert ilyen szerencsétlen dátumra esett. Ez a helyzet, látod? Ezen nem kell semmit beszélni. Menj haza, oké? A versenyig nem szeretnék veled találkozni. Csak, hogy értsd, hogy miért, mert rohadtul megbántottál. Úgy gondoltam, hogy te más vagy, nem fogsz gúnyolódni, de tévedtem…. –Teljesen kiborultam. Túlságosan is, de nem tehetek róla. Szörnyű emlékeim vannak ezzel kapcsolatban, érzékeny vagyok erre a témára. Azzal, hogy gúnyosan mosolygott a szívembe szúrt. Még mindig gyorsan mentem, Harry mellettem loholt és a hallottakon töprengett.

- Ne haragudj. –mondta végül. Ekkor már megálltam. Némán álltunk egymás mellett. –Sajnálom! Nem tudtam, hogy ez neked rosszul esik.

- Én is sajnálom, hogy olyan ideges lettem, csak nem esett jól.

- Többé nem fordul elő. Akkor? Szent a béke?

- Nem tudom… - húztam az agyát.

- Miért? Figyi, amióta járunk állandóan veszekedünk, neked ez jó?

- A barátnőd vagyok?

- Hát nem?

- Nem tudom. Az voltam. Egy teljes hétig. –gúnyolódtam. –Aztán te megcsaltál. Kibékültünk, de arról nem volt szó, hogy újra járunk. –mondtam. Elgondolkodott.

- Igazad van. A nyilvánosság még nem tud a kis „félre lépésemről”, és úgy tudja, hogy együtt vagyunk. És ez így jó. Szóval, Catrin Swam! Megtisztelnél azzal, hogy a barántőm leszel? – kérdezte csillogó szemekkel. Hát lehet neki nemet mondani? Már eldöntöttem, hogy igennel válaszolok, de azért még kicsit idegesítettem.

- Miért pont én kellek neked? Van több ezer lány, akit mind megkaphatsz. Miért engem választasz? Találsz sokkal szebbet is. –tettem fel a kérdést, ami egyébként tényleg érdekelt. Gondolkodás, hezitálás nélkül megadta a választ.

- Mert én téged szeretlek. Beléd lettem szerelmes, és nem abba a több ezerbe. Mikor belenézek a gyönyörű gesztenyebarna szemedbe, mást látok, mint a többi lányéban. Persze, jó értelemben. Úgy érzem, te vagy a másik felem, aki nélkül nem tudok és nem is akarok élni! Catrin Swam, értsd meg, hogy én teljes szívemből szeretlek! –teljesen elfelejtettem Taylort, hogy megbántott, és minden rosszat, amit tett. Könnyek gyűltek a szemembe, a nyakába ugrottam, ő pedig forgatni kezdett, majd letett, belenézett a szemembe, lassan közelebb hajolt és megcsókolt.

- Szeretlek Harry! Hiszek neked.

- Mi lenne, ha a jövő hetet nálunk töltenéd?

- A nevelőm nem menne bele.

- Miért? Azt mondjuk, hogy nálunk fogsz gyakorolni, mi készítünk föl.

- Hm. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e.

- Légysziiii! –könyörgött és apró csókokat lehet ajkamra.

- Végül is, egy próbát megér! –kacsintottam. Ujjait az enyémmel összekulcsolta, így sétáltunk az autójához. 20 perc múlva már a nevelő otthon előtt álltunk. –Bemegyek és megpróbálom elintézni, te maradj itt! –utasítottam.

- Igen is, hölgyem! –viccelődött. Elmosolyodtam és már be is mentem. Hilary szobája felé igyekeztem, mikor összefutottam Mrs. Kingslei-vel.

- Üdv. Lehetne egy óriási kérésem?

- Persze, mondjad. –mosolygott kedvesen.

- A jövő héten a One Directionnál lennék. Tudja, kik ők. Segítenének felkészülni a versenyre, ez az utolsó forduló, nagyon fontos! Kérem!! –könyörögtem.

- Hm, nem bánom, de vigyázz magadra és ha tudsz telefonálj!

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! –örvendeztem és megöleltem. Berontottam a szobámba és kinyitottam az ablakot. Láttam Harryt, amint az autójának támaszkodva vár.

- Mehetek!!! –kiáltottam, nem túl hangosan.

- Remek! Gyorsan pakolj össze, és megyünk! –bólintottam, becsuktam az ablakot és egy sport táskába betettem néhány szükséges dolgot. Negyed óra múlva készen álltam, de még volt valami, amit el kellett intéznem. Hilary.

- Szia Kincsem! –szóltam barátságosan.

- Szia!

- Figyelj, jövő héten nem leszek otthon, ezért majd nem tudunk játszani, de itt lesz veled Mrs. Kingslei, jó? Ő vigyáz rád, és gondolatban én is veled leszek. –magyaráztam, mikor megláttam, hogy könnyes a szeme. –Mi a baj?

- Nem akarom, hogy elmenj! Ugye visszajössz?!

- Persze, csak a barátaimhoz megyek, gyakorolni fogok a versenyre! Na, nincs semmi baj, oké?

