17. Rész~ Valantin-nap június közepén♥

Sziasztok! Itt a megígért romantikus, szerelmes rész Valantin-nap alkalmából! Remélem tetszeni fog, a kövi, csak 7végén jön, és csak 5 komi után!

Boldog Valentin-napot minden olvasómnak!♥

Reggel Harry puha kezének simogatására ébredtem.

- Jó reggelt, Drágám! –köszönt kedvesen.

- Neked is, Életem. Hány óra?

- Hajlani 5. –mosolygott huncutul, erre egyből felugrottam.

- Mi? Akkor minek keltettél fel? –ripakodtam rá.

- Mert ma kirándulni megyünk. Romantikus napot terveztem.

- És ehhez 5-kor kell kelnem?

- Időben el kell kezdeni. –mondta és egy tálcát nyújtott át, amin mindenféle finomság volt. –Jó étvágyat! –puszit nyomott az arcomra és elindult a szekrénye felé, majd egy kisebb bőröndbe ruhákat pakolt.

- Te meg mit művelsz?

- A mai napot nem otthon töltjük. Elutazunk. Reggeli után te is pakolj össze és készülj el, nincs sok idő, jó lenne a házból fél 6-kor elindulni.

- Mi? Hova megyünk? A többiek jönnek? Ők tudják? Hol vannak most?

- Titok, nem jönnek, mint már mondtam, romantikus napot terveztem. Ahhoz csak ketten kellünk. Tudnak róla, és ma mellőzni tudnak. Alszanak. Még valami? Egyél, mert elhűlik a tojás!

Úgy véltem, semmit nem fog elárulni a „romantikus napról”, ezért engedelmeskedtem és megettem mindent, ami a tálcámon volt. Ki tudja hova visz, és mikor eszünk legközelebb. Hosszú sima hajamat kifésültem és hagytam, hogy vállamra omoljon, fogat mostam és felöltöztem. 

Mindent, amit a nevelőotthonból hoztam bedobáltam a sporttáskába és büszkén kijelentettem:

- Készen vagyok!

- Remek, épp időben. Menjünk! –berakta a csomagokat az autóba, beszálltunk és elindultunk, fogalmam sincs, merre.

- Nos, hova is viszel?

- Titok.

- Hm. –duzzogtam. Már egy ideje autóztunk, majd megálltunk a londoni reptér előtt. –Mégis hol lesz az a romantikus nap? Hawaii-n?

- Attól azért közelebb. –mosolygott. Fogtuk a csomagokat majd Harry utasítására leültünk egy padra.

„A 6-kor induló párizsi gépre kérem most szálljanak fel! Hamarosan indul!” – hallottuk a hangszóróból egy nő hangját. Harry rápillantott órájára, ami 5:45-öt mutatott. Tovább ültünk, egészen 6:55-ig. Ez alatt az idő alatt már szóltak, hogy 6-kor indul gép Madridba, Budapestre és Pozsonyba, de Harry ült mozdulatlanul. Sokszor meg akartam kérdezni, hogy hova megyünk, de tudtam úgysem válaszol. Felpattant 6 előtt 5 perccel, megragadta a kezem és húzni kezdett. Elérkeztünk egy repülő géphez. Közönséges járműnek látszott, azonban nem szállt fel rá senki, egyedül voltunk rajta.

- Hova megyünk? –türelmetlenkedtem.

- Amint felszáll a gép, mindent elmondok. –szólt kedvesen, majd leült az egyik székre a repülőn, én pedig mellé.

„Kérem kapcsolják be öveiket, megkezdjük a felszállást!” –szólt a pilóta. Már két perce a felhők felett repültünk és végre belekezdett.

- Szóval, magángéppel megyünk valahová, ott töltjük a mai napot és az éjszakát is, holnap pedig az első géppel haza jövünk. Remélem tetszeni fog! Ezt tervezgetem tegnap estétől.

- Akkor ezért ültél géphez, miután elaludtam.

- Igen.

- Oké, akkor most szundítanék, ha nem baj…

- Persze!

Egy kicsit még csodáltam a felhőket az ablakon át, majd fejem Harry vállára hajtottam és állomra szenderültem.

- Catrin! Megérkeztünk! –hallottam Harry édes hangját.

- Máris?

- 2 órán át aludtál! –lehelt csókot ajkamra.

- Kevesebbnek tűnt. Felvettük a csomagokat és leszálltunk a repülőről. Kimentünk az utcára és elállt a lélegzetem. –De hiszen ez Párizs! –hüledeztem.

- Pontosan. A szerelem városa. –mondta és közben megcsókolt. – Gyere, elmegyünk a hotelba és ott mindent megbeszélünk! –bólintottam, fogtunk egy taxit és egy meseszép hotel elé mentünk. A szoba, az leírhatatlanul gyönyörű volt. Nem is értem, én ennyit nem érdemlek. Könnyes szemekkel ugrottam a nyakába és megcsókoltam. –Tetszik?

- Viccelsz? Elképesztő! És, mit csinálunk?

- Amit szeretnél. Mondjuk, nem olyan napot terveztem, hogy múzeumokat, meg ilyeket nézegetünk….

