*Chloe
szemszöge*
Vége, Catrin meghalt. Erről Harry még mit sem tud.
Szegény, vajon mit fog szólni?
Niallnak dőlve sírtam. A többiek arcán is könnyeket
véltem felfedezni.
- Sajnálom, de
már nem tudtunk rajta segíteni - szólt az orvos. - Egy másodpercig vissza
tudtuk hozni, de utána végleg távozott tőlünk. - folytatta lehajtott fejjel.
Neeem! Miért? Egyszerűen nem tudom felfogni. Nincs többé. Mostantól nem tudok vele beszélni. Nem lehet! Miért? És, ha én ennyire
kiborultam, akkor mit fog szólni Harry?
- Most mi
lesz? –kérdeztem szipogva.
- Meghalt. Nem
tudom elhinni. –mondta Zayn. A többiek egyetértően bólintottak, hogy még ők sem
tudták felfogni. – Szegény Harry. Neki lesz a legnehezebb.
Igen, ezzel is
mindenki egyetért. Reménykedtünk, hogy nem fog semmi hülyeséget csinálni.
- Mivel nincs
családja, szólni kell a nevelő otthonnak. Felhívom őket. –szólt Louis és arrébb
ment. Én még mindig sírtam Niall vállán. Kis idő múlva visszajött Eleanorral az
oldalán.
- Igaz?
Tényleg meghalt?- kérdezte.
- Igen.
–mondtunk szomorúan. Ő az, akinek szintén nagyon nehéz, hisz már régtől
ismerte. Hjaj, Catrin. Vajon figyelsz minket most onnan fentről?
- Bemegyek
Harryhez. –mondtam és felálltam. Niall utánam jött, aztán mindenki felpattant
és együtt mentünk be hozzá. Már ébren volt. A látvány megrémítette.
Mindannyiunk szeme vörös és kisírt volt.
- Mi történt?
Mi van Catrinnal? –kérdezte kétségbeesetten. Úgy döntöttünk, nem húzzuk tovább,
ezért Liam végül kimondta.
- Harry.
Catrin…meghalt. –suttogta. Borzalmas érzés volt ezt így hallani. Teljesen
ledöbbent. Pár pillanatig mozdulatlanul, komoran ült, már azt hittük, hogy
valami komoly baja lett a hír hallatán, majd kitört belőle a sírás.
- Ez, ez nem
lehet igaz! Kérlek, mondjátok, hogy nem igaz! –sírt.
- Bárcsak mondhatnánk!
–térdelt le mellé Louis.
- Nem! Így én
sem akarok tovább élni! Akkor én is meghalok! –mondta. Kétségbe estünk, nem
akartuk őt is elveszteni.
- Nem, Harry!
Mi itt vagyunk neked. Kérlek, nyugodj meg! Ez mindnyájunknak nagyon nehéz, de
együtt túl fogunk rajta lépni! Erősnek kell lenned. Hidd el, ő most valahonnan
fentről néz rád. Szerinted, ő akarná, hogy miatta meghalj? Kérlek! –győzködte
Niall. Volt valami abban, amit mondott, de akkor is, nagyon nehéz. –Hidd el,
nekünk sem könnyű! Mi itt vagyunk neked, és mindenben segítünk.
- Akkor
hozzátok vissza. –sírt még mindig Harry.
- Azt nem
tudjuk. De melletted álunk! –szólt közbe Zayn. Ezek után csöndben ültünk és
sírtunk. Hogy fogjuk ezt a halált feldolgozni? Mindannyiunk számára nagyon
fontos volt, de különösen Harrynek. Borzalmas érzés lehet elveszteni azt, akit
a legjobban szeretsz a világon. Én nem, nem akarom átélni ezt soha! Megérkezett
a kórházba Hilary és Mrs. Kingslei is. Miután felvázoltuk neki a helyzetet, ők
is sírni kezdtek. Hilary oda rohant Harryhez és hozzá bújt.
- Jól van,
cshh. –szólt Harry a kislánynak és simogatni kezdte a hátát.
- Hol van Cat-Catrin? –szipogta a kicsi.
