Hali, paparapapááá, kiderül ki "az" a személy! :) Jó olvasást! :)xx
… Harry
nemsokára visszatért, de nem egyedül. –Srácok, ti már ismeritek őt, de Angela,
te még nem. Szeretném neked bemutatni…. –kezdte. Egyszerűen nem tudom elhinni.
Pont ő? De miért? Sokkal jobban fogadnám, ha más lenne, mondjuk egy csinos,
kedves rajongó. Vagyis, nem, azt sem fogadnám jól, hisz akkor sem lehet Harry
az enyém, és nem bírnám ki, ha másodszor is el kellene veszítenem. Na de így?!
–Taylor Swift-et. Ő a barátnőm. Tay, ő itt Angela.
- Te!?
–kérdeztem kissé undokan, mire mindenki kérdőn nézett rám. –Khm..vagyis..nem
megcsalt téged? –kérdeztem zavaromban Harrytől. Kínosan köhintett, majd mellém
lépett, és megragadta a karom. A nappaliba vezetett.
- Muszáj volt?
–kérdezte mérgesen.
- Mit?
- Ezt.
Felhozni, hogy megcsalt.
- Mi? Csak
kérdeztem valamit.
- Oké, nézd.
Tudom, hogy Taylor hibázott, de megbocsájtottam neki. Mindenki hibázhat, nem?
- De.
Csak…kihasznál!
- Ezt meg
honnan veszed? És egyáltalán, honnan tudod, hogy megcsalt?
- Olvastam….
Nézd, én nem akarok beleszólni, de….
- Akkor ne
tedd! –szakított félbe „kedvesen”. –Figyelj, nem szeretnék veled haragban
lenni, mert fontos vagy számomra! De kérlek, fogadd el, hogy boldog vagyok
vele. –kérlelt megenyhülve.
- Nem tudom.
Félek, hogy megint összetörsz.
- Nem fogok!
–szólt, majd megölelt. Viszonoztam az ölelését, majd visszamentem a konyhába.
- Taylor!
Sajnálom, hogy úgy reagáltam! Tényleg, csak nagyon meglepődtem, és így jött ki.
–mondtam bűnbánó arccal, mikor legszívesebben megfojtottam volna. Mosolygott,
majd hozzám lépett.
- Semmi baj,
megesik. –ölelt meg. Fanyarogva visszaöleltem. Blááh, ma
fertőtlenítem..mindenem. Mosolyt erőltettem, egy ideig jó pofiztunk, majd
felálltam az asztalról.
- Niall,
segítesz elmosogatni, kérlek? –kérdeztem.
- De nem is
használtunk tányért.
- De poharakat
igen. –úgy beszéltem vele, mint aki ezer éve ismeri. Szegény, biztos furcsa
volt neki, de nekem cseppet sem. Végül azt hiszem leesett neki a nézésemből,
hogy eszembe sincs mosogatni, hanem egyszerűen nem bírom Taylor mellett, és
hogy szeretnék vele beszélgetni. Mindenki elvonult a nappaliba, Harry és Taylor
Harry szobájába, én Niallal pedig „mosogatni”.
- Igen?
–kérdezte, mikor már mindenki hallóterületen hívül volt.
- Azt hiszem,
nem tőlem kell félteni Harryt. –mostam el egy poharat, majd a kezébe nyomtam,
hogy eltörölje.
- Taylor?
Ugyan, két hétnél nem bírják tovább.
- Harry
szavaiból nem ezt vettem ki.
- Féltékeny
vagy? –piszkált.
- Nem.
–mentegetőztem, és lenéztem a pohárra, amit ezredszer mostam át, hogy ne lássa,
hogy elpirultam. –Csak tudom, hogy megcsalta egyszer, és nem akarom, hogy
megint összetörjön, hisz én ott voltam vele, amikor mélyponton volt Catrin
miatt.
- Nyugi,
Taylor ne fog balesetben meghalni. Nincs akkora szerencsénk. –gonoszkodott. Na,
ez azért nem tetszett.
- Ne mondj
ilyet! Akármilyen ő, azért ez gonosz volt.
- Igaz, bocs.
A lényeg, hogy szerintem miatta nem kell aggódnod. Hamarabb vége lesz ennek az
egésznek, mit gondolnád. Taylor nem a hosszú kapcsolatairól híres.
- Lehet.
*Liam
szemszöge*
- Gyönyörű
vagy! –suttogtam a fülébe, majd újra megcsókoltam. Mikor szám el tudott válni az övétől, a hajába túrtam és szorosan megöleltem.
- Itt maradsz
éjszakára? –kérdezte Samantha selymes hangján.
- Tudod, hogy
nem lehet. –sóhajtottam szomorúan.