- De bolond vagy!

- Ám, az Eiffel toronyhoz majd fogunk menni!

- Oké, akkor, csak menjünk és sétáljuk.

- Ahogy óhajtod, Drágám! –kinyitotta az ajtót és elmentünk sétálni a városba. Lesétáltunk a Szajna partjára, végig egymás kezét fogva, nagyon romantikus volt. A parkba menet eleredt az eső, de mi bosszankodás helyett nagyon is élveztük. Harry megragadta a karom, magához húzott, s az esőben megcsókolt. Hihetetlenül romantikus volt, igaz, hogy mindenünk csurom vizes lett, de ezzel nem törődtünk. Tovább sétáltunk vizesen az Eiffel toronyhoz.

- Hisz ez gyönyörű! –ámuldoztam.

- Igen. Örülök, hogy veled nézhetem meg először! –lehelt csókot ajkamra.

- Én is. Éjszaka is biztos csodaszép!

- Látni fogod éjjel is, ne aggódj!

- Tulajdonképpen, miért jöttünk ide? Már, úgy értem, hogy miért ez az egész, hogy „romantikus nap”, ide repültünk Párizsba….

- Miért, nem tetszik?

- Ezt egy szóval sem mondtam. Sőt, imádom!

- Ennek örülök. Ami a kérdésedet illeti. Mindig is szerettem volna az igaz szerelmemmel eljönni Párizsba, és úgy érzem, te vagy az. Tudom, ez nagyon gyors, de érzem, te vagy a nagy Ő! Catrin, szeretlek! Különben pedig, otthon valahogy mindig összeveszünk. Gondoltam, töltsünk el egy szép napot itt. Ha úgy tetszik, nevezheted Valentin-napnak. –kacsintott.

- Remélem, ezek után nem kapunk össze semmin! És Valentin-nap? Június közepén?

- Én is! És, ahogy tetszik. –mondta és megcsókolt. A szállodába menet teljesen megszáradt a ruhánk, merthogy közben kisütött a nap, de a hajunk még nem. Ezért első dolgunk volt átöltözni és megszárítkozni. –El kell intéznem valamit, ígérem, gyors leszek, addig maradj itt.

- De…. –ellenkeztem, ám Harry már ott sem volt. Vajon mi lehet neki ennyire fontos? 10 percig ültem teljesen egyedül, valami francia műsort nézve, nem sokat értettem belőle. Valami sorozat, és nem ismerem a történet elejét, de néztem. Francia gyakorlásra jó volt.

- Bocsi, hogy ilyen sokáig elvoltam…. –sütötte le a szemét a megérkező Harry.

- Hol voltál? –vontam felelőségre.

- Ezért! –mondta és átadott egy dobozt. Elmosolyodtam.

- Ez meg mi?

- Nyisd ki, remélem tetszik! –mosolygott. A dobozban egy gyönyörű kék ruha volt, hozzá cipő és kiegészítő.

- Harry, ez..ez gyönyörű!

- Örülök, hogy tetszik. Elviszlek majd vacsorázni, ezt vedd fel! És most gyere, körül nézünk a városban. Úgy hallottam, sok lány szeret Párizsban vásárolni.

- De Harry, nekem nincs pénzem.

- De nekem van. Na, nincs kifogás, menjünk!

Tényleg meseszép ruhák voltak a boltokban, Harry nem engedte, hogy üres kézzel távozzunk, szóval lett sok szép új holmim. Csak az bánt, hogy ezt mind ő fizette. Villám gyorsasággal eljött az este. Vége ennek a csodaszép napnak. Vagyis, ezt hittem.

- Kész vagy? –kérdezte.

- Máris! –kiléptem a fürdőszobából, és meghökkent arcát tanulmányoztam.

- Valami baj van?

- Nem, semmi…. Lélegzetelállítóan gyönyörű vagy! Indulhatunk?

- Igen.

Kimentünk a hotelből, ahogy egy limuzin várt ránk.

- Mégis hova megyünk, divatbemutatóra? –kérdeztem csodálkozva.

- Nem, de ma még nem költekeztem eleget. –kacsintott és kinyitotta a limó ajtaját. Csak halványan mosolyogtam, mert belegondoltam, hogy ez biztosan egy vagyon volt. –Mi a baj?

- Semmi.

- Na persze. Ki veled!

- Csak, elgondolkodtam. Én nem érek ennyit.

- Ezt többet meg ne halljam! Ha nem érnél, nem tenném. De nekem érsz ennyit! –közel hajolt, majd szépen lassan, finoman csókot lehelt ajkamra, amit viszonoztam. Az út valahogy csendesen telt, mindketten elmerültünk a gondolatainkban. Mikor kiszálltunk a szám tátva felejtettem. Az Eiffel torony előtt álltunk, ki volt világítva, gyönyörű volt. –Gyere! –megfogta a kezem és húzni kezdett, fel lifteztünk a torony tetejére, ahonnan a kilátás csodás volt, és ahol egy asztal várt ránk, rajta gyertyák és minden féle finomság.

- Ez a te műved?

- Szerinted?