- Bizonyára, valahol az angyalok között –szólt
Harry könnyes szemekkel -, és most is téged néz és vigyáz rád.
- De jöjjön vissza!
- Nem tud, sajnos. De itt –mutatott a kislány, majd
az ő szívére – megőrizheted emlékét, a szívedben. Mindig ott lesz. Onnan soha,
senki nem tudja elvenni tőled.
*Catrin szemszöge*
Majdnem meghasadt a szívem, ahogy Harryt és Hilaryt
néztem. Borzalmasan hiányoztak, de tudtam, hogy már nem lehetek velük, nem
simogathatom meg Hilary puha arcát, nem ölelhetem át Harryt. Itt fent a legtöbb
angyal boldog, hogy az lehet, aki, és arra vigyázhat, akire. De én nem. Nekem
ott lent a barátaimmal volt jó. Velük volt teljes az életem. Mikor megtaláltam
a helyem a nagyvilágba és megtaláltam az igaz szerelmem, akkor most jött ez a
nyavalyás baleset és tessék. Már soha nem leszek boldog, itt legalábbis úgy érzem, nem.
*1 héttel később, Chloe szemszöge*
Ami az elmúlt héten történt, kibírhatatlan volt. Sokat sírtunk, szenvedtünk. Az egyetlen jó hír, amit történt, hogy előkerültek a szüleim, akik nyaralni voltak a rablás idején, de ezzel most nem húznám az időt, a lényeg, hogy megvannak.
Már túl vagyunk a nehezén. Vagy, lehet, hogy
mégsem. Megvolt a temetés, már csak fel kell dolgozni azt, hogy többé nem lesz
mellettünk. Valamilyen szinten el kell őt felejtenünk, túl kell lépnünk ezen és
szép emlékként gondolni vissza rá. Ez gondoltban is olyan nehezen hangzik, hát
még gyakorlatban. Harry teljesen kikészült, nem telik el nap, hogy ne sírna. De
ez még a jobbik. A szobája már romokban hever, amit csak tudott szétvert az
idegességtől. Mind nagyon aggódunk érte, hogy valami hülyeséget csinál, vagy
kárt tesz magában. Szerencsére még nem vett a kezébe se cigit, se drogot, de
még csak alkoholt sem. Reméljük, hogy ez így marad. Sokat jár a nevelőotthonba,
amiben Catrin lakott. Elég sok időt tölt Hilaryval és sokat jár Catrin
szobájába, amely a halála óta érintetlen. Semmit nem dobtak ki vagy
ajándékoztak el. Minden a régi. Azonban, van egy kisebb baj. Harry senkit nem enged
maga közelébe, az egyetlen akivel beszél, az Hilary. Senki másra nem kíváncsi
és alig eszik. Ez ellen sajnos nem tudunk tenni. Nem hajlandó meghallgatni
minket, pszichológusról pedig hallani sem akar, pedig ez nem mehet így sokáig.
Az agyrázkódásom miatt még mindig nem járok
iskolába, így minden időmet a srácokkal töltöm, együtt próbáljuk feldolgozni a
történteket. Támogatjuk egymást, mindenben.
*Catrin szemszöge*
Ez alatt az 1 hét alatt beletanultam minden fontos
angyali-dologba, de nem telt úgy el nap, hogy ne sírtam volna, ne gondoltam
volna Harryre, vagy ne néztem volna le rá. Utáltam az itteni életem, mert
tudtam soha nem lehetek vele. Bár, jobb így, hogy láthatom, de akkor is nagyon
nehéz. Ma Alice-val elmentünk Andrewhez, ahogy megbeszéltük még korábban.
- Á, sziasztok! Catrin, gratulálok! Sikerült
egyetlen hét alatt mindent megtanulnod, kitűnő! Most már te is őrangyal
lehetsz, és mivel ilyen ügyes voltál, választhatsz, hogy kire szeretnél
vigyázni. –mondta Andrew. Gondolkodás nélkül rávágtam a választ:
- Harry Styles! –kiáltottam csillogó szemekkel.
