14. Rész~ Már megint ő?!

Sziasztok! Itt a következő, szomorú lett, de remélem tetszik! A következő 5 komi után jön^^:)

2012. 06. 15., péntek a verseny 3. fordulójának napja

- Izgulsz? –kérdezte Elena.

- Kicsit. Te?

- Igen.

Ismét beszélgettünk egy jót a kultúrházban, végül elkezdődött a verseny.

- Szeretettel üdvözlök mindenkit! A mai versenyt is kamerára veszik és szombaton leadják. Ma csak a legjobb 10 énekes jut tovább és jövő héten nyertest hirdetünk. Alapvetően nem ez volt a terv, hogy ilyen hamar lebonyolítjuk, de közbe jött valami, amit még nem publikálhatunk. Sorban szólítjuk a versenyzőket, sok sikert mindenkinek! –köszöntött minket Harry majd leszerepeltünk és fél óra után ismét kiértékelés. Bekerültem a legjobb 10-be! Juj, nagyon boldog voltam, Elena is tovább jutott, szóval még a jövő héten találkozunk. Eddig volt jó napom. Ami ez után jött, az borzalmas volt!

Mint mindig megvártam a fiúkat, de Harry nem volt velük.

- Harry? –érdeklődtem.

- Azt hittük, már itt van. –mondta Liam.

- Erre nem járt. –feleltem, majd elindultunk hátra, hogy megkeressük. A szavam elállt. Hátul volt és meglepő módon Taylor vele volt, és smároltak. Nekem ott volt végem. Szerencsére Niall megfogott, így nem estem össze. Hogy tehette ezt velem?

- Kérlek, valaki vigyen haza. –fordultam a fiúkhoz. Niall megragadta a kezem és kirángatott, beültünk az autójába és elmentünk. A többiek nem jöttek velünk.

- Hova megyünk? –kérdeztem, mert nem a megszokott úton jártunk.

- El. De nem haza.

- Niall, most nincs kedvem csinálni semmit. Haza szeretnék menni, azonnal.

- Oké, de akkor ne hozzád, hanem hozzánk. Jó? –tette fel a kérdést, majd megsimogatta farom. Durciztam egy kicsit, de beletörődtem és a látottakon gondolkodtam. Hogy tehette ezt velem? Megcsal, amikor még alig egy hete járunk? Az a hülye Taylor, tegnap jól bekavart, ma meg idejön és megcsókolja. Akaratlanul is kitört belőlem a sírás. Niall nem szólt, csak rálépett a gázra, hogy minél hamarabb hazaérjünk.

*1D házban*

- Kérsz teát? –kérdezte.

- Lehet. –szipogtam. Megcsinálta és felmentünk a szobájába. Csak ültünk egymással szembe, én hol sírtam, hogy a teát kortyolgattam.

- Gyere ide! –szólt, s kitárta a karját, jelezve, hogy bújjak oda. Nagyon rendes volt, feltápászkodtam és megöleltem. Jó volt érezni, hogy ott van mellettem. Állát a fejemen pihentette, így ültünk, majd felnéztem gyönyörű tengerkék szemébe. Közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de nem engedtem.

- Niall. Ez nem helyes, te is tudod. Attól, hogy megcsalt, én még szeretem Harryt. Én nem akarok olyan lenni, mint ő.

- Tudom, sajnálom. Tényleg, ne haragudj.

- Felejtsük el! –hajoltam fölé, és nyomtam egy puszit az arcára. Majd ajtó csapódást hallottunk lentről, és valaki felrobogott a lépcsőn, majd berontott a szobába. Harry volt. Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy ott vagyunk.

- Niall, kérlek magunkra hagynál? –kérdezte mérgesen és szomorúan, engem pedig megint elkapott a sírás.

- Catrin? –kérdezte Niall. Látszólag nem tetszett neki.

- Menj csak. –bólintottam és kifújtam az orrom. Niall kiment, Harry közelebb lépett és magához húzott, de én ellöktem. Bármennyire fájt, tudtam, az úgy nincs rendben, hogy velem jár, mást csókolgat, majd ide jön és mint, ha mi sem történt volna, megölel. Nem!

- Catrin! Ne haragudj rám! Hülye voltam, hogy hagytam. Taylor kezdett ki velem, ellöktem, de mikor látta, hogy jöttök rám mászott. Kérlek! Én téged szeretlek, Tay már a múlté.

- Tay? Igen? Hát, képzeld, én is már a csak a múlté vagyok! Felejtsük el egymást, örökre, jó?

- Catrin, légyszi!

- Mit? Harry, tudod, mennyire fáj, hogy csókolództatok? Hogy hogy érzem most magam? Egy hete, hogy járunk, de te máris megcsalsz, kösz szépen.

- Hallgass meg!

- Nem! –bele néztem a szemébe, és bánatot láttam. Tudtam, hogy szeret, de amit tett, az olyan súlyos, hogy nem lehet elintézni egy egyszerű „ne haragudj”-al. Nem. Jobb lesz nekem nélküle. Már mikor járni kezdtünk, tudtam, hogy ezt az életet nem nekem találták ki, de mivel szerettem Harry, vagyis még mindig szeretem, és ő is szeret, de nekem már nem megy. Lehet, hogy gyorsan és könnyen feladom. Igen, most tényleg az első veszekedésnél szakítok, de most nem megy. Inkább a tanulásra, Hilaryra és a versenyre koncentrálok. Nekem nem kell pasi, eddig is meg voltam a 1D nélkül, ez után is jó lesz nekem egyedül. Akaratlanul is könny szökött a szemembe. –Csak, hagyj engem békén, jó? –kérdeztem, majd elrohantam. Kimentem a házból, csak sírtam és futni kezdtem. Pontosan nem tudom hová, de mentem. Zayn rohant utánam.

- Catrin állj már meg! –kiáltott. Hátranéztem és megálltam. Végül is, ő nem bántott. –Mégis hova mész?

- Az mind egy. Csak el. Ki akarok futni a világból! –zokogtam. Magához húzott és megölelt.

- Még nincs vége semminek.

- De. Én szeretem Harryt. Ő volt a mindenem. Tudom, furcsa ezt mondani 1 hetes járás után, de én már előtte is bele voltam esve. És most megcsalt, pedig azt mondta, hogy szeretet, hogy én vagyok neki a legfontosabb.

- Shh. Gyere, menjünk vissza hozzánk.

- NEM! Én oda többé nem megyek. Már bocsi. Ti négyen nem bántottatok, de Harry nagyon. Soha többé nem akarom látni őt. Érted, soha?! És azt hiszem, az lenne a legjobb, ha veletek sem tartanám a kapcsolatot.

- Ezt szomorúan hallom.

- Tudom, és sajnálom. Zayn. Most szeretnék egyedül lenni, megtennéd, hogy haza viszel? Most utoljára. Többé nem zaklatlak titeket, ígérem.

- De te most nem zaklatsz! Nyugodj meg, gyere, haza viszlek!

*Otthon*

Becsaptam magam mögött az ajtót és lerogyodtam az ágyamra.

- Soha többé nem akarok hallani Harryről! Utálom őt, utálom, nem akarom látni! –dühöngtem. Hazudtam magamnak, én szerettem Harryt, de nem, nem akartam őt látni. Minek? Hogy még több fájdalmat okozzon? Nem akarom tudni, hogy magyarázkodik. NEM! Rendben leszek egyedül is. Tanulok, készülök a versenyre. Meg kell nyernem! Miután kicsit összeszedtem magam, újra beszélni kezdem, magamnak. – Holnap elmegyek Mr. Peterson-hoz. Teljesen megfeledkeztem róla. Ki kell derítenem, mit jelentett az a látomás.

„Angyalok! Segítsetek, hogy ki tudjam verni a fejemből Harryt! El kell őt felejtenem. Örökre, ameddig az ő állítólagos szerelme tart.” –imádkoztam.

4 óra volt. Nem volt kedvem csinálni semmit, nem akartam beszélni senkivel, nem volt étvágyam, ezért álomra hajtottam a fejem.

