23. Rész~ Hogy döntsek?

Sziasztok! Szóval, leszögezném hogy én nem akarom abba hagyni a blogot, ezért jól esik hogy ti is szeretnétek folytatást, és igen, ez meg kevés rész, szerintem is, de ne aggódjatok, mert lesz még sok-sok szomorú, de sok vidám rész is ;)
Valamint bocsánatot szeretnék kérni, amiért mostanában ennyit kell várni az új részre, de nagyon igyekszem, és most már levannak a versenyeim, fellépéseim, minden, szóval igyekszem gyakrabban új résszel jönni! Ez most rövidebb lett, mint szerettem volna, de már dolgozom a következőn, remélem, holnap sikerül hoznom! Jó olvasást! :)xx 

*Fél év múlva, 2012. december 15., szombat*

*Chloe szemszöge*

Catrin halála után fél évvel sem változott túl sok minden. Harry és Eleanor kivételével nagyjából mindenki túl tudott lépni, bár az a bizonyos seb még mindig ott van a szívünkben. Már soha nem lesz olyan, mint ez előtt volt. Viszont Elnek és Hazznak különösen nehéz, hisz szoros kapcsolatot ápolta vele. Sok időt töltenek együtt, amit Lou egy ideig elviselt, de már kezdi bántani a dolog, hogy barátnője alig foglalkozik vele. Féltékeny. Már pár lányt bemutatott Harrynek, remélve, hogy jól összebarátkoznak, és végre visszakapja Elt. Sajnos nem így történt, Harry mindenkit elutasított. E fél év alatt minden megváltozott. A One Direction már az utolsókat rúgja, legalábbis most így néz ki. Csak pár koncertre, interjúra járnak el. Harry teljesen magába fordult, Louis féltékeny, már semmi nem a régi.

Most itt ülünk a One Direction háznak a kanapéján. Mindenki néma csöndben van. Az emeletről hangos szó hallatszik, mire mindenki felkapja a fejét. Louis Harryvel kiabál, Eleanor Harryt védi, Harry pedig ellenkezik. Legalábbis ezt hallani.

*Az emeleten*

- Elegem van ebből! Eleanor mindig veled van, rám már végképp nem figyel! –kiabált Louis.

- Nem tehetek arról, hogy a csajod velem érzi jól magát! –vágott vissza Harry, mire Lou lefehéredett.

- Srácok, ez nevetséges, azonnal fejezzétek be! –szól bele a vitába Eleanor.

- Ó, igen? Akkor csak tessék! Legyetek együtt, engem már nem érdekel. El, ha neked Harry kell, akkor legalább a szemembe mondanád!

- Mi? Nem történt köztünk semmi. Mikor együtt vagyunk, csak beszélgetünk! –tiltakozott El.

- Aha, és ezt most higgyem is el? Ugyan…. Ja, és Harry! Tudod mi a te bajod? Hogy Catrin halálán még mindig nem léptél túl, pedig fél év után már jó lenne. Nézz ránk! Ennyire még soha nem vesztünk össze. Teljesen megváltoztál! –Louis.

- Miért? Miért gondolod, hogy bennem van a hiba?  -Harry.

- Hah, kérdezz meg bárkit! Harry, jó lenne, ha magadba szállnál végre, ez nem te vagy! –fejezte be a veszekedést Louis. –Ja, és sok boldogságot nektek!

Louis lerobogott a lépcsőn, majd elhagyta a házat. Nem mertünk utána menni, jobbnak véltük, ha most egyedül hagyjuk.

*Louis szemszöge*

Persze, Catrin meghalt, ezért elszedi az én csajomat. – dühöngtem magamban –Catrin! Miért, miért hagytál itt minket? Nélküled minden olyan más. Már semmi sem a régi, de legfőképp Harry nem. Teljesen megváltozott, alig ismerek rá, hisz régen a legjobb barátok voltunk, de most már nem vagyok ebben annyira biztos. Hisz az előbbi veszekedés is, ilyen még soha nem volt.