- Liam, miért
nem vállaljuk fel kapcsolatunkat? Már több, mint egy éve járunk, de
titkolózunk. Miért?
Samatha Smith |
- Nem akarlak
elveszíteni.
- Miért
veszítenél el?
- Volt egy
barátnőm, Alice. Őt elvesztettem, és nem tudom. Hülyeségnek hangzik, hogy azért
nem akarom, hogy felvállaljuk, mert félek, hogy elvesztelek, hisz így is
történhet bármi baleset. Csak, így egyszerűbb.
- Mi? Mi
egyszerűbb így? Alig látjuk egymást! Vagy te dolgozol, vagy én. Ha pedig épp
szabadidőnk van, akkor sem láthatjuk egymást mindig, mert nem tudsz titokban
eljönni a haverjaidtól. –emelte fel a hangját. –Liam, nem tudom, meddig bírom
még.
- Kérlek!-
öleltem át hátulról. –Nem élem túl, ha
elveszítelek. Csak félek. A directionerek gyűlölködő, utálkozó levelekkel
bombáznának, akárhova mész lesifotósok üldöznének, nem lehetne normális életed!
Ettől szeretnélek megkímélni.
- De nekem ez
így nem jó. Titkok, alig vagyunk együtt. Tudod, én is félek. Félek, hogy a
sajtó összehoz valakivel a nyilvánosság előtt. Elkap a féltékenység,
akárhányszor fényképezkedsz egy rajongóddal. Félek, hogy az a lány lesz olyan
bátor, hogy esetleg megcsókol, hisz tudja, hogy nincs barátnőd, amikor nagyon
is van. Bár, néha ezt már én sem hiszem el. Tudom, hogy melletted nincs átlagos
élet. De kinek kell, amikor lehet különleges is? Tudom, hogy nehéz a rajongókkal.
De azt is tudom, hogy lesz, aki nem utálkozik majd, hanem elfogad. És a többi
is majd megbékél velem, ha látják, hogy boldog vagy. Mert ha nem, akkor azok
nem is igaz directionerek!
- Igazad van!
De még ne menjünk egyből a TV-hez. Előbb bemutatnálak a srácoknak.
- Tessék? Akkor... felvállaljuk?
- Igen!
–jelentettem ki, mire a nyakamba ugrott és megcsókolt. Egy hosszú csók után
elindultunk haza, mármint az én házamba.
*Niall
szemszöge*
- Pssz!
–csitítottam a barátnőm.
- Jó, jó, csak
izgatott vagyok, hogy mit fognak szólni. –ugrándozott, majd puszit nyomott a
számra.
- Gyere már
be, te energiabomba! –rángattam be a bejárati ajtón Chloet. Fél éve együtt
vagyunk, csak eddig nem fedtük fel. Részben Harry miatt, hisz nagyon össze volt
törve, aztán úgy gondoltunk, hogy még várunk, hogy megerősödjön a kapcsolatunk,
hogy majd kibírja az utálkozó rajongókat. Ma már mindketten úgy érezzük, hogy
készen állunk. Kézen fogva sétáltunk át az előszobából a nappaliba, ahol már a
Haylor páros is lent volt. Végig néztem a társaságon, majd megakadt a szemem
Angelán. Furán csillogott a szeme, és folyton Chloet nézte. Mintha ismerné őt.
De honnan ismerné? És ha mégis, akkor Chloe miért nem említette? Mondjuk, ez
így hülyeség. Nem kötelessége beszámolnia a barátairól, de Chloe közömbösen,
sőt furán nézett rá, mintha nem ismerné. Akkor hogy is van ez? Nem volt időm
többet ezen agyalni, mert mindenki kérdőn nézett ránk.
- Khm. Szóval,
ti mind ismeritek Chloet! Talán Taylor, és te, Angela, nem. Annyit szeretnék
bejelenteni, hogy ő a barátnőm. Már régebbtől együtt vagyunk, csak eddig nem
vállaltuk fel a rajongók miatt. Vártuk, hogy megerősödjön a kapcsolatunk, és ez
mára megtörtént. –mondtam ki egyszerűen. Hihetetlenül megkönnyebbültem, vége a
titoknak, és hivatalosan is egy pár vagyunk. Mindenki döbbenten nézett ránk,
végül Liam és egy lány betoppant.
-
Srácok…szeretném bemutatni nektek Samathat. Samatha, ők itt a barátaim, srácok,
ő itt a barátnőm. –na, ekkor mindenki még jobban ledöbbent. Mondjuk, Liamon és
barátnőjén én is meglepődtem, de végül is, ugyan azt tették mint mi. Végül
Louis állt fel, majd hozzánk sétált.