13. Rész~A nagy bejelentés

A napok csak úgy repkedtek a fejünk fölött. Minden nap próbáltam, tanultam és Harryvel voltam. Csütörtök van. Holnap pedig a verseny 3. fordulója. Úgy döntöttünk, hogy még péntek előtt a nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunkat, ezért ma délután elmegyünk riportot adni élőben és ezt a StarShow-on fogják leadni. Ja, igen. A verseny utáni szombaton leadták a versenyt is, hát mit mondjak. Furcsa volt magamat visszahallani és nézni.

*A stúdióban*

- Akkor, ahogy megbeszéltük. Ne izgulj, minden rendben lesz. –nyugtatott Harry.

- Igen. Amikor szólítasz megyek. Biztos, hogy ötlet ez? Nem tudom, félek.

- Persze, maradj itt. Én most megyek. –mondta nyugodt hangon és megcsókolt.

Gyorsan végig néztem magamon, egész jó ruha volt rajtam. Eleanor elvitt vásárolni, és vett nekem egy csomó jó ruhát. Ezt a szívességet még valahogy viszonozom kell.

„ Angyalok! Segítsetek, hogy ne szúrjam el. Legyetek végig mellettem a műsor alatt és után is!”

- 3,2,1! –hallottam a kamerás hangját.

- Szép napot kívánok mindenkinek! David Grates vagyok, ez pedig itt a Star Life élőben a StarShow-on. Mai sztárvendégünk Harry Styles, aki szeretne bejelenteni valamit. –szólt a műsorvezető. Harry besétált a „színpadra” és intett a kamerába a nézőknek.  –Szia Harry! Hogy vagy? Gyere, kérlek foglalj helyet!

- Köszönöm jól.

- Harry, ígértél mára egy bejelentést, és már én és a közönség is nagyon kíváncsi, hogy vajon miről lehet szó. De mielőtt elmondanád, kérlek áruld el, hogy ez valami rossz hír, vagy jó és köze van-e a bandához, mert a One Direction nincs itt, amit furcsállok.

- Valójában ez nem rossz hír, vagyis ki-hogy veszi. A banda többi tagja itt van a színfalak mögött, de azért nem jöttek ki velem, mert ez nem az ő ügyük, hanem az enyém.

- Értem. Nos, elárulod végre, mi az a bejelenteni való?

- Természetesen. A hír, amit szeretnék nyilvánosságra hozni, az az, hogy nemrég lett egy barátnőm, a neve Catrin Swam! –szólt én pedig próbáltam magabiztosnak látszani és kisétáltam Harryék mellé. Harry felállt, elém jött, megfogta a kezem, puszit nyomott az arcomra és együtt ültünk le.

- Hű, erre aztán nem számítottam. És, mióta vagytok együtt?

- Holnap lesz egy hete. Eddig még nem voltunk biztosak a dologban, ezért nem hoztuk nyilvánosságra, de most már minden rendben.

- Ez nagyszerű, Harry, Catrin, gratulálok, tényleg! És mondjátok, nem féltek a rajongók utálkozásától? Hisz, annó, mikor Taylor volt a képben elég durva fenyegetéseket kapott.

- Ezzel tisztában vagyunk, de szeretjük egymást és csak ez számít. A rajongókkal pedig majd valahogy megbírkózunk, de remélem, engem jobban fognak szeretni, mint Taylort. –mondtam.

- Csodálatos, látom, hogy most nagyon jól megvagytok és ahogy így nézlek titeket, szép párt alkottok! –mondta David. Összességében jót beszélgettünk, én végre megnyugodtam. –Köszönöm, hogy eljöttetek, sok boldogságot kívánok! Sziasztok! –köszönt el és befejezte a műsort. Harryvel elindultunk a kijárat felé.

- Ügyes voltál, és most már a nyilvánosság előtt is a barátnőm vagy! –mondta.

- Tudom. Szeretlek! –megcsókoltam.

- Jó, jó, majd otthon romantikáztok, menjünk. Éhen halok! –szólt Niall. Ahogy azonban kinyitottuk a hátsó ajtót lányok és fotósok ezrei kiabáltak.

- Bármi történjék, ne nézz a kamerába és ne válaszolj egy kérdésre sem! –suttogta Harry, majd Paul segítségével átverettünk a tömegen és beszálltunk az autóba. Közben kattogtak a kamrák és röpködtek a kérdések.

„Ő Catrin Swam? Mióta vannak együtt? Eddig miért titkolták? Mennyire komoly a dolog?” , és hasonlók. Hú, nem lesz könnyű.

*Otthon*

- Mit szólnál, ha az egész délutánt kettesben töltenénk? –kérdezte kacéran Harry, amikor felértünk a szobájába.

- Tetszik az ötlet. Mit csinálunk?

- Amit te szeretnél.

- Az nem lesz nehéz. Én csak veled szeretnék lenni. –mosolyogtam és megcsókoltam. Csókunk percekig tartott.

- Egy perc. –mondta és kiment a mosdóba. Nem tudom, mit csinált, de vagy 10 percig bent volt, amit nem bántam, legalább át tudtam gondolni a dolgokat. Kezemet a számra tettem és visszaemlékeztem az első csókunkra, ahogy megfogta a derekam, magához húzott, bele nézett a szemembe és megcsókolt. Amikor legelőször hozzá bújtam, mikor elrontotta a hangulatot azzal, hogy közölte nem járhatunk. Mikor újra reményt adott, majd eltaszított. Mikor megegyeztünk, hogy randizgatunk és meglátjuk mi lesz és, hogy nem bírtuk ki és járni kezdtünk. Ez, ez…mind túl szép, hogy velem történjen meg. Biztos, nem álmodom? De ha így is van, nem akarok felkelni ebből az álomból, soha! Akaratlanul is könnyezni kezdtem, mikor Harry kijött a fürdőből.

- Mi a baj? –kérdezte aggódó hangon.

- Semmi, csak elgondolkodtam, hogy milyen szerencsés lány vagyok, hogy itt lehetek melletted, és, hogy te vagy nekem! –megöleltem ő pedig ajkait az enyémre tapasztotta.

- Szeretlek Catrin! Mindig veled akarok lenni! Örökké! –suttogat én pedig beleharaptam ajkába és puszilgatni kezdtem a nyakát. Már nem tudom, hogyan és miért, de pár perc után az agyon feküdtünk egymás karjaiban. Ő volt alul én pedig rajta és beletúrtam sűrű, göndör hajába. Ekkor azonban Harry telefonja megszólalt.

- Nem akarod felvenni? –kérdeztem, mert láttam, hogy nem mozdul.

- Nem. Ezt a pillanatot nem ronthatja el semmi. –mondta és rám mosolygott. Biccentettem és tovább „élveztük a pillanatot”, ami abból állt, hogy romantikáztunk, de a telefon újra rezegni kezdett.

- Valaki nagyon keres.

- Keressen.

- Harry. Vedd fel nyugodtan. Utána folytatjuk. Addig lemegyek egy pohár vízért. Kérsz te is?

- Igen, köszi.

Lementem, és magára hagytam Harryt, hogy nyugodtan tudjon telefonálni.  A konyhában összefutottam Niallal. Nem nehéz kitalálni, evett.

- Jó étvágyat!

- Köszönöm. Te is kérsz? –nyújtotta felém az egyik szendvicsét. Kedves volt tőle, ezért elfogadtam. Gondoltam nem sürgetem Harryt, ha meg már hiányol, lejön. Szóval ketten „vacsoráztunk” este 9-kor. Mikor befejeztem két pohár vízzel felballagtam az emeletre, de nem mentem be, mert hallottam, hogy Harry kiabál.

- Nem, Taylor! Hagyj minket békén! Szállj le rólam. Már nem járunk. Hogy miért? Mert megcsaltál! Én már megtaláltam a boldogságot, menj, keress mást, akit nyaggathatsz! Taylor! Bizonyítékom van arra, hogy mással voltál, mialatt velem jártál. Oké, végeztem veled, ég áldjon! –ordított idegesen a telefonba majd lecsapta. Óvatosan benyitottam és letettem a poharakat az asztalra.

- Minden rendben? –kérdeztem.

- Nem, semmi sincs rendben. –mondta szomorúan és az ölébe húzott. –Taylornak sikerült felidegesítenie.

- Ssh. Ennyit nem ér meg.