- Hm, sejtettem. Tudom, hogy sokat jelent számodra
ez a fiú. Nem bánom. Lehetsz az őrangyala. Most nagyon ki van bukva a halálod
miatt. Jelenleg az lesz a feladatod, hogy megnyugtasd. Legyél sokat mellette,
persze, ő nem fogja tudni, hogy ott vagy, de nagyon figyelj rá. Nem tudom, elég
érett vagy-e a feladatra, Harry most kemény dió….
- Menni fog! –mondtam elszántan.
- Értem, ha ilyen magabiztos vagy, sikerülhet. De
nagyon vigyázz, gondolom Alice már mutatott néhány trükköt, amit a földön
alkalmazhatsz –nézett szigorúan barátnőmre –,de ezekkel óvatosan. Nem fedhetjük
fel, hogy vannak angyalok. Nos, nem is húzom az időt, mostantól Harry Styles
őrangyala lettél! És most nyomás, menj le hozzá, Alice majd segít és vigyázz
rá! Sziasztok.
- Viszlát! –köszöntük egyszerre és elhagytuk az
épületet.
- Oké, akkor most lemegyünk a földre! –szól Alice,
megragadta a kezem, lehunyta a szemét és erősen koncentrált valamire. Nem
kérdeztem semmit, nem akartam zavarni. Egy percen belül a földön voltunk az
emberek között.
- Alice, mi van, ha meglátnak? Nem kéne elbújni?
–kérdeztem aggódó hangon.
- Te butus! Az emberek nem látnak, attól, hogy mi
látjuk őket! Gyere! –megragadta a karom és húzni kezdett Manchester utcáin.
Várjunk csak! Miért itt vagyunk, ha Harry Londonban lakik? Nem sokkal később
választ kaptam a kérdésemre, ugyanis a nevelőotthonomhoz érve megpillantottam a
kocsiját. A „szívem” hevesen verni kezdett. Egy hétig csak egy üvegen keresztül
láthattam onnan a magasból, most pedig újra láthatom élőben, bár ő ezt nem
tudja. Alice átsuhant a falakon, én pedig utána. Ez nekem még kicsit furcsa
volt, nem voltam hozzászokva, hogy csak úgy átmegyek a falakon, de ő ezt
teljesen természetesen csinálta. Elérkeztünk a szobámba, ami legnagyobb
meglepetésemre ugyan úgy nézett ki, mint a halálom előtt. Semmi nem változott.
A ruháim, szekrényem, angyal szobraim, minden érintetlen volt. Majd az ágyra
tévedt a tekintetem, ahol ott volt Ő. Harry ott ült magányosan, kezével
eltakarta az arcát, válla rázkódott, tudtam, hogy sír. Hirtelen én is teljesen
elszomorodtam és belőlem is kitört a sírás. Ott ült velem szemben, de én nem
érinthettem meg, nem bújhattam hozzá, nem csókolhattam, nem súghattam a fülébe,
hogy mennyire szeretem és, hogy vele vagyok, és soha nem hagyom el. Mindezt nem
tehettem, ami még jobban elszomorított. Alice együtt érzően megszorította a
kezem, megvárta amíg összeszedem magam, majd magyarázni kezdett.
- Oké, koncentrál Harryre annyira, amennyire csak
tudsz. Mivel te leszel az őrangyala, majd fogod tudni, mi jár a fejében és
érezni fogod, amit ő érez. Csak egyszer kell nagyon koncentrálni rá, aztán ha
sikerül, akkor onnantól már mindig fogod tudni, hogy mire gondol. Gyerünk! –adta
ki a feladatot. Bólintottam és nagyon Harryre koncentráltam. Egészen pontosan 3
percig szenvedtem, majd sikerült, amit Alice mondott és tényleg láttam a
gondolatait és mindent éreztem, amit ő.
- Sikerült! –jelentettem be, mire ő elismerően
bólintott.
- Oké, akkor most már én nem tudok neked segíteni.
Itt maradok veled, ha szeretnéd, de most már magadnak kell rájönni mindenre. Ez
szabály, innentől nem segíthetek. Vagyis, van amiben igen, de most arra kell
rájönnöd, hogyan tudod őt irányítani. Tudom, kicsit ijesztően és bonyolultan
hangzik, de ha ráérzel, hidd el, nem az.
