Sziasztok!
Szeretnék mindenért köszönetet mondani nektek!
Ott kezdeném, hogy ti már decemberben/januárban, mikor a blogot keztdem, már ott sok kommentet küldtetek, és bátorítottatok! Rengeteg olyan kommentet kaptam itt a blogon, vagy akár Facebook-on, amitől elérzékenyültem, és megkönnyeztem... Köszönöm!
Köszönöm, hogy annyira türelmesek voltatok, mindegy, mennyit késtem, ti vártátok a következő részt, és nem hagytátok itt a blogot, és ugyan úgy komiztatok!...Köszönöm!
Köszönöm a díjakat, amiket kaptam :)
Köszönöm az unokatestvéremnek, aki mindig támogatott, amikor már nem volt kedvem írni ezt a blogot (mert sajnos volt olyan), és be akartam fejezni, akkor ő nem hagyta, és kérte, hogy folytassam, és bátorított, hogy írjam végig...Köszönöm!
Köszönet a húgomnak, aki hasonlóan bíztatott, hogy írjak tovább, és bár nem olvasta el az összes részt, de amit igen, azt dícsérte, és bítatott/bíztat, hogy kezdjek egy új blogba, és ne hagyjam abba az írást....Köszönöm!
Hálás vagyok az olyan komikért, amelyek megsirattak, mert ezek adtak erőt, hogy tovább folytassam! Köszönöm a bátorító kommenteket, ebből tudtam, hogy jó az, amit csinálok, és nem kell abba hagynom!...Köszönöm!
Szóval rettenetesen hálás vagyok, amiért ez alatt a több, mint fél év alatt mindig mellettem álltatok, és szerettétek a történetet! Ti vagytok a világon a legjobb olvasók, nélkületek nem lennék sehol! KÖSZÖNÖM!
Mellékesen szeretném elmondani, hogy jelenleg nem kezdek új blogba, mert kevés időm van, és nem lenne értelme... :( Remélem megértitek! Azonban majd egyszer ha csinálok, akkor ide is mindenképp kiteszem, és szólok, akinek csak tudok! ;)
Akkor ennyit tőlem! Sziasztok! :* :))
Catrin Swam egy teljesen átlagos manchesteri lány, amíg Harry Styles barátnője nem lesz. Azonban egy szörnyű baleset miatt életét veszti, és szerelme őrangyala lesz. Később esélye adódik visszatérni az emberek közé, de nem akárhogy...
2013. augusztus 23., péntek
36. Rész~ Az utolsó napjaim...
Sziasztok! Sajnálom a rengeted késést, meg sem érdemlem az olvasóimat, meg azt sem, hogy az előző résszel is annyit késtem, mégis 10 kommentet kaptam.. Köszönöm!
Nos, elérkeztünk ide is, ez az utolsó rész...próbáltam a végét végül kevésbé szomorúra írni, hát..remélem azért tetszik! :) Jó olvasást! :))
Nos, elérkeztünk ide is, ez az utolsó rész...próbáltam a végét végül kevésbé szomorúra írni, hát..remélem azért tetszik! :) Jó olvasást! :))
*December 31.,
kedd, éjjel, valamikor 12 óra előtt, Catrin szemszöge*
A szilvesztert
általában mindenki a barátaival, családjával tölti. Buliznak, beszélgetnek,
élvezik egymás társaságát, és együtt várják az Új évet. Én a nevelőotthonban
ülök, a szobámban, karaimban tartom az egy szem lányom, aki még csak egy
hónapos. 2 nap. Ennyi időm maradt vele. 2 nap múlva én semmivé leszek. Itt kell
hagynom őt, Eleanort, Harryt….
Amelia már
majdnem elaludt, mikor nagy meglepetésemre vendégem jött. Eleanor lépett be az
ajtón.
- Szia! –köszönt,
mire gyorsan csendre intettem, de már késő volt. Mia felébredt. –Felkeltettem?
Ne haragudj! –suttogott.
- Semmi baj,
már mindegy. - nyugtattam meg. –Miért jöttél?
- Angela,
tudom, hogy mérges leszel, de van itt valaki, aki szeretne beszélni veled.
- Ki?
- Harry….
- Mi? Miért
hoztad ide?
- Nem akartam.