- Tudom, de annyira idegesít. Miért nem hagy békén?

- Mit akart?

- Volt pofája felhívni, hogy járjak vele, mert már meg bánta amit tett. És mikor elutasítottam, akkor pedig fenyegetni kezdett. Most tessék. Elrontotta az estét.

Megértően hozzá bújtam és csak hallgattunk. Tény, hogy Taylor jól bekavart, de szerintem, ha nagyon akarjuk, még lehetett volna jó esténk, bár Harry nagyon kiakadt, ezért nem akartam erőltetni. Gondoltam egyet, felálltam és a Harry ágyával szemben lévő ágyon megágyaztam magamnak. –Te meg mit művelsz? –nézett rám értetlen fejjel.

- Miért? –nevettem kínomban. –Minek látszik?

- Hogy-hogy nem az én ágyamon alszol? Kettes ágy, elférünk….

- Nem túl korai?

- Nem kell történnie semminek.- nyugtatott.

- Nem is tudom…. –haboztam, de ő magához húzott az ölébe.

- Kérlek…. –nyavalygott és puszilgatni kezdte a nyakamat.

- Na jó! –mosolyogtam és lefeküdtünk aludni, ő pizsamában én pedig az egyik pólójában. Ő aludt belül és álmában átkorolt….

12. Rész~ Egy párt alkotunk♥

Sziasztok! Ez hogy is mondjam...szép, romantikus rész lett, remélem megfog titeket és tetszeni fog! Még én is elérzékenyültem, ahogy írtam.... :)) Nem tudom, Ti hogy vagytok veled, de nekem jelenleg ez a kedvencem! :)
Kérlek, hogy kommenteljetek és mondjátok el, hogy mit gondolok róla, ez nekem nagyon fontos. 

- Nem fogjátok elhinni, hogy mi történt ma. –járkált idegesen Zayn. –A szüleim beírattak az iskolába, ide Londonba, mivel nem fejeztem be.

Mindenki ledöbbenten nézett rá.

- Ez annyira nem rossz, Zayn. Én is oda fogok járni jövőre. –suttogtam.

- Oké, de az más. Én nem akarok iskolába menni. Különben is, akkor mi lesz a bandával? Kevesebb fellépés lesz, nem lehet turné és…. –nem tudta befejezni. Láttam rajta, hogy bántja a dolog és igaza van. Ha újra iskolás lesz, akkor a 1D nem mehet sehova. Igaz, hogy csak az utolsó évről van szó, de akkor is, az 1 év!

- Nyugi, haver. Megoldjuk. Befejezed a gimit és akkor majd bepótoljuk a turnét és mindent. –vigasztalta Louis. Zayn csak mérgesen felvonult a szobájába, mi pedig elfoglaltuk magunkat: Niall, Liam és Louis TV előtt ültek én és Harry pedig felmentünk a szobájába beszélgetni. Persze ezt a srácok nem hagyták szó nélkül, „húúú”-ztak egy sort, de minket nem izgatott.

- Igen? Valami baj van? –kérdezte Harry.

- Nem, vagyis de. Harry, én ezt nem bírom. Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb embernek panaszkodom, de nincs kivel ezt megosztani. Sajnálom, hogy nem téged választottalak, hogy nem lehetek veled.

- Catrin, ezt már megbeszéltük. –ült le mellém az ágyra.

- Persze, de….

- Nincs de. Figyi, ha kiszálltál volna a versenyből, akkor nem jártunk volna egyből. Lehet, hogy a mi kapcsolatunk nem is működött volna. Én úgy gondoltam, hogy ha otthagyod a versenyt, akkor találkozgatni, randizni kezdünk és minden kialakul.

- Tudom, de most már ez sem lesz. Mindent elrontottam. –mondtam, arcomat a kezembe temettem és sírni kezdtem. Harry magához húzott és kifésülte a hajamat a szememből.

- Még van egy megoldás. –folytatta, szememben pedig felcsillant a remény.

- Mégpedig?

- Ha titkoljuk.

Döbbenten néztem Harryre. Hogy érti azt, hogy titkoljuk? Meg hát, hogyan akarja titkolni? Ha meglátnak minket véletlenül közösen, akkor majd letagadjuk? Nem, ez nem jó így, hisz, akkor hazudni kell a rajongóknak és előbb-utóbb úgyis minden kiderülne és akkor csak még rosszabb lenne minden.

- Nem.

- Miért?

- Mert azzal hazudunk a rajongóknak.

- Akkor nem tudok mit mondani. De mi van akkor, ha titokban találkozgatunk, randizunk és amikor már stabil a kapcsolatunk járni kezdtünk és felvállaljuk?

- Ez nem hangzik rosszul. De hol találunk olyan helyet, ahol tudunk randizni úgy, hogy a rajongók ne vegyék észre?

- Hmm.. a szobámba nem szokta bejönni. –nevetett –Tudom, hogy nem olyan, mintha egy hétköznapi sráccal lennél, de talán ez is megteszi.

- Nem Harry, ez nem olyan. Ez sokkal jobb. –mosolyogtam, fölé hajoltam és megcsókoltam. Olyan jó volt újra érezni a melegét, hozzá bújni, tudni, hogy velem van. Teljesen bele zúgtam. Ez az igazság.

- Na, akkor mit csinálunk? –kérdezte. Nem tudtam válaszolni, mert Niall rontott be a szobába, kezében egy vizipisztoly volt.

- Támadááás! –kiáltotta és spriccelni kezdett. Harry és én felugrottunk és után eredtünk. Niall előttünk futott és hátrafele spriccelt. Kirohant a kertbe, ahol egy hatalmas medence volt. Harry gondolt egyet, felemelt és a vízbe dobott. Szerencsére nagyon szép, meleg nyári idő volt, ezért nem volt baj, hogy mindenem tiszta víz. Úgy döntöttem, megtréfálom Harryt és elkezdtem kiabálni.

- Segítség, segítség! Nem tudok úszni! –természetesen leért a lában, de a víz a nyakamig ért, szóval simán bele tudok fulladni. Harry gyorsan beugrott mellém a vízbe és felemelt a víz fölé és a karjában tartott. Nekem se kellett több, a fejét ledugtam a víz alá. Elengedett, majd feljött a víz fölé.

- Ezt miért csináltad? –kérdezte kissé felháborodva, de a szemében ott volt a huncutság.

- Amiért te bedobtál a vízbe. –nevettem, majd Niall is beugrott és lefröcskölt minket. A nagy zajra, amit csaptunk a fiúk felfigyeltek és kijöttek az udvarra. Ők is egyenként beugrottak mellénk. Hát, így telt a péntek délutánom. Hülyéskedtünk, fürödtünk…. Mikor kimásztunk a medencéből, rádöbbentem, hogy nekem nincs másik ruhám.

- Nyugi, adok egy pólót addig, amíg a ruháid meg nem száradnak. –szólt kedvesen Harry. Elmentünk lezuhanyozni, majd Harry, ahogy beígérte a kezembe nyomott egy szürke rövid ujjú pulcsit. Szerencsére nagy volt rám, ezért a combom nagy részét eltakarta. Gondoltam ez addig jó lesz, amíg megszáradnak a ruháim. Lementem és összedobtam egy gyors késői ebédet. Már 3 óra volt, csoda, hogy Niall eddig nem panaszkodott, hogy éhes. Az „ebéd” spagetti volt, mindenkinek ízlett, majd közösen leültünk filmet nézni. 5 óra lehetett és mindenki fáradt volt, nem is értem miért, úgyhogy elvonultunk pihenni. Mindenki a maga szobájában lazsált, én pedig Harryében „boldogítottam” őt.

- Haza kellene mennem. –mondtam szomorúan.

- Nem aludhatsz itt? Kéééérlek! –nyöszörgött.

- Nem hiszem. Egy próbát megér, de nincs telefonom, nem tudok hívni Mrs. Kingsleinek.

- Ez nem akadály. –nevetett majd a mobiljáért nyúlt és a kezembe adta. 5 perces győzködés után a nevelőnő belement, és ott aludhattam Harrynél. - Ez fantasztikus! Akkor, mit csinálunk? –kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Amit akarsz. Mindegy, csak veled legyek. –mondtam, majd ő lefeküdt háttal az ágyára én pedig leültem mellé.