- Egy kicsit? –kérdeztem kitágult szemekkel.
- Jó, talán nagyon, de menni fog. Figyelj, ha
vissza akarsz jönni az angyalokhoz, akkor koncentrál arra a helyre, ha a
földre, akkor pedig a földre, az emberekre. Itt a földön is tudod ezt
alkalmazni, ha koncentrálsz egy emberre, vagy helyre, ott teremhetsz. Én, most
hagylak fejlődni, ha kellek gondolj rám és jövök. Sok sikert, szia!
- De, Alice! –kezdtem, de addigra már sehol sem
volt, klassz. Harry még mindig az ágyon ült. Már nem sírt. Közelebb mentem,
mire ő felállt, amitől hátrahőköltem. Elindult felém, mintha látott volna,
aminek örültem volna, de nem így volt. Keresztülment rajtam, majd az angyal
szobraimhoz lépett. Egy ideig tanulmányozta őket, majd felemelte az egyiket.
Hallottam a gondolatát, ami így hangzott:
„Catrin! Mindig is hittél az angyalokban, pedig ha
léteznének, akkor most itt lennél velem. Ó, miért, miért hagytál magamra?”
Majd megszakadt a szívem. Annyira el akartam neki mondani, hogy én is angyal lettem, az ő őrangyala, és, hogy mindig vele leszek, de nem lett volna szabad. Azonban ekkor már nem bírtam
magammal és megpróbálkoztam az egyik trükkel, amit Alice mutatott. Erősen koncentráltam arra, hogy beszélni
tudjak. Sikerrel jártam, mivel 2 perc után a saját hangom hallottam. Igaz, hogy
nagyon halkan, de hallottam.
- Harry! Harry, Catrin vagyok! Én melletted vagyok,
hidd el! –suttogtam. Ennyire volt erőm. Mivel még kezdő vagyok, ez nehezen
megy, de sikerült! Jaj, igen. Vannak ilyen dolgok, hogy egy kicsit tudok
beszélni, vagy szilárddá tenni valamelyik testrészem, ha nagyon koncentrálok.
Ezekre a trükkökre célzott Andrew is. Harry megfordult. Ezek szerint hallotta.
„Catrin?! Hol vagy? Á, csak képzelődtem, ő nem
lehet velem, mert meghalt. Hacsak, nem lett angyal. Hah, dehogy!” – gondolta
Harry. Sejtettem, hogy ez lesz. Nem hisz a fülének, ami érthető, de nem mertem
tovább próbálkozni.
Hirtelen érezni kezdtem, amit Harry érez. Szomorú
volt, nagyon szomorú. Kínok gyötörték. Részben magát hibáztatja, amiért én
meghaltam, mert ő vitt kirándulni. Büntetni akarja magát, ő is meg akar halni,
mert abban reménykedik, hogy majd ott fent együtt lehetünk. Nem! Nem szabad
hagynom, hogy kárt tegyen magában, valahogy meg kell nyugtatnom őt, fel kell
nyitnom a szemét, hogy van miért élnie. De hogy csináljam? Alice! Alice,
segíts!
- Mi a helyzet? –teremt mellettem barátnőm.
- Alice, de jó, hogy itt vagy! Tudom, hogy nem
lenne szabad, de kérlek segíts! Mit tegyek? Harry magát okolja a baleset miatt,
és néha olyan ötlete támad, hogy megöli magát.
- Ne vágj már ilyen fancsali képet! –szólt, mire
kicsit megharagudtam.
- Mi? Te ezt nem értheted, Alice, nem tudod, milyen
fontos nekem! –már szinte sírtam. Nem hagyhattam, hogy Harry hülyeséget
csináljon.
- Ó, hidd el, Catrin, megértelek. Azért is, mert az
őrangyalod voltam, és végig tudtam mit érzel, és ugyebár már nem vagyok, de még
mindig belelátok 1-1 gondolatodba és érzésedbe. De nem csak ezért tudlak nagyon
megérteni, hanem mert velem is ilyen volt. Pont ugyan ez történt velem és
Liammal.