*Eleanor szemszöge*

Louist még soha nem láttam ennyire dühösnek. Nem értem, miért kapja fel ennyire a vizet, az, hogy Harryvel sokat vagyok nem azt jelenti, hogy már nem szeretem őt, és beleszerettem Harrybe. Ez hülyeség! Épp utána akartam indulni, hogy ezt megbeszéljük, de Harry megragadta a karom és visszahúzott.

- Hagyd! Ilyenkor jobb, ha egyedül van. –mondta.

- Nem! Ki kell vele békülnöm! –szóltam rá kissé ingerülten. –Mi van akkor, ha történik vele valami, ha ideges bármire képes lehet! Nem akarom, hogy haragban legyünk! Engedj el! –lehajtott fejjel bólintott, én pedig Lou után siettem.

*Catrin szemszöge*

- Ez így nem mehet tovább! –vágtam le magam a kanapéra. –Alice, mit tegyek? Már fél éve ez megy. Mióta nem vagyok velük, minden megváltozott. Harry elhidegült a többiektől, Louis-szal veszekszik, aki a legjobb barátja!

- Tudom, Catrin! Nyugodj meg, te mindent megtettél. –próbált nyugtatni angyalbarátnőm.

- Úgy tűnik, ez mégsem elég! Hiába kerestünk egy csomó aranyos lányt, akit Lou segítségével bemutattunk neki. Elutasító velük!

- Mert ő csak téged szeret!

- Tudom! De el kell felejtenie! Bármilyen nehéz is ez számomra, ez lenne a helyes út!

- Hát, talán az amnézia segítene.

- Mi? És mégis, hogy érjük el, hogy amnéziás legyen? Üsse el egy autó, verje be a fejét, és akkor majd túllép rajtam, mert nem fogja tudni, hogy ki vagyok?

- Pontosan.

- Te megbolondultál! Nem ez a megoldás, hisz, akkor azt is elfelejti, hogy ki is ő, hogy mi az a One Direction, elfelejti a srácokat, nem, nem, ez nem jó! –szóltam idegesen, lehunytam a szemem és Harryre koncentráltam, majd mikor kinyitottam már a földön voltam az embereknél, velem szemben pedig Harry ült. Közelebb léptem, majd leültem mellé az ágyra. Egyedül volt a hálószobájában. Sírt. Szemei vörösek voltak.

„Catrin! Miért hagytál el? Nélküled minden más! Gyere vissza hozzám, kérlek!” –gondolta Harry. Ó, bár tehetném, hogy újra ember leszek! Csak ez sajnos lehetetlen! Kezemmel végig simítottam a hátán, amit ő nem érzett, hisz a kezem nem volt valóságos. Ekkor támadt egy remek ötletem.

- Harry! Tovább kell lépned! Nem sírhatsz örökké utána, ezt te is tudod! –suttogtam. Ő ezt úgy éli meg, mit egy belső hang a fejében.

- De én nem akarok továbblépni! Én vissza akarom kapni! –kiáltotta.

- Catrin! Szólt egy férfihang a hátam mögül, mire összerezzentem, hisz engem senki nem lát. Vajon ki lehet? Óvatosan hátra néztem, majd megláttam egy angyalt, Tom-ot. - Kérlek, gyere velem! –szólt.

Tom

- Nem! Nem hagyhatom magára! Most nem! –válaszoltam. Jól ismerem őt. Tom aranyos srác, sokat beszélgettem vele ez alatt a fél év alatt. Teljesen átérzi, amit én érzek. Egészen megkedveltem őt. Talán ő az, aki a legjobban ismer, Alice-n kívül.

- Kérlek. Andrew hív! Valami fontosat kell megbeszélnie veled!

- Nem várhat?

- Nem! –mondta türelmesen és kedvesen, majd a kezét nyújtotta felém. Felhúzott az ágyról és magához ölelt.

- Köszönöm, hogy vagy nekem! –suttogtam, mire elmosolyodott.

- Gyere, már vár ránk!

- Mit akar?

- Nem kötötte az orromra. Azt mondta, csak rád tartozik, és hozzá tette, hogy siessek, mert nagyon fontos. Szerintem ne húzzuk az időt.