- Catrin! Tudom, úgy beszéltük meg, hogy találkozgatunk meg minden és utána kialakul valami, de nem bírok várni. Szóval…lennél a barátnőm?

Mélyen belenéztem smaragdzöld szemeibe. Láttam, hogy ott pislákol benne a remény. A remény, hogy igent mondok. Azonban nem válaszoltam rögtön. Elgondolkodtam. Egyszer már volt lehetőségem vele lenni, elszalasztottam. Most, viszont azok az okok, amik miatt nem kezdtünk járni, még nem szűntek meg. Ugyan úgy fenn áll a veszélye, hogy kiderül, hogy együtt vagyunk és azzal minden tönkre mehet. Viszont, ha most nemet mondok, akkor vajon lesz olyan erős a szerelmünk, hogy ezt a csalódást még kibírja és mikor csillapodnak a kedélyek, újra kibontakozzon? De ha igennel felelek, akkor lesz olyan szilárd a kapcsolatunk, hogy leküzd minden akadályt? Nem tudtam. És még most sem tudom, hogy annó jól döntöttem-e, de bele vágtam.

- Igen! –mosolyogtam és megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak mások, hogy piszkálnak és lemondanak majd. Csak és kizárólag Harry érdekelt. Csak ő és én, mi.♥

11. Rész~ Új barátnőm van

Sziasztok! Köszi a kommenteket, nagyon jól esik, hogy ennyire tetszik a történet!! És mivel összesen 8 megjegyzés érkezett, itt a 11. rész! Úgy döntöttem, hogy kiteszem ma és nem várom meg a holnapot, de szerintem ennek Ti csak örültök!! ;) jó olvasást!! :))

2012. 06. 08. , péntek, a verseny 2. Fordulójának napja.

Egyedül voltam. Próbáltam megnyugodni, de nem ment. Hogy tehettem ezt? Mindegy, most már úgysem tudok rajta változtatni. Így döntöttem és kész. Ha mindenki el tudta fogadni, nekem is sikerülni fog, csak fel a fejjel. De...nem biztos, hogy ez volt a helyes út, amire léptem.

- Nem tudom, én már semmit nem tudok. –motyogtam szomorúan. –Miért pont így döntöttem? Vajon jól tettem? Ez a helyes út? Hjaj, nem tudom, nem megy! –zokogtam. Harry nyitott a szobámba én pedig gondolkodás nélkül a nyakába ugrottam. Nagyon meglepődött, de természetesen viszonozta az ölelésem én pedig tovább sírtam a vállán. –Sajnálom! –makogtam.

- Ugyan. Tudom, hogy ki vagy borulva, hidd el, én is! És még mindig fáj, hogy nem engem választottál, de megértem és elfogadom. Hidd el én támogatni és szeretni foglak ezek után is! –próbált vigasztalni, de a végére ő is könnyezett. De hülye vagyok! Én voltam az, aki megbántotta, nekem kellene őt vigasztalni, nem pedig fordítva. –Catrin! –tolt el magától és letörölte a könnycseppet az arcomról. –Nem hibáztatlak. Jól döntöttél, neked ez a verseny fontos. Ezzel híres lehetsz és ha megnyered nem kevés pénz birtokosa leszel. Szükséged van rá, én is így döntöttem volna. Vagyis, nem biztos, de neked elég okod volt rá.

Tényleg nagyon jól esett, hogy próbál megnyugtatni, de én akkor sem tudtam kibékülni a döntésemmel. Teljes szívemből szeretem őt, és volt lehetőségem, hogy vele legyek, de én idióta elszalasztottam. Lehet, hogy soha többé nem lesz alkalmunk összejönni.

- Most mennünk kell, mosakodj meg és készülj el. Lent várlak!- mondta, megölelt és magamra hagyott. Igaza van. Ha már így döntöttem, elfogadom! Fontos ez a verseny és ha együtt kell lenünk, egyszer együtt leszünk, bármi áron! Megfésülködtem, átöltöztem és lerohantam a lépcsőn.

- Kész vagyok. –jelentettem ki. –Indulhatunk?

- Persze. De akkor ahogy megbeszéltük. Oda viszlek, gyorsan kiszállsz én pedig tovább hajtok és csak később megyek vissza, hogy ne lássák, hogy én viszlek. –magyarázta, már kb. 100-szor. Némán bólintottam, elköszöntem és mentünk. Most senki nem volt velem. Eleanornak dolga volt, Chloe pedig iskolában ült. Remek. Minden a terv szerint ment, kiszálltam és Harry is elment. Besétáltam a kultúrházba, ahol a Tv-sek a kamerákat állíthatták, 1-1 riporter a versenyzőket faggatta, és volt, akik beszélgettek. Hirtelen megláttam Elena-t egyedül. Gondoltam, oda megyek hozzá.

- Szia! –köszöntem mosolyogva.

- Szia! Mm…Catrin, ugye?

- Igen, te pedig Elena vagy. A múltkor nagyon szépen énekeltél, gratulálok a bejutásodhoz. Megérdemled.

- Te sem panaszkodhatsz. –kacsintott. - Új vagy errefele? Még soha nem láttalak.

- Nem. Gyerekkorom óta itt élek, csak nem szoktam kijárni és magántanuló vagyok.

- Értem. Én Londonba járok suliba. Te nem akarsz jövőre gimie járni? Jó móka, és szerezhetnél barátokat.

- De. A tanárom szerint gimnáziumba kellene járnom jövőre, szóval majd beiratkozom.

- Szuper!

Elena nagyon kedves lány, mivel a verseny délelőtt volt, egészen kezdésig beszélgettünk. Harry és a többi srác is megérkezett majd elfoglalták helyeiket.

- Juuj! Megjöttek a srácok. Nézd, milyen helyes Zayn! –szól izgatottan a mellettem ülő Elena.

- Tetszik neked?

- Aha. Hjaj, bárcsak felfigyelne rám. De ő világsztár. Soha nem fog észrevenni egy magamfajta csajt. –folytatta szomorúan.

- A remény hal meg utoljára! Lehet, hogy egy szép napon, mikor a legkevésbé számítasz rá, összeismerkedtek és járni kezdtek.

- De szép is lenne!

- Egy kis figyelmet kérnék! –állt fel Harry. –Remek!-mondta, mikor látta, hogy már rá figyelnek.- Szeretettel köszöntök mindenkit! A mai versenyt, mint azt már említettük kamerára veszik és egész Európában leadják. Itt nálunk a StarShow –on lesz, de először összevágják, tehát nem élőben megy. Mindenkit sorba szólítunk a színpadra majd ismét fél óra után kiértékelés és már csak a legjobb 25 juthat be. Kezdődjék akkor a versenyt! –leült és a mellette lévő Zayn felállt.

- Elena Summer! Kérlek fáradj a színpadra.

Megszorítottam új barátnőm kezét és sok sikert kívántam. Fantasztikus volt, rögtön utána én következtem. Mindenki leszerepelt, a fiúk pedig elvonultak.

*30 perccel később*

- Megvannak az eredmények! –szólt Liam és a papírjait kezdte nézegetni. - Csak úgy, mint a múltkor, most is felolvassuk a továbbjutottak nevét. Akkor kezdjük!

És íme. Mindegyik srác mondott egy nevet, végül már megint csak egy hely volt és én nem voltam benne a továbbjutókba. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy lehet, hogy az lenne a legjobb, hogy ha nem jutnék tovább és akkor talán még összejöhetek Harryvel. Vagy mi van, ha direkt nem választottak be? Á, nem ezt Harry nem engedné.

- És az utolsó, aki bejutott…. –kezdte Harry én pedig egyre jobban izgultam. –Catrin Swam!

Ááááá! El sem hiszem, megint bejutottam. Louis elmondta, hogy a következő forduló jövő héten, ugyan ekkor lesz, és ez már élő adás lesz. Az után mindenki izgatottan ment haza, kivéve engem és Elena-t. Nem tudtam őt lekoptatni, de meg akartam várni a fiúkat, szóval elmondtam neki a titkot. Lehet, hogy ez nagyon rossz ötlet volt, de megbízom benne. Izgatott volt, elvégre én ismerem Zaynt.