- Oké. Majd a macid megvéd minden rossztól. –rámosolyogtam, és otthagytam. Beszálltam Harry mellé az autóba és elindultunk.

*1D házban*

- Sziasztok! –köszöntünk egyszerre Harryvel. Nem jött válasz, a ház üresnek bizonyult.

- Csak mi vagyunk otthon? –kérdeztem.

- Úgy tűnik. –leraktam a táskám a nappaliba, mikor Harry a hátam mögé osont és a karjába kapott, majd elindult.

- Hova viszel?

- Majd meglátod- kacsintott, de ekkor már az udvaron voltunk.

- Ugye nem?

- Remélem hoztál fürdő ruhát, de ha nem, akkor maradhatsz ebben is, hisz miután bedoblak, úgyis mindegy lesz. –mondta, majd belehajított a medencébe.

- Héé! Ezt még megbánod. –fenyegetőztem nevetve.

- Igen?- kérdezte és utánam ugrott. Odaúsztam hozzá és lenyomtam a fejét a víz alá. - Ezt miért csináltad?

- Mert te bedobtál ruhástól!

- Én is ruhában vagyok.

- Az a te bajod! –erre mindketten elnevettük magunkat.

- Vegyél nagy levegőt, utána lemerülünk, oké?

- Mit tervezel?

- Semmit. –tiltakozott, de arcán láttam azt a bizonyos perverz mosolyt. Azért engedelmeskedtem, lehúzott a víz alá. Mindkettőnknek nyitva volt a szeme, pár pillanatig csak néztünk egymásra, majd közelebb jött és megcsókolt. Víz alatt. Ezt mindig is szerettem volna kipróbálni és most végre megtehettem. Megjegyzem, jobb, mint hittem.

Mosolyogva mentem levegőért, majd hozzá bújtam.

- Nagyon szeretlek! –suttogtam.

- Tudom, én is téged. Nem megyünk be? Úgy hallom, megjöttek a többiek.

- Menjünk.

Kikászálódtunk a medencéből, és berohantunk, mivel már elég hideg volt. Intettünk a srácoknak és felmentünk lezuhanyozni. Persze, külön-külön. Felvettem a „pizsamámat”, mivel már nem terveztem menni sehova, és amúgy is már 6 óra volt, én pedig kimerült voltam, nem volt kedvem semmihez. Lementem, de Harry még nem volt ott.

- Éhes vagyok! –nyavalygott Niall.

- Te mikor nem? –kérdezte viccesen Liam.

- Mit kértem vacsorára? –kérdeztem.

- Süssünk pizzát!- állt elő az ötlettel Louis. Na igen, rajta kívül kinek jut ekkora őrültség eszébe? Pizzát velük? Hajjaj, mi lesz még itt? Mivel az ötletet a többiek díjjazták, bevonultunk a konyhába. Én megcsináltam a tésztát, amíg kelt, addig a fiúk előszedték a sonkától kezdve, a ketchup-ig mindent, amit rá lehet tenni. Kerekre nyújtottam a tésztát, közben Harry is megérkezett, majd rajtunk kívül mindenki a tészta fölé görnyedt és telerakták minden félével, de persze csak olyannal, ami a pizzára kell. Betettük a sütőbe, s amíg sült a fiúk felelőtlenül otthagyták és leültek Tv-t nézni. Én pedig figyelhettem egyedül. Bár nem sokáig voltam magányos, ugyanis Zayn kijött hozzám.

- Mizu? –kérdezte.

- Semmi. Őrizem a pizzát. –nevettem.

- Harryvel…. Most újra együtt vagytok?

- Igen. Miért?

- Semmi, csak kérdeztem. Örülök, hogy boldogak vagytok. Taylor csak rossz hatással volt rá.

- Tudom. Fiúk! Kész a pizza! –kiáltottam, egy szempillantás alatt mindenki ott termett. Jó nagy pizzát sütöttem, de még így is elfogyott az egész. Harryvel kint maradtunk mosogatni, a többiek elfoglalták magukat.

- Áh, végre kész! –sóhajtottam. –Figyi, én hulla vagyok, szeretnék lefeküdni.

- Rendben, akkor megyek veled.

- Nem, nem kell. Maradj a srácokkal, nyugodtan.

- Én inkább veled tölteném az időt, amíg el nem alszol.

Elköszöntünk a fiúktól és felmentünk. Ledőltem az ágyra, Harry pedig mellém telepedett.

- Olyan jó, hogy vagy nekem. –suttogta a fülembe. Nem válaszoltam, csak megcsókoltam.

- Szeretlek.

Fölém tornyosult és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Annyi érzelem volt csókjában, hogy azt képtelenség leírni. Most már tényleg érzem, hogy mennyire szeret. Hihetetlenül jó érzés. Mikor el tudtunk szakadni egymástól felpattantam fogat mostam és visszabújtam a puha ágyba, Harry pedig mellém feküdt és gyengéden simogatta hajam, míg el nem aludtam. Félálomban lehettem, mert éreztem, hogy felkelt mellőlem és az asztalán lévő géphez sétál, de többre már nem emlékszem, mert teljesen elnyomott az álom.