*Catrin
szemszöge*
Az utolsó,
amit hallottam a monitorok sípolása, utána minden elsötétült