- Azzal a Liammal? –csodálkoztam.
- Igen, Liam Payneval. Az X-faktor után történt.
Egy koncerten találkoztunk, elkérte a számom, majd minden nap hívott,
találkozgatni kezdtünk. Beleszerettem. Szerelmem viszonozta, járni kezdtünk, de
nem vállaltuk fel kapcsolatunkat a rajongók miatt. Nagyon szerettem,
kimondhatatlanul. Aztán vége lett. –mondta, s a hangja egyre szomorúbb lett.
- Hogy történt?
- Autóbaleset. Ő vezetett. Belénk jöttek, én ott
meghaltam, ő túlélte. Ő is pontosan így volt. Véget akart vetni életének, magát
hibáztatta. Az őrangyala lettem, és segítettem neki. Próbáltam megnyugtatni, de
ez nagyon nehéz volt. Aztán, kerestem neki egy barátnőt, Samanthat. Nehéz volt
összeboronálni őket, de végül Liam belátta, hogy én már nem megyek vissza,
ezért tovább lépett. Mikor már láttam, hogy boldog és boldogul egyedül is, ott
hagytam. Még mindig szeretem őt, teljes szívemből. Gyakran meglátogatom,
örülök, hogy boldognak látom, de hiányzik. Hihetetlenül! –nem bírta tovább és
kitört belőle a sírás.
- Shh. És Samantha, vele mi lett?
- Még mindig együtt vannak. –szipogta.
- Mi? Én erről miért nem tudok?
- Senki nem tud róla, még a fiúk sem, csak ők
ketten, én és most már te is. Titokban tartják, nem sokat mutatkoznak együtt,
ezért keveset találkoznak, de mindezek ellenére szeretik egymást és kitartanak
egymás mellett.
- Miért titkolódznak?
- Azt, nem szeretném elmondani. Tudod, még éltem
teljes szívemből szerettem, emlékét megőrzöm, és bár én tudom, mit miért tesz,
ezt úgy érzem nincs jogom megosztani senkivel. Ne haragudj!
- Persze,
semmi. Megértelek, és nagyon sajnálom!
- Nem kell. –törölt le egy könnycseppet az arcáról-
Örülök, hogy boldog. Mással. Ha már velem nem is lehet. Szóval, koncentrálj rá,
helyes útra kell térítened! Catrin, tudom, hogy nehéz lesz, neked nagyon, de
kellene szerezni neki valakit, akivel beszél. Nos, az egyedüli ilyen ember
jelen esetben Hilary. Csakhogy, ő egy kislány, akinek nem fog panaszkodni. Az
lenne a legjobb, legalábbis számára, hogy kerítesz mellé valakit, aki jó
esetben lány, hogy ha vele tud erről beszélni, lassan beleszeressen, és akkor
újra boldog lehet. Más utata nem nagyon látok –mondta. Keserűen bólintottam. Tudtam, hogy igaza van, és
tudtam, hogy Harry számára is ez a legjobb amit tehetek, még akkor is, ha belül
megszakad a szívem. Ezért kínok között visszamentünk az angyalok közé, hogy
tanácsot kérjünk Andrewtől.
Bekönnyeztem itt törölgettem a pulcsimba a könnyeim x"dd nekem tetszik.. és én olvasnám ha folytatnád :(( :)<3
VálaszTörlésÈn elsírtam magam rajta.:(( èn olvasnám tovább ha folytatod!!
VálaszTörlésÉn is megkönnyeztem! ..Komolyan!
VálaszTörlésDe kérlek valahogy ébredjen fel Catrin.Mert ... ez a sztori úgy nem jó ;cc de folytasd!És ne haragudj meg a megjegyzésemért!:)
Úristen ha abba mered hagyni akkor..........nagyon jó én nagyon szivesen olvasom,és számomra ez meg elég kevés rész.Lécci ne hagyd abba még sokáig.És ne haragudj ha megbántottalak.
VálaszTörlésKelljen életre Catrin.Ez így akkor nem lessz jó.Derüljön ki hogy csak egy hasonmással összetévesztették!Légszi :(
VálaszTörlésAmúgy mikor jön a kövi?