- Viszlát Harry! –intettem, majd a szoba, az ágy és Ő is elhomályosodott, aztán újra fent voltunk az angyalok között.

- Hívattál? –néztem türelmetlenül Andrewre.

- Igen, szervusz! Kérlek, ülj le! –engedelmeskedtem és kényelembe helyeztem magam az ezüst fotelben.

- Figyelj! Hatalmas és nehéz döntés elé állítalak! Arról van szó, hogy tudom, hogy nagyon nehéz Harryvel, és látom, hogy nagyon igyekezel. Ezt más, képzett angyal sem tudná jobban csinálni, mint te. De nem változik, nem tér jobb útra, nem próbálja feldolgozni a halálod, hanem újra és újra feltépi a sebet, amit okoztál a szívében. Ezt így nem lehet megoldani. Ritka az ilyen alkalom, egészen pontosan eddig két hasonló eset volt. Te vagy a harmadik, akinek erre lehetősége adódik, viszont ez nagyon komoly dolog, arra kérlek, hogy jól gondold át, ne hozz elhamarkodott döntést, mert nincs visszaút! Catrin, most lehetőséged nyílik visszamenni a földre, emberként! –mondta. Az utolsó mondatnál felcsillant a szemem, amit észrevett, ezért gyorsan folytatta –DE! Ha visszamész, többé nem leszel Catrin Swam. Más nevet kapsz, és úgy kell élned. Ők nem fognak ismerni téged. Neked kell valahogy Harry közelébe férkőznöd, és te nagyon jól tudod, hogy ez nagyon nehéz feladat. Mindenkit eltaszít magától. Nem fog téged felismerni, a külsőd más lesz. Na, akkor a lényege ennek az egésznek. Ha vállalod, akkor egy árva lány szerepét töltöd majd be. Tudom, előző életedben is ez voltál, de nem tudok más szerepet adni. Szóval, a szüleid autóbalesetben haltak meg, és te London egyik nevelőotthonában nevelkedsz. 17 éves vagy, a neved Angela Frey. Gimis vagy, egy osztályba jársz Zaynnel és Chloeval, valamint Elenaval is. Ők a barátaid voltak. Nos, nem állhatsz úgy eléjük, mintha barátok lennétek, mert ők téged még nem ismernek. Újra kell építened a kapcsolatot velük. Nagyon nehéz feladat, de ha valaki, szerintem te vagy az, aki ezt meg tudja csinálni. Ami Harryt illeti. Beléd kell, hogy szeressen. 1 éved van rá, hogy a közelébe férkőzz. Ha letelik, és semmilyen érzelmet nem táplál irántad, akkor kénytelen vagy visszajönni ide, és itt élni. Ha beléd szeret, de úgy, hogy a szerelme igaz, akkor vele maradhatsz, és áldásom rátok. Te nem szólhatsz senkinek, hogy angyal voltál, hogy ki voltál előző életedben, erről semmit sem mondhatsz, különben vissza kell jönnöd, mielőtt letelt az 1 év, és akkor még örülhetsz, ha ide kerülsz, mert aki felfedi az angyalokat, az a pokolra jut. Remélem mindent elmondtam, és minden világos. Kérdés?

- Hogy férkőzzek Harry közelébe? Mi van, ha elküld és megutál azért, mert közeledni próbálok felé?

- Ebben sajnos nem tudok segíteni. Neked kell megoldanod. Már volt 2 ilyen eset.

- És nekik hogy sikerült?

- Khm. Az egyik sikeresen megoldotta a feladatot, és még most is lent él párjával. A másik… neki nem sikerült. De ez most annyira nem légyeges. Catrin, vállalod?

- Én…. Ez óriási feladat. Félek, hogy elrontom!

- Nem hozhatok döntést helyetted. És jó lenne már most tudni, mert Harry állapota egyre rosszabb és rosszabb. Abban reménykedek, hogy ha te lemész, akkor megtalálja benned azt, akit keres, hisz egyszer már beléd szeretett. Nem kell, hogy az új életedben úgy szeressen, mint a régiben, csak a szerelme igaz legyen. Hogy döntesz?

- Huh, nem is tudom, talán….