- Sziasztok! –köszöntek a srácok.

- Sziasztok! –köszöntem én is, Elena pedig szótlanul biccentett.

- Te ki vagy? –kérdezte Niall.

- Ő itt Elena Summer. –szólt Zayn, mindenki legnagyobb meglepetésére.

- Igen, tudom. Te is versenyben vagy, ugye? –kapcsolt Harry.

- Igen. –mondta végül bártortalanul a barátnőm.

- Remek hangod van. –bökte oda Liam, majd elköszöntünk tőle, elindult haza és mi beszálltunk a kocsiba és Londonba mentünk. Az utat végig hülyéskedtük, majd Harry megkérdezte, hogy miért mondtam el Elena-nak, hogy ismerem őket.

- Megbízom benne.

- Mióta ismered?

- Múlt héten találkoztunk először. Nyugi, nem lesz semmi baj.

Megérkeztünk a fiúk házához, bementünk a nappaliba, ahogy Zayn kérte. Azt mondta, valami fontos dolgot szeretne elmondani és megbeszélni.

10. Rész~ Szerelem vagy karier?

Sziasztok! Itt a kövi. Kérlek, hogy komizzzatok, mert volt már olyan bejegyzés, amire jött 7 komi, de most meg jü ha jön 2-3. Ha nem tetszik a blog, akkor szóljatok, akár e-mailt is írhattok, és igyekszem változatni! Köszi. E-mail: barbii03@gmail.hu

Másnap 9-kor bírtam csak felkelni. Szomorúság kerített hatalmába, szóval jól indult a napom. 10-re ott volt Mr. Montes.

- Szia Catrin. Hogy vagy? –kérdezte.

- Üdv. Voltam már jobban is. Beszélni akart velem?

- Igen. Catrin, figyelj. Nagyon értelmes és okos lány vagy. Amit most veszünk anyagot az már a végzős anyag. És tudom, hogy milyen jó hangod van, egy kis szerencsével megnyered a versenyt és híres leszel, de mégis azt mondom, hogy neked jövőre gimnáziumba kell járnod. Londonba!

- Tessék? Miért?

- Azért, hogy legyenek barátaid, végzős bálod és, hogy ismerkedj az iskolával, mert ha tovább szeretnél tanulni, akkor egyetemre kell járnod, mert azt már nem tudom neked megtanítani. Szóval ebben a hónapban még tanítalak, utána befejezzük és jövőre beíratkozol Londonba a gimibe! Ha szeretnéd elmegyek veled. De ne aggódj, engem bármikor felhívhatsz és segítek, jó?

- Persze, ha maga ezt így látja jónak….

- Örülök, hogy megérted. Hétfőn jövök, most viszont ha nem gond mennék. Szia!

- Viszlát. –köszöntem el és lerogyodtam az ágyamra. Még egy rossz hír, mi jöhet még? Hilaryvel kimentünk a közeli parkba és amíg ő hintázott én ott álltam mellette és bámultam ki a fejemből. Csak Harryre tudtam gondolni.

- Catrin! Ehetek fagyit? –kérdezte Hilary.

- Nem. Sajnos nincs nálam pénz, de holnap bepótoljuk.

- Majd én fizetek. –szólalt meg egy nagyon ismerős hang a hátam mögül.

- Harry! –örvendezett Hilary. Lassan megfordultam és a szemébe néztem.

- Mit keresel itt? –vontam felelőségre nyersen.

- Catrin, ez egy park. Nem tilthatod meg, hogy eljöjjek ide. –nevetett kínjában.

- Akkor mi megyünk, gyere Hilary. Majd holnap fagyizol.

- De Harry vesz nekem, ugye? –nézett fel a srácra, aki bólintott. –Látod? Kééééééérlek! –nyavajgott.

- Ügyes vagy. Most már Hilary is rólad fog beszélni és őt is elvesztem miattad. Köszi. –címeztem a leszúrást Harrynek, aki értetlenül bámut.

- Tessék?

- Mind egy. Hilary!

- Neee! Kérlek, csak egy fagyit!

- Jó, de csak egy, és holnap visszaadjuk Harrynek a pénzt. –szóltam és elindultunk a parkban lévő fagyis bódéhoz.

- Milyet kértek? –kérdezte Harry.

- Csokisat! –vágta rá Hilary én pedig szótlanul megráztam a fejem, jelezve, hogy semmit nem kérek, csak, hogy mehessünk végre. –Köszi Harry! –hálálkodott.

- Kicsim, ülj le a padra és ott edd meg, mert a végén még leejted. –kértem Hilaryt és én is le akartam ülni, de Harry odébb húzott. –Mi van? –kérdeztem és szúrós pillantást vetettem rá. Erősnek kell látszanom, nem szabad, hogy lássa, hogy teljesen kiborultam miatta.

- Catrin! Meg kell beszélnünk, hogy mi is történt tegnap. Látom, hogy szomorú vagy, ne titkold. Mindent látok a szemedben. –mondta. Zavaromban a földet kezdtem bámulni, mintha olyan érdekes lenne és csak megvontam a vállam.

- Nincs mit megbeszélni rajta. Kijelentetted, hogy nem lehet köztünk több ismerősi viszonynál és kész.

- Félre értesz. Én szeretlek, csak annyit mondtam, hogy ne járjunk, mert az neked lenne rossz.

- És mi van, ha azzal teszel rosszat, ha nem járhatok veled? Ha többé nem csókolhatlak, nem bújhatok hozzád, Harry…. –könnycsepp gördült végig az arcomon, de Harry letörölte.

- Hidd el, hogy legalább annyira fáj nekem, mint neked. Érted teszem, lehet, hogy most még nem érted, de idővel majd felfogod és hálás leszel.

- Mond el az igazi okot! –vágtam rá, mert láttam, hogy valamit titkol.

- Rendben. –adta meg magát –Az egyik tényleg ez, amit már tegnaptól próbálok megértetni veled. A másik pedig, hogy most te versenyben vagy a tehetségkutatón, és mivel én is zsűritag vagyok nem lenne jó, ha kiderülne, hogy ismerjük egymást, mert azt hihetik, hogy azért vagy bent. Érted már? Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, és ha még van esély, akkor szeretném ha a verseny után újra kezdenénk tiszta lappal, megint és akkor akár lehet köztünk több is barátságnál!

- Most már minden összeállt. Én is nagyon sajnálom! És benne vagyok, de nem hiszem, hogy sikerülni fog. Ha akkor jövünk össze, miután kiestem, akkor is lennének durva pletykák.

- Teljesen igazad van! Akkor gyertek el most hozzánk, ott nyugodtan meg tudjuk beszélni a dolgokat!

- Rendben. Hilary, gyere!- intettem a padon fagyizó gyermek felé. Az út némán telt. Senki nem szólt semmit. Amikor megérkeztünk megkérdtem Louist, hogy vigyázzon Hilaryra, én és Harry pedig felmentünk a szobájába. –Igen? Mit szeretnél mondani?

- Catrin, ne legyél velem ilyen, én tényleg szeretlek!

- Persze, akkor vállaltad volna azt a sok kockázatot. –durcáskodtam. Tudtam, hogy igaza van, de annyira fáj, hogy nem lehetek vele. Miért ilyen nehéz az élet? - Bocs, igazad van, de annyira fáj és rossz, hogy nem ölelhetlek magamhoz, hogy nem csókolhatlak meg…. –mondtam és kitört belőlem a zokogás. Harry egy ideig nézett majd magához húzott és átölelt. Oda bújtam hozzá, annyira jól esett, hogy ott van nekem, de tudtam, hogy ez nem lesz így sokáig. –Sajnálom, csak –szipogtam –még soha nem voltam szerelmes, még soha nem fájt semmi ennyire. Vagyis de, a szüleim halála, de az már régen volt. –hebegtem, ő pedig még mindig magához szorított és simogatta a fejem.

- Figyi, mindig van másik út. Most még alig ismer valaki. Sőt, senki nem ismer, csak aki ott volt a versenyen. Még kiszállhatsz. Így is egyel többen vagytok. Simán ott hagyhatod a versenyt és akkor összejöhetünk. A döntés a te kezedben van! Rajtad áll minden. Én vagy a verseny?