Próbáltam lebeszélni róla, de nem tudtam. És gondoltam, akkor én is jövök vele.
Menj ki, és beszéljetek, addig vigyázok Mia-ra, és akkor nem fog róla tudni.
Kérlek! Menj ki hozzá. 5 percre, nem több!
- Hah, jó,
rendben. –egyeztem bele. Valójában fogalmam sincs, miért tettem ezt. Talán
azért, mert még egyszer, utoljára szerettem volna emberként látni, beszélni
vele, érezni az illatát…. Átadtam a lányom El-nek, és kimentem a szobámból.
- Szia. De jó,
hogy kijöttél! –szólt hozzám rekedtes hangján. Istenem…ez a hang. Úgy fog nekem
hiányozni.
- Szia. 5
percig leszek csak itt. –mondtam szigorúan. – Miért jöttél?
- Beszéljük
meg! Én nem akarom, hogy vége legyen a kapcsolatunknak. Már nem is tudom,
milyen érvekkel vetettél véget köztünk mindennek, de nem is érdekel. Kezdjük
teljesen elölről, kérlek!
- Nem lehet.
- Miért?
- Csak mert
nem. Harry, én..én nem akarok tőled semmit. Nem szeretném, hogy az életem része
legyél. Te a világ leghíresebb bandájának énekese vagy. Rajongók milliói
szerelmesek beléd… - nem tudtam teljesen befejezni a mondókám, mert megfogta a
kezem, és ő kezdett beszélni.
- De nekem nem
az a millió kell. Hanem te! –arcával egyre közelebb hajolt enyémhez. Meg akart
csókolni, de elhajoltam, és kezem elrántottam övéből.
- Nem tudnám
végigcsinálni mindazt, amit Eleanor. Sajnálom.
- Akkor
tartsuk először titokban….
- Nem. Nem
akarom, hogy miattam titkolózz a rajongók előtt. Előbb-utóbb úgyis kiderülne,
hogy hazudtál, és akkor akár meg is utálhatnak ezért. Lássuk be, a mi
kapcsolatunknak nincs jövőre.
- De ha csak
barátok lennénk?
- Nem. Te nem
bírsz csak a barátom lenni…. –Ahogy én sem neked.. mondtam magamban.–Sajnálom,
mennem kell. Letelt az 5 perc. –ahogy megfordultam, megint elkapta a kezem, és
visszarántott.
- Nem engedlek
el. Nem tudlak.
- Muszáj lesz.
Harry, kérlek menj el. Ne nehezítsd tovább a dolgokat! Így sem egyszerű.
Sajnálom. –újból kirántottam kezem szorításából, ám ekkor a közelben található templom
tornyából haragszó ütötte meg a fülem. Ehhez társult sok tűzijáték robbanása,
fiatalok ordibálása. Ezek a hangok tudatták velünk, hogy eljött az Új év. Egy
könnycsepp gördült ki a szememből. Az időm vészesen fogy. Hátrafordultam
Harryhez, lábujjhegyre álltam, és egy puszit nyomtam az arcára. –Boldog Új
évet! –suttogtam.
- Boldog Új
évet. –mondta ő is.
- Most menj,
bulizz még egy kicsit a barátaiddal… szia! –köszöntem el, azt hiszem, most már véglegesen,
és bementem a szobámba. A könnyeim patakokban folytak, próbáltam őket visszafojtani,
de nem nagyon sikerült.
- Angela!
Nyugodj meg, minden rendben lesz! –próbált vigasztalni Eleanor. A babaágyban
fekvő Amelia hirtelen sírásba tört ki. Felkaptam a fejem, és a lányomhoz
siettem. Kivettem őt az ágyból, és karjaimba zártam. –Látom, nem békültetek ki.
–suttogta a mellettem álló barátnőm. Tudtam, mire érti, ezért csak némán
megráztam a fejem. –Sajnálom. Angela, ugye nem baj, ha most megyek? Louis már
biztosan vár, és nem kizárt, hogy Harry még itt hallgatózik az ajtóban. Legalább
őt is elküldöm.
- Nem, dehogy!
Menj csak. És boldog Új évet!
- Hah,
teljesen kiment a fejemből. –nevetett. –Neked is boldog Új évet! Szia! – megölelt,
és elhagyta a szobám. Újra kettesben maradtam imádott lányommal. Szegénykém,
nem értette, mi van. Az ablak bár zárva volt, a hangos durranásokat mégis nagyon
jól lehetett hallani, és ettől nem tudott elaludni, és még meg is rémült mellé.