- Gratulálok!
–rázott kezet előbb velem, majd Liammal. –Mindkettőtöknek. Szorítok, hogy
minden jól sikerüljön. –mosolygott. A lányok, és főleg Samatha elég kínosan
érezték magukat először. Chloet bár mindenki ismerte, senki nem volt szoros kapcsolatban vele, rajtam kívül, Samathat pedig senki nem ismerte Liamon
kívül.
- Hé, Zayn!
Neked is van titkos barátnőd? –kiáltotta Harry.
- Hát...most hogy mondod...nem, nincs. –mondta
szórakozottan, mire mindenki felnevetett.
*Angela
szemszöge*
- Szia!
–álltam meg Liam előtt.
- Öö..szia.
Te…?
- Angela Frey.
Harry egy barátja. –mutatkoztam be. De jó volt újra látni őt.
- Á, most már
tudom! Örülök, hogy végre megismerhetlek!
- Nagyon
helyes barátnőd van. Oda is megyek hozzá, olyan egyedül van.
- Köszi.
- Szia! A
nevem Angely Frey. –mutatkoztam be Samathanak.
- Szia! Én
Samatha vagyok. Öö, Liam rólad még nem is beszélt...
–Harry barátja vagyok. De én sem ismerem annyira jól a
srácokat. Ez hosszú történet.
- Értem.
- Hali! –jött
oda hozzánk Chloe. –Te ki vagy? –nézett rám.
- Angela Frey.
Harry egy barátja.
- Ó, értem.
Chloe. Te pedig Samatha, ugye? –mire a megszeppent világos barna hajú lány
bólintott. Hármunk közül ő volt a legvisszahúzódóbb. Mondjuk, Chloe és én már
ismertük a fiúkat, csak ugye engem senki nem ismer. Furcsa érzés, hogy itt
vannak veled a legjobb barátaid, meg az ellenséged, és egy barátnőjelölted, de
mindenki idegenként néz rád. Ezt nem kívánom senkinek. Miután mindenki
mindenkivel összeismerkedett Niall és Chloe, és Samatha és Liam elmentek
sétálni, a Haylor páros megint elvonult Harry szobájába, végül mi hárman, Zayn,
Louis és én maradtunk a kanapén. Nem mertem felmenni, és megzavarni Harryt,
mert a végén még összeveszek Taylorral, ezért odaálltam Lou elé.
- Öö..haza
tudnál vinni? Harryt nem akarom megzavarni.
- Persze. –mosolygott
kedvesen. –Zayn, jössz velünk, vagy maradsz itthon egyedül?
- Végül is.
Nincs semmi dolgom. Hova megyünk?
- Manchesterbe. -szóltam.
- Ott laksz? -Lou.
- Igen.
Nevelőotthonba. Oda kell menni, ahol Catrin lakott.
- Te is ott
élsz?
- Igen. De
csak 2 hónapja. Catrint én nem ismertem.
- Oké,
induljunk. –állt fel Zayn.
3 és fél óra
múlva meg is érkeztünk.
- Köszi a
fuvart. Majd a nevembe kérj elnézést Harrytől, hogy eljöttem, de nem várhattam
tovább. –mondtam, majd kiszálltam az autóból.
- Oké, jó éjt!
–köszöntek el egyszerre.
- Sziasztok! –intettem,
ők elhajtottak, én pedig bementem a házba. Gyorsan lezuhanyoztam,
megvacsoráztam, majd bedőltem az ágyba. Ott nem bírtam tovább, elsírtam magam.
Hiába mosolyogtam egész délután, hiába látszottam jókedvűnek, ez mind csak
állarc volt. Valójában teljesen össze vagyok törve Haylor miatt. Lehet, hogy
Niallnak igaza van, és nem lesznek együtt tovább két hétnél, de mi van, ha
téved, és ez most teljesen más lesz? Ha nem sikerül őt visszaszereznem? Ha
Taylorka miatt úgy összeveszek vele, hogy haragban fogunk elválni? Ha elmegyek,
már soha nem lesz esélyem beszélni vele, és elmondani, hogy mennyire szeretem.
De nem állhatok közéjük, mert akkor is mindenki rám fog majd haragudni. Nem.
Meg kell várnom, hogy Harry megelégelje Taylort, és ő közeledjen felém. Addig
pedig csak egy kedves ismerőse lehetek, vagy a barátja.
Sokáig
töprengtem a jövőről, hogy mi-hogyan lesz, majd szép lassan álomba sírtam
magam.
nagyon jó!! siess! :) <3
VálaszTörlésnagyon jó lett gyorsan kövit:)
VálaszTörlésNagyon jó hamar kovit!!! Légysziiii :))
VálaszTörlés