Na, szerintetek, hogy dönt??

9. Rész~ Újra egyedül

Sziasztok! Itt a 9. rész, elég szomorúra sikeredett, de remélem azért tetszik! :)

- Nem lehet! –fejezte be a mondatot. Teljesen ledöbbentem. Miért ne lehetne?

- Tessék? Miért?

- Mert azzal tönkre tenném az életed! Én híres vagyok, lányok milliói vágynak arra, hogy megöleljem őket és hasonlók. Ha ezt látnád, tuti, hogy nem lenne jó. Ezen kívül amilyen aranyosak a Dicetionerek, olyan kegyetlenek is. Állandóan zaklatnának téged, hogy szakítsunk és utálkoznának.

- Harry, engem ne érdekel más véleménye, csak Te! –mondtam és sírni kezdtem. Oda jött hozzám, megölelt és folytatta.

- Tudom. De én turnézni járok, és oda nem mindig jöhetsz velem, nagyon keveset látnánk egymást.

- Eleanor és Lou is tudnak találkozni.

- Ez igaz, de te még iskolás vagy. Catrin, nagyon sajnálom, tényleg. Én teljes szívemből szeretlek és azt kívánom bár átlagos lehetnék, hogy járhassak veled.

Zokogtam. Fájt mindaz, amit Harry mondott, mert én tényleg szeretem őt. Vagyis, nem tudom. Lehet, hogy ez a kapcsolat túl korai és azért mondja ezt? Vagy nem tetszem neki? De akkor miért csókolt meg? A legnagyobb kérdés: Miért? Végül beláttam, igaza van. Nem lehetek vele, hisz az túl szép lenne. Ő világsztár, és egyszerű árva, miért is lehetnénk együtt? Harry végig nézte, ahogyan sírok, majd leült mellém és megölelt. A vállára borultam és viszonoztam az ölelését. Lehet, hogy ez az utolsó, hogy így hozzá bújhatok. Ki szerettem volna élvezni. Eltoltam magamból, mélyen a szemébe néztem és rekedt hangon megszólaltam:

- Harry, igazad van. Jobb lesz, ha ezek után nem beszélünk és nem is találkozunk. Most jobb, ha megyek. Szeretnék egyedül lenni. –sírtam és az ajtó felé vettem az irányt. Ő utánam sietett, megfogta a kezem és vissza húzott.

- Catrin, én nem így gondoltam. Szeretek veled lenni és nem akarok elszakadni tőled. Hidd el, hogy amit mondtam, az érted volt.

- Csak engedj el, jó?! Igazad van, ez nem működhet köztünk, kérlek…. –kiabáltam.

- Catrin….

- Nem. Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgokat. Mindenkinek ez lesz a legjobb.

Nem szólt, csak megpuszilta a homlokom és könnyes szemmel nézte, ahogy elmegyek. 

De hülye vagyok! Miért hagyom itt? Jaj, ezt még meg fogom bánni, de nem tehetek mást. El kell, hogy felejtsük egymást. Ő is megmondta, ez nem működhet. Bármennyire is fáj, el kell engednem, még akkor is ha megszakad a szívem. Lerohantam a lépcsőn, majdnem elestem, mert a könnyektől semmit sem láttam. Hál istennek senki nem volt a földszinten, vagy mégis? Liam meghallotta a sírásom és oda sietett.

- Mi történt? Mi a baj? –kérdezte ijedten.

- Semmi. Nem akarok róla beszélni. Liam, kérlek vigyél haza!

- Rendben, mehetünk. –fogta a kabátját, a kulcsot és indultunk. Hátul ültem és végig sírtam, ő pedig hallgatta és próbálta kideríteni, mi történt, de nem válaszoltam. Nem akartam, hogy tudja. Az út napoknak tűnt, de megérkeztünk. Mind a ketten kiszálltunk.

- Catrin, ha mégis szeretnél róla beszélni, tudd, hogy nekem bármikor bármit elmondhatsz! –mosolygott és letörölte a könnycseppet a szemről.

- Tudom, és köszönök mindent. Most megyek, szia. –nyomtam két puszit az arcára és beviharoztam. Meg sem álltam a szobámig, berontottam és oda mentem az őrangyal-szobraimhoz.

„Angyalok! Kérlek segítsetek nekem, hogy el tudjam felejteni Harryt, hogy ne szenvedjek miatta, hogy ki tudjam tépni a szívemből, hogy ne szeressem!” –imádkoztam. Utána csak lerogyodtam az ágyam mellé és sírtam. Megállás nélkül. Nagyon fájt, legbelül. Amikor épp nem bőgtem, gondolkodtam. Rájöttem, hogy nagyon egyedül vagyok, újra. A 1D-vel nem találkozom, mert ott van Harry, El-lel, sem nagyon, mert akkor jön Lou és a történtekről kérdeznek. Aki van nekem, az Chloe és Hilary. Tényleg, Hilary! Átmentem a kislány szobájába, hogy megnézzem mit csinál. Békésen játszott, de amikor meglátta a vérvörös szemem sikított egyet.

- Hilary, nyugodj meg! Én vagyok az, Catrin.

- Mi történt a szemeddel?

- Semmi, semmi. Mit csinálsz?

- Játszok! Kimegyünk a parkba?

- Majd inkább máskor. Gyakorolnom kell jövő hétre. Megyek is, csak be akartam köszönni. –mondtam, nyomtam két puszit az arcára és kimentem. Nehéz volt kibírni, hogy ne sírjam el magam. Bementem a zongorámhoz, leültem és írtam egy dalt a bánatról. Még nem adtam neki címet, de úgy döntöttem, ezzel készülök a következő hétre, szóval eljátszottam vagy 20-szor és közben sírtam. Harryről szólt, vagyis senki nem fog rájönni, hogy ő ihlette, de én tudom. Már 8 óra lehetett, ezért abba hagytam a zongorázást, mert tudtam, bár péntek van, vannak gyerekek, akik pihennek. Bementem Hilaryhez, ő már aludt, de mikor benyitottam felébredt.

- Catrin! Ne menj ki! –kért, én pedig leültem az ágyára.

- Olvassak mesét, vagy csak simogassam a hajad és visszaalszol?

- Az utóbbi. Nagyon szépen zongoráztál!

- Köszönöm. Na, akkor szemeket becsukni! –mondtam nevetve. Letérdeltem az ágya mellé és simogattam a haját. Fél óra múlva már biztos voltam abban, hogy alszik, ezért magára hagytam. A szobám felé vettem az irányt, de a folyosón megállított Mrs. Kingslei.

- Catrin! Mi történt veled? Vörös és kisírt a szemed. A vacsoránál sem láttalak!

- Semmi. Nem szeretnék róla beszélni. Kérem, hagy menjek. Tényleg, semmi különös nincs.

- Rendben. Holnap jön Mr. Montes, azt mondta beszélni szeretne veled.

- Értem. Jó éjt.

Bementem a szobámba és leültem az íróasztalhoz. Nem tudtam, mit akar a tanárom, de gondoltam megírom a leckét és megtanulok mindent. Nem voltam álmos, úgyis csak forgolódtam volna. Először képtelen voltam tanulni. Folyton Harry járt a fejemben és a mondatok, amiket ma mondott. Miért, miért alakult így? Miért nem lehet, hogy egyszer az életemben jó dolog történik velem? Oké, nem lehetek telhetetlen, mert tovább jutottam az énekversenyed, de akkor is, Harry…. Vettem egy hidegzuhanyt és neki láttam újra a könyveket bújni. Éjfél körül úgy döntöttem, lefekszem, mert ha holnap Mr. Montes jön, akkor jó lenne időben felkelni. Befeküdtem a puha ágyamba, de 1-ig csak forgolódtam.