- Jézusom! Ennyi azért tényleg túlzás, nem gondolod?

- Nem.

A vacsora nagyon romantikusra sikerült, valami francia különlegességet ettünk, de a nevét már nem tudom, utána pedig az esti párizsi tájat néztük a torony tetejéről.

- Brr. –vacogtam.

- Tessék, itt a zakóm. –terítette rám Harry.

- Köszönöm. Olyan csodás volt ez a nap. Köszönöm szépen! Nagyon jól éreztem magam. –mondtam és megcsókoltam. Itt állok fenn az Eiffel torony tetején és csókolózom életem szerelmével. Hát nem romantikus? Harry elkotorta hajam a szememből és a homlokát az enyémnek nyomta.

- Szeretlek! –suttogta.

- Én jobban. –erre elmosolyodott.

- Én viszont örökre. –kézen fogva elsétáltunk oda, ahol a limuzin volt. Beszálltunk és hazavitt minket. Fáradtan dőltem le az ágyra, Harry rám feküdt, de vigyázott, nehogy összenyomjon és hevesen csókolódzni kezdtünk. Kis idő után, rájöttem, mi is a terve, de erre én nem álltam készen, ezért lelöktem magamról.

- Harry, ez nekem nem fog menni, sajnálom. Megyek lezuhanyozok.

- Sajnálom. Én is…. –hebegte zavartan és leszállt az ágyról. 10 percig áztattam magam a hideg zuhany alatt, másik 10 percig pedig a forró alatt. Harryn és a történteken gondolkodtam. Bármennyire is szeretem, még nem állok készen rá, nem ez nekem most nem megy, nem alkalmas sem az idő, sem a hely. Vagy mégis? Ez az ideális alkalom? Egy idő után feladtam, és eldöntöttem, hogy lesz, aminek lennie kell. Belebújtam kényelmes pizsamámba, nagy levegőt vettem és kinyitottam a fürdőszoba ajtót. Harry sehol nem volt. Aztán meghallottam, hogy a másik fürdőszobában még folyik a víz, gondoltam még mindig zuhanyozik. Elpakoltam a ruháim, és az új holmiaim nézegettem, amit Harrytől kaptam. Ekkor eszembe jutott, hogy én is vettem neki valamit. Meg is találtam, pont időben, mert ekkor kijött.

- Harry…. Annyi mindent kaptam ma tőled, hogy ezt nem tudom majd semmivel meghálálni. De hoztam magammal egy kis zsebpénzt, és izé…. Egyik boltban megláttam, és megvettem. Egyik a tiéd, másik az enyém. –mondtam és felemeltem két nyakláncot. Az egyik egy szívecske volt, benne hely egy puzzle résznek. A másik pedig a szívből hiányzó puzzle volt. –Melyiket kérded? –kérdeztem. Nézegette a két láncot, végül rábökött a szívre.

- Ezt, mert az én szívem csak akkor teljes, ha velem vagy. De ha külön válunk, épp oly üresnek érzem, mit ez, ha kiveszed belőle a puzzlet.

- Rendben. Remélem tetszik.

- Nagyon, hisz tőled kaptam!

Apró, finom csókokat lejtett ajkamra, derekamnál magához húzott. Karom átfontam nyaka körül. Váratlanul felkapott, oda vitt az ágyhoz, majd óvatosan letett.

- Jó éjt! –csókolt meg. El akart menni az ágy másik felére, hogy mellém feküdjön, de nem engedtem. Megragadtam a pulcsiját és magamhoz húztam, hogy ajkaink újra egybe érjenek. Hevesen csókoltam, de ő elhúzta fejét. –Catrin, azt mondtad, hogy nem akarod! Én ezt tisztéletben tartom, nem kell erőltetni.

- Nem erőltetem. Most már akarom! –felültem az ágyra és megcsókoltam. Kis idő múlva valahogy lekerült rólunk a pulcsi és a nadrág is, aztán már csak egy lépés volt, hogy megszabaduljunk a fehér neműktől. 

Jó volt érezni, ahogy izgalomtól forró teste az enyémhez simul, most már teljesen magaménak éreztem, mert megtörtént! Igen! Vele volt az első, és úgy érzem, bátran mondhatom, hogy fantasztikus volt!

Harry a takaró alatt ölelt át, és úgy aludt el. Én hajnalig nem tudtam lecsukni a szemem. A mai napon tűnődtem. Azaz, a tegnapin. Ahogy vásároltunk, ahogy megáztunk, a vacsora, azok a szép percek, Párizs, és az este. Azzal, hogy szeretkeztünk, úgy érzem, a kapcsolatunk egy teljesen új szintre lépett. Egy szinttel feljebb. Azt hiszem, még soha nem voltam ennyire boldog. Még mindig Harry karjaiban feküdtem, de még mindig nem tudtam elaludni. Teljesen fel voltam dobódva, úgy éreztem tele vagyok energiával a szerelemtől. Ha jól tudom, 5 óra lehetett, mikor képes voltam lehunyni a szemem és álomba szenderülni Harry ringató karjaiban. Ez volt életem legjobb június közepei Valentin-napja!