Órákon át csak ringattam karjaimban, és halkan énekeltem neki. Éjjel 2 körül
végre sikerült elaltatnom. Befektettem a babaágyba, még dúdolgattam neki pár
dalt, aztán csak néztem, ahogy nyugodtan, békében alszik. Szempilláim egyre
nehezebbnek biszonyultak, ezért bedőltem az ágyba, és már aludtam is.
*Január 2.,
kora reggel, 7 körül, Catrin szemszöge*
Az éjjel semmit
nem aludtam. Folyton csak mocorogtam, felkeltem, járkáltam a szobámban, vagy
Amelia-t néztem, ahogy alszik. Egy éve rettegek ettől a naptól, ami most
eljött. Ma vége. El kell mennem. Harry nem szeretett belém úgy, ahogy kellett
volna, ezért nincs itt keresni valóm.
Amelia még
alut, én pedig az íróasztalomnál ülve egy papír fölé görnyedtem. Úgy döntöttem,
hagyok egy búcsúlevelet Harrynek. Kis hezitálás után fogtam egy tollat, és írni
kezdtem:
„Kedves Harry!
Tudnod kell
valamit. Vagyis sok mindent. Az első, amit szeretnék elmondani neked, hogy
mindennél jobban szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz engem, de nem úgy,
ahogy kellene. Te még mindig Catrint szereted, ne próbáld tagadni, tudom, hogy
így van.
Lehet, hogy azért,
amit most teszek, a pokolra jutok, de meg kell tennem. Én vagyok Catrin Swam!
Képzelem, hogy most milyen mérges lehetsz, hogy ilyennel viccelődök. De ez nem
vicc! Én vagyok. Mikor meghaltam, az angyalokhoz kerültem. A te őrangyalod
lettem hosszú időre. Aztán valamiért esélyem nyílt arra, hogy visszajöjjek a
földre, és ember lehessek egy teljes évig. Még maradhatnék...de mégsem. A feltétel az volt,
hogy belém kell szeretned, de úgy, hogy a szerelmed igaz és tiszta legyen. Hogy
már ne Catrint szeresd teljes szívedből. Ha ez sikerült volna, akkor maradhatnék, de mivel nem, ezért vissza kell mennem az angyalokhoz. Próbáltam közel férkőzni hozzád, hogy
ez sikerüljön, de valahogy nem jött össze. Mikor én próbálkoztam, te löktél el,
mikor a végén te próbálkoztál, én löktelek el. Azt nem tudom, hogy neked erre
mi okod volt, de az enyémet leírom. Teherbe estem, tőled! Nem akartam, hogy ezt
megtudd, és ez miatt maradj velem, nem akartam tönkre tenni a karriered!
Remélem hiszel nekem! El kell hinned, hogy én vagyok Catrin. Velem voltál
Párizsban kirándulni, amikor hazafele lezuhant a gép, és meghaltam. Én adtam
neked a puzzles nyakláncot. Én voltam az, akivel először megpróbáltál csak
barát lenni, de végül nem bírtuk egymás nélkül, és járni kezdtünk. Remélem,
elhiszed, de ha nem, akkor már úgyis mindegy, mert ha ennél több dolgot sorolok
sem fogsz hinni nekem.
Ha nem tartasz
idiótának, és bízol bennem, akkor kellene egy kis segítség. Kérlek szépen,
vigyázz Amelia-ra, a lányodra! Nem azt akarom, hogy te neveld fel egyedül, hogy
vidd el haza magadhoz, mert ezt nem kérhetem, hisz neked megvan a magad híres
élete. Amit szeretnék, hogy küldj neki pénzt majd ha idősebb lesz, hogy ne
szenvedjen hiányt semmiből, hogy olykor látogasd meg. Kérlek! Ő a te lányod is!
Ami a
kettőnket illeti. Én teljes szívemből szeretlek téged! Nagyon fáj, hogy nem
lehetünk együtt soha többé. De ha nem ítélnek el a pokolra amiatt, hogy ezt
elmondtam neked, akkor föntről mindig vigyázni és figyelni fogok rá, ígérem!
Tudom, hogy te is szeretsz, és mindezt nem azért mondtam el, hogy bűntudatod
legyen, hogy nem szerettél bele az új énembe! Nem, csak egyszerűen tudod kell!
Lehet még egy utolsó kívánságom? Ezt az egész angyalosat ne említsd senkinek! Senki nem tudhat erről!
Lehet még egy utolsó kívánságom? Ezt az egész angyalosat ne említsd senkinek! Senki nem tudhat erről!
Azt hiszem, levetem
a végéhez ért. Kívánok neked minden jót, hogy tovább tudj ezen az egészen
lépni, hogy találj egy kedves lányt, akivel szerencsésebb kapcsolatod lesz,
mint velem! A mi szerelmünk igaz volt, de úgy látszik az élet nem azt szánta
nekünk, hogy együtt legyünk.
Kimondhatatlanul szeretlek!
Kimondhatatlanul szeretlek!
Catrin
Swam/Agela Frey”
Ahogy ezt a
levelet írtam a könnyeim patakokban folytak arcomról. Itt-ott egy-egy
könnycsepp a levélre hullott, ezzel eláztatva a papírt. Gondosan borítékba
tettem, majd ráírtam: Harry Styles-nak. Remélem, hogy megkapja, és, hogy senki
nem fogja elolvasni rajta kívül. Ott hagytam az asztalon, bízva abban, hogy
valaki majd átadja neki.
- Catrin! –szólt
hozzám egy ismerős hang. Oldalra fordítottam a fejem, és Alice-al találtam szembe
magam. –Nem maradt sok időd. Búcsúzz el a lányodtól. Hamarosan eltűnsz az
emberek közül, és újra angyal leszel. –mondta lehajtott fejjel. Zokogásba
törtem ki, és a babaágy felé rohantam. Mia már fent volt, és csillogó szemeivel
rám mosolygott. Nem akarom őt elveszíteni! Nem akarom itt hagyni, miért ilyen
igazságtalan velem, és vele az élet? Ő senkinek nem ártott, mégis szenvedni fog
nélkülem, tudom, hisz ő is árvaházban fog felnőni, mint én, és ez nem egy
leányálom. Kivettem őt az ágyból, és szorosan magamhoz öleltem.
- Amelia! –suttogtam. –Nagyon sajnálom, hogy itt kell, hogy hagyjalak, de nem tudok mit tenni! El kell mennem, de majd fentről mindig figyelni fogok rád, és majd meglátogatlak, ígérem! Mindig melletted leszek, még akkor is, hogy te nem látsz, vagy nem érzékelsz! Nagyon szeretlek, Kicsim! –öleltem még szorosabban, de azért ügyeltem, hogy ne legyen baja. Visszahelyeztem a babaágyba a még mindig mosolygó csöppséget. Szegény, még semmit nem ért az egészből, de majd talán idővel. Még mindig zokogtam, beletörődve sorsomba. Mia nem fog rám emlékezni, nem fogja tudni, ki az anyja, semmi nem esz rólam az emlékeiben. Puszit nyomtam a homlokára, majd távolodni kezdtem tőle. Éreztem, hogy hamarosan magával ragad az a láthatatlan erő, ami elvisz az emberek közül. Pár pillanat múlva már kezdtem halványodni. Könnyes szemekkel mosolyogtam lányomra, mikor valaki berontott az ajtón. Nem volt más, mint egyetlen szerelmem, Harry.
- Amelia! –suttogtam. –Nagyon sajnálom, hogy itt kell, hogy hagyjalak, de nem tudok mit tenni! El kell mennem, de majd fentről mindig figyelni fogok rád, és majd meglátogatlak, ígérem! Mindig melletted leszek, még akkor is, hogy te nem látsz, vagy nem érzékelsz! Nagyon szeretlek, Kicsim! –öleltem még szorosabban, de azért ügyeltem, hogy ne legyen baja. Visszahelyeztem a babaágyba a még mindig mosolygó csöppséget. Szegény, még semmit nem ért az egészből, de majd talán idővel. Még mindig zokogtam, beletörődve sorsomba. Mia nem fog rám emlékezni, nem fogja tudni, ki az anyja, semmi nem esz rólam az emlékeiben. Puszit nyomtam a homlokára, majd távolodni kezdtem tőle. Éreztem, hogy hamarosan magával ragad az a láthatatlan erő, ami elvisz az emberek közül. Pár pillanat múlva már kezdtem halványodni. Könnyes szemekkel mosolyogtam lányomra, mikor valaki berontott az ajtón. Nem volt más, mint egyetlen szerelmem, Harry.
- Angela! Mi
történik veled? –kérdezte kétségbeesetten.
- Harry!
Tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek! –suttogtam erőtlenül. Arra már
nem voltam képes, hogy elmondtam, egy levél van az asztalon, amiben minden
benne van, csak annyit tudtam tenni, hogy a tárgyra mutattam. Az asztalra kapta
tekintetét, és meglátta a levelet.
- Mi ez?
- Szeretlek,
mindennél jobban! Ég veled! –köszöntem el. Harry halványodó testem mellé ugrott,
és megcsókolt. Még éreztem, ahogy ajkai enyémet érintik, de ez minden. Ez után
teljesen eltűntem.
*Harry
szemszöge*
- Angela!
Angela, hová tűntél? –kiabáltam ész nélkül az üres szobába. Gyorsan kibontottam
a nekem szánt levelet, és olvasni kezdtem. Mire a végére értem már arcomat
teljesen befedték a könnyeim. –Catrin… - suttogtam halkan. –Miért? Miért nem lehetünk együtt? Miért
kellett kétszer is elmenned, miért? –sírtam. Hirtelen egy kisbaba zokogására
lettem figyelmes. Tekintetemmel a hang forrását kezdtem el keresni, majd
megpillantottam egy kiságyat, benne a világ leggyönyörűbb gyermekével. –Amelia!
–vettem fel a karjaimba óvatosan. –Az én lányom. Jó, sssh, ne sírj! –nyugtattam.
–Ne félj, anya elment, de én itt vagyok veled. Vigyázni fogok rád, mindig! –öleltem
magamhoz.
*Catrin
szemszöge*
Visszakerültem
az angyalokhoz. Nem küldtek a pokolra a tetteim miatt.
- Szívből
sajnálom, gyermekem! –szólt Andrew. Szomorúan, és még mindig sírva bólintottam,
majd magamra hagyott. Lenéztem a nevelőotthonra, ahol Harryt és a lányunkat
láttam meg. Minden gondolkodás nélkül lementem hozzájuk a földre. Ott álltam
Harry mellett, próbáltam átkarolni, de kezem átment testén. Nem látott, nem
érzékelt engem. Nem is fog, soha. Lányomra néztem, ő pedig rám. Hirtelen
abbahagyta a sírást, és rám nevetett.
- Vajon ő lát
engem?
- Nem
teljesen. Csak a fényedet látja, és érzi, hogy mellette vagy, és biztonságban
van. Tudja, ki vagy! –mondta a mellettem felbukkanó Alice.
- Mégis hogy
lehetséges ez?
- Egy angyal
lánya. Látja a fényünket. Ahogy egyre jobban nő, majd fogja látni az alakod, és
idővel talán teljesen kirajzolódik majd mindened. Fogja hallani a hangod is.
- Tényleg?
- Igen.
Catrin, ez veszélyes lehet, nem szabad többé lejönnöd.
- Miért?
Megígértem neki, hogy mellette leszek.
- Nem lehet.
Beszélni fog erről az embereknek, bolondnak fogják tartani, vagy ezzel le is
leplezhet minket.
- És ha csak
akkor lennék itt, mikor már elég érett? És megmondom neki, hogy nem árulhatja
el ezt senkinek?
- Nem tudom,
meglátjuk. Minden esetre most magatokra hagylak. Legyél itt velük, aztán gyere
vissza, és hosszú ideig csak föntről vigyázz rájuk. –adta ki az utasításokat.
Fájdalmasan bólintottam, és elment. Hosszú percekig ott voltam velük, aztán
visszatértem a most már végleges otthonomba, az angyalokhoz.
*16 év múlva,
kívülálló szemszöge*
Amelia Styles
szépen növekedett, mára egy gyönyörű, 16 éves tini lány.
Harry nem hagyta sorsára, kivette az otthonból, és Eleanor segítségével felnevelte. A One Direction-nak ez miatt nem lett vége, ahogy Harrynek sem lett másik barátnője. Még mindig hűséges Catrinhoz, bár tudja, hogy soha nem lehet vele. Imádja a lányát, nagyon jó vele a kapcsolata. Az mindenki számára rejtély maradt, hogy mi történt Angela Frey-el, és az is, hogy a One Direction szépfiújának hogyan lett lánya. Egyedül Harry tudta az igazságot, egészen a mai napig.
Harry nem hagyta sorsára, kivette az otthonból, és Eleanor segítségével felnevelte. A One Direction-nak ez miatt nem lett vége, ahogy Harrynek sem lett másik barátnője. Még mindig hűséges Catrinhoz, bár tudja, hogy soha nem lehet vele. Imádja a lányát, nagyon jó vele a kapcsolata. Az mindenki számára rejtély maradt, hogy mi történt Angela Frey-el, és az is, hogy a One Direction szépfiújának hogyan lett lánya. Egyedül Harry tudta az igazságot, egészen a mai napig.
*Catrin
szemszöge*
16 év telt el,
mióta eljöttem. 16 éve csak egy üvegen keresztül nézhettem a lányom. De mára
úgy gondolom, elég érett, hogy megtudja az igazságot. Nagyon okos, értelmes,
szép lány lett belőle, meg fog mindent érteni. Mindaz ellenére, hogy ezekkel
tisztában voltam, mégis rettegtem, hogy ma lemegyek hozzá. Mi van, ha nem fogja
megérteni, és mindenkinek elmondja? Mi van, ha elküld, és nem akar látni? Végül erőt vetem
magamon, és lementem hozzá, mikor egyedül volt a szobájában.
- Amelia! –szóltam
lágyan az ágyon ülő gyermekemhez. Csodálkozva felnézett, hisz eddig nem volt
senki a szobájában. –Látsz engem? –kérdeztem félénken.
- Anya?! –lepődött
meg. –T-tényleg te vagy az? –kérdezte hitetlenül. –Annyira hiányoztál, mondd,
miért nem jöttél hozzám előbb?
- T-tessék? Te
emlékszel rám?
- Igen. Ne
kérdezd, hogy ez hogy lehetséges, de igen! Kicsi koromban, emlékszem, mikor
elmentél. Emlékszem minden egyes szavadra! Azt hittem, már soha nem fogsz lejönni
hozzám, azt gondoltam teljesen elfelejtettél! –mondta, miközben könnyes
szemekkel a nyakamba borult. Teste nem hatolt át az enyémen, így meg tudott
ölelni.
- Csillagom,
dehogy felejtettelek el! Minden nap néztelek téged, minden nap csak te és apád
jártatok a fejemben, 16 éven keresztül!
- Úgy
hiányoztál! Kérlek, soha többé ne tűnj el ilyen hosszú időre!
- Megígérem!
Hosszú ideig
beszélgettünk, majd eljött a búcsú ideje, de megegyeztünk, hogy többet fogom őt
meglátogatni, ő pedig nem árulja el ezt az egészet senkinek, kivéve Harryt.
- Mennem kell.
Kérlek, akkor ezt mondd el apádnak, de csak neki! És még melléje, hogy nagyon
szeretem!
- Rendben.
Szia, anya!
- Szia,
Drágám! –köszöntem el, és köddé lettem.
*Kívülálló
szemszöge*
Amelia mindent
elmesélt Harrynek, aki nem tartotta bolondnak, minden egyes szavát elhitte. Ez után
Catrin sokat látogatta lányát, de nem volt teljesen boldog. Nem lehetett szerelme
mellett, és a lánya mellett is csak korlátozott ideig.
Harry is, és
Catrin is nagyon sokat szenvedtek egymás nélkül. Szerelmük igaz, és tiszta
volt, mégsem lehettek egymás mellett boldogok. Az élet nem volt hozzájuk
kegyes, sőt, sokkal inkább igazságtalan volt. Elszakította őket egymástól, majd
újra összehozta őket, és megint elválasztotta. Sokat szenvedtek, küzdöttek
egymásért, mégsem lett a történetük vége happy end.
De talán,
sok-sok év múlva, majd születik egy lány, akinek lelke Catrin-é lesz, és egy
srác, kinek lelke Harry-é. És talán majd ők valahogy egymásra találnak az
életben, és így a lelkük együtt lehet, boldogságban, szerelemben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)