"- Mert azzal tönkre tenném az életed! Én híres vagyok, lányok milliói vágynak arra, hogy megöleljem őket és hasonlók. Ha ezt látnád, tuti, hogy nem lenne jó. Ezen kívül amilyen aranyosak a Dicetionerek, olyan kegyetlenek is. Állandóan zaklatnának téged, hogy szakítsunk és utálkoznának." –idéztem fel magamban Harry szavait. Teljesen igaza van. De akkor is. Miért ilyen nehéz az élet? Miért kellett, hogy megismerjem? Miért kellett Taylornak őt megcsalnia? Ha nem teszi, most együtt vannak én pedig ezt elfogadva élem az életem, de nem ő megcsalta, Harry elhagyta, egymásba szerettünk, el kellett válnunk egymástól és én most szenvedek. Ez az én szerencsém. De miért? Jaj, ez a „miért?”, minden kérdésem így kezdődik. De ezekre, sajnos nem fogok választ kapni. És most, hogy többé nem akarom látni Harryt-csak a versenyen-ez által a fiúkkal sem találkozhatok olyan gyakran, mert, akkor fenn áll a veszélye, hogy találkozok vele. Jaj, az élet nehéz….

8. Rész~Én és Harry? Lehetetlen...

Sziasztok! Köszönöm a kommenteket, és részben jól tippeltetek! És Csengi P-nek üzenem, hogy ne akaja bántani Hilary-t, majd csókolóznak, ha eljön az ideje ;D Nem rabolom az időtöket, de szeretném elmondani, hogy ez a rész úgy rossz, ahogy van, de sajna alig volt időm írni, és bocsi, hogy késtem, azért remélem tetszik. A kövit igyekszem jobbra csnálni :)

-Catrin Swam és Tifany Cullan! Mivel mindketten szuperek voltatok, nem tudtunk választani, és úgy véltük mindketten megérdemeltek egy esélyt! Gratulálunk mindenkinek, aki bejutott, kérem a többiek távozzanak és az az 51 továbbjutó még maradjon itt! –mondta majd lesétált a színpadról. Hatalmas boldogság uralkodott el rajtam, legszívesebben Harry nyakába ugrottam volna, de nem tehettem. Mindenki rájönne, hogy ismerem őket, ezért majd otthon. Nagy zaj kerekedett, sokan háborogtak, ujjongtak és hasonlók. Mindenki elment, akinek semmi keresni valója ott, a szülők és kísérők az udvaron várakoztak és mi 55-en bent beszélgettünk. A srácok elmondták, hogy a következő forduló egy hét múlva lesz, jönnek újságírók, Tv-sek és hasonlók és ezt már a Tv-ben is leadják, de nem élő adásban. Még mondtak pár dolgot aztán mindenki haza indult, csak én maradtam bent. Mikor már mindenki elment El és Chloe vissza jöttek én pedig Harry nyakába ugrottam, aki szerencsére nem lökött el, hanem megölelt és egyszer meg is pörgetett. Mindenki furán nézett, de minket nem zavart. Letett a földre és megpuszilta a homlokom. Elpirultam, ezen mindenki jót nevetett majd elindultunk haza. Fáradtan dőltem le a kanapéra, semmihez nem volt se erőm, se kedvem. Harry leült mellém, majd csikizni kezdett. Jaj. Nagyon-nagyon csikis vagyok, szóval nevettem, már a könnyeim is hullottak és próbáltam kiszabadulni Harry kezei közül, de sem sikerült. A fiúk közben az emeleten voltak, de mivel meghallották, hogy sikítok, nevetek és megint sikítok Zayn leblattyogott, majd mikor meglátta mi történik nevetni kezdett, Harry pedig végre elengedett. Zayn tovább nevetet és felment. Harry követte a példáját, megragadta a kezem és felráncigált a szobájába. Leült az ágyra és maga mellé húzott. Már majdnem csókolództunk, de nem…. Ezt nem hiszem el, mi mindig csak idáig jutunk el!

- Harry… - rontott be Niall –jaj, látom rosszkor, akkor majd később. –mondta és lelépett. Nem vitatkoztunk, hogy maradjon. Harry bene nézett barna szemeimbe és végre megtörtént! Megfogta a derekamat, magához húzott, a tenyerével az arcomat simogatta és megcsókolt én pedig viszonoztam. Végre! Már annyi lehetőség volt rá, de nem, nekünk csak most jött össze. 1 percig tarthatott, majd ismét a szemembe nézett.

- Catrin, mióta megismerkedtünk, azóta tetszel, csak volt amikor Taylorral voltam, aztán… nem is tudom, de el kell mondanom, hogy szeretlek!

- Nekem is minden nap a gyomromban lepkék keltek életre, amikor megláttalak, de nem mertem elmondani, mert olyan kiszámíthatatlan voltál. Egyszer kedvesen mosolyogtál, másszor durcásan elkaptad a fejed, nem tudtam mire vélni. De a lényeg, hogy most már mind a ketten kimondtunk. –mosolyogtam. Harry visszamosolygott, majd felállt. Én is felálltam és mellé léptem. Hozzá bújtam és megöleltem. Ő vissza ölelt. Olyan jó volt érezni az illatát, a melegét, a leheletét a hajamon, éreztem, hogy szeretet. Hallottam a szíve dobogását…aww. Tudom, ez most oltári nyálas, de még most is kiráz a hideg, ahogy visszagondolok. Hisz, nem minden napi dolog, hogy egy olyan árva lány, mint amilyen én vagyok ott áll és ölel egy világsztárt, akiért milliók vannak oda. ÉN!

Egyikünk sem szólt semmit, csak álltunk egymás karjaiba, mégis többet mondtunk minden szónál. Végül kibújtam az ölelésből, kezem keresztbe fontam a nyaka körül, felágaskodtam és megcsókoltam. Nem tudok betelni ezzel az érzéssel. Annyira jó! Utána leültünk az ágyra egymás mellé, nem szóltunk csak bámultunk ki magunkból. Hihetetlenül boldog voltam. De mi lesz ez után? Járni kezdünk, mindent elfelejtünk, marad minden a régi, barátok leszünk, egy párt fogunk alkotni? Annyi kérdés kavargott bennem, amikre választ szerettem volna kapni. Végül feltűnt, hogy csak hallgat. Nem szól semmit, és az arcán sincs nyoma semmilyen érzelemnek. Vagy mégis? Gondterheltnek tűnt. Ez most mit jelenthet? Megbánt mindent, mégsem szakított Taylorral, mi lehet a gond? Teljesen elmerültem a kérdésekben, amikor felállt. Kérdőn néztem rá, de ő csak megfordult és kiment a fürdőszobába.

- Most akkor mi van? –kérdeztem halkan magamtól, mert nem akartam, hogy hallja. Kis idő után vissza jött, haja a szemébe lógott és a tincsek vége vizes volt. Véleményem szerint az arcát mosta meg.

- Catrin. Hidd el, hogy teljes szívemből szeretlek téged, és senki mást nem akarok jobban nálad. –kezdte és én féltem, hogy valahol itt lesz az a bizonyos „de” is. Nem tévedtem –Nem tudom, mit érzel irántam, bár abból amit elmondtál, azt érzem, hogy te is őszintén szeretsz, és én tényleg szeretném, ha a barátnőm lennél, de….

7. Rész~ A verseny

Sziasztok! Meghoztam a kövit, bár szetintem ez enyhén szólva is sz@r lett, sajnálom! :/ Legközelebb jobb lesz, remélem :)

Ma van a nagy nap! De mindent csak szép sorjában. Kiengedtek a kórházból, Harryvel együtt az 1D házba mentünk. Azóta, mióta meg akart csókolni egy szót sem váltottunk egymással. Nagyon fájt, de valahogy kibírtam. Nem is ez a lényeg. Alig láttam, teljesen magába fordult, komolyan aggódom érte, mellette még a verseny is…. Ja igen, minden nap gyakoroltam a fiúkkal az Always with You-t, és második dalkélt Demi Lovato-tól választottam a This is Me-t. Az állandó próbák mellett sokat tanultam, Hilaryval voltam és persze hülyéskedtem a fiúkkal. Nem voltam Mr. Peterson-nál, úgy döntöttem, most ebbe a nyomozósdiba nem megyek bele, de a verseny után mindent kiderítek. Arról, hogy a 1D lesz a zsűri, nem beszéltük. Ők nem említették és én sem akartam szóba hozni. Chloe-val itt-ott találkoztam, volt amikor ő is ott volt a srácoknál és hallgatta a próbámat. Tényleg mindenki tök rendes velem, nagyon jól esik, hogy törődnek velem és segítenek. Csak egy baj van, Harry. Alig láttam őt az elmúlt hónapban, pedig nagyrészt a házában voltam. Komolyan aggódom érte, mi lesz még itt?

Épp a zongorám előtt ültem a nevelőotthonba, amikor Mrs. Kingslei szólt, hogy látogatóm van. Én mondjuk arra számítottam, hogy Mr. Peterson, El, Chloe vagy a 1D-ből a 4 srác közül jött valaki. Azért négy, mert Harryvel majdnem egy hónapja nem beszéltem, ezért gondoltam, ő nem jön. Tévedtem. Mikor kimentem két zöld szempárral találtam szembe magam, rakoncátlan hajtincsei össze vissza lógtak, szokás szerint iszonyat helyes volt. Magam sem értem, mi ez. Szerelmes lennék, vagy mi van?

- Szia! –köszönt nagyon halkan és szemét lesütötte.

- Szia. Gyere, ha akarod bemehetünk a szobámba, ott senki nem zavar. –ajánlottam fel.  Némán bólintott és elindultunk. A szobámban már végre láthattam az egész arcát, és azt vettem le, hogy nagyon, de nagyon szomorú. Fancsali képét látva átkaroltam és oda bújtam hozzá. Viszonozta az ölelésem, ami jól esett, mert féltem, hogy haragszik rám, és el fog lökni magától.

- Catrin! Én nagyon sajnálom, ahogy viselkedtem veled, és amit mondtam. Valamint azt is, hogy meg akartalak csókolni. Össze voltam zavarodva és köszönöm, hogy te ellen álltál.

- Rád nem tudok haragudni –mosolyogtam –de az utóbbi. Harry, én nagyon kedvellek, és a csókkal nem lett volna semmi baj, csakhogy akkor abban a helyzetben te nem azért akarták megcsókolni, mert szeretsz, hanem mert nagyon bánatos voltál.

- Honnan tudod?

- Gondolom. –mondtam és ezúttal én sütöttem le a szemem. Többet érezne? Irántam? Á, dehogy. –És mi van Taylorral?

- Szakítottunk. Soha többé nem akarom látni. Igazatok volt, sajnálom, hogy nem hallgattam rátok. De Catrin, izé, én…. –kezdte, de megakadt. Oda mentem és megöleltem. Fogalmam sem volt, mit akar mondani, de ha nem megy nem kell erőltetni.

- Shh. Majd ha készen állsz elmondod. – nyugtattam.

- Csakhogy én most szeretném tisztázni, mielőtt késő lesz. –mondta, kifésülte a hajamat a szememből, mélyen a szememre nézett. Átkarolta a derekam, magához húzott, egyre közelebb voltunk egymáshoz, és már az ajkaink között is csak pár centi volt. Ez így nagyon romantikus meg minden, de nem történt semmi. Megint. Sajnos Hilary rontott be a szobámba, amikor már majdnem megcsókolt. Ijedten szétugrottunk és mind a ketten elpirultunk. Szerencsére a kislány semmit nem vett észre, csak vidáman ugrált körülöttem, majd kérte, hogy menjünk le a parkba.

- Kicsim, sajnos most nem lehet. Készülnöm kell a versenyre. De utána vagy majd holnap kimehetünk. Louis nemsokára itt van értem.

- Azt a járatot törölték. –mosolygott huncutul Harry. –Én viszlek.

Nagyot néztem, de aztán elkezdtem öltözködni. Igyekeztem alkalomhoz illően öltözni, ami az én ruhatáramból elég nehéz, de sikerült, sőt Harry még meg is dicsért, hogy milyen csinos vagyok. Elindultunk. Az út némán telt, nem szóltam hozzá, ő sem erőlködött, hogy beszélgessünk, ezért csak csöndben ültem és magamban énekeltem a dalom, és gondolkodtam, hogy mikor mit kell lefogni a zongorámon. Megérkeztünk a kultúrházba, Harry oda kísért Elhez és Chloehoz, akik már vártak, azután elviharzott. Fura volt a hely, mivel át lett rendezve direkt a versenyre. A színpad ugyan olyan volt, a nézőtér helyén 5 szék volt, és előtte egy asztal a zsűrinek. Valamivel mögötte volt kb. 150 szék a versenyzőknek és a kísérőknek. Megkaptam a listát, hogy hanyadik leszek. Vicces, de engem raktak utolsónak, azaz 100.-nak. A lányokkal leültünk és némán néztük az érkezőket.

- Jól vagy? Nem izgulsz nagyon? –kérdezte El.

- Egy kicsit. Majd mielőtt én jövök be kell vinnem hátra a zongorát, hogy mindent be tudjanak rajta állítani a kezdésem előtt.

- Miért nem viszed most? –vágott közbe Chloe.

- Igaz. Valaki eljön velem? –néztem barátnőimre. Mind a ketten felálltak, szóval csapatostul elindultunk. –El, te tudod, hogy a 1D lesz a zsűri?

- Igen. De neked ki mondta? Ja várj, a levélben volt, ugye?

- Aha. Izgulok. Ők már hallottak, sőt ők készítettek fel. Ez nem igazságtalan mással szemben?

- Amíg senki nem tudja, nem lesz baj.

Ez nekem akkor sem tetszett, de már nem tudtam ellenkezni, mert az egyik munkás megkérdezte, hogy mit akarunk ott. Átadtam a zongorát, elmondtam, hogy mikor jövök meg hasonlók, bólogatott majd elküldött. Hát, oké. Leültünk és vártuk a 15:00-t. Eljött! Nagyon izgultam, már mindenki itt volt, bevonult a zsűri, leültek, majd Liam felállt és köszöntötte a versenyzőket.

- Jó napot kívánok mindenkinek! Szeretettel üdvözlöm a kedves versenyzőket. Először mindenkit meghallgatunk, majd 20-30 perces várakozás után megmondjuk ki a legjobb 50 versenyző, aki tovább jut! Most még csak mi vagyunk itt, de a következő fordulót, már a TV-ben is benne lesz, de ezt majd az érintettekkel tisztázzuk. Sok siker mindenkinek! Elena Summert kérjük a színpadra!- mondta és leült. A háttérből egy barna hajú lány állt fel, kb. 16-17 éves lehet, remegő kézzel elindult a színpad felé. Bemutatkozott, majd megszólalt a zene. Taylor Swift-től énekelte a We Are Never Ever Getting Back Together. Összeségében nagyon jó szám, de az előadójáról meg van a véleményem. Hátulról is jól láttam, hogy Harrynek nem esik jól, hogy ezt énekli. Szegény. Mindegy, a lánynak iszonyat jó hangja van! Remélem bekerül. Ez így ment szép sorjában. Mindenkit meghallgattak, leültettek, majd elérkeztek az utolsó versenyzőhöz. Hozzám! Felmentem a színpadra, bemutatkoztam, erre a fiúk csak mosolyogtak, én pedig majdnem elnevettem magam, remek. Lou, Liam és Zayn édesen mosolyogtak, hogy ne izguljak, Niall kacsintott egyet, de Harry semmi. Hjaj. Leszerepeltem mindenki megtapsolt, a srácok állva tapsoltak, ami nagyon jól esett, lesétáltam majd leültem.

- Remek voltál! –ölelt meg Chloe.

- Köszi.

*30 perc múlva*

A srácok felmentek a színpadra, Louis megragadta a mikrofont és elkezdte a kiértékelést.

- Mindenkinek gratulálunk, fantasztikusak voltatok! Most elmondjuk annak az 50 emberek a nevét, aki bejutott.

Mindegyik srác mondott egy nevet, Elena is bejutott, aminek örültem, mert tulajdon képen nagy aranyos, a szünetben váltottam vele pár szót, és a hangja is lenyűgöző. Már csak egy hely maradt. Volt egy lány, aki szintén jól énekelt. Harryn volt a sor, hogy közölje velünk. El megszorította a kezem és vártuk az eredményt. Folyamatosan Harryt bámultam, hátha le tudom olvasni az arcáról, hogy mi van, de semmi. Közömbösen meredt a papírra.

- És az utolsó, aki bejut….

Írjátok meg komiba, hogy szerintetek be jut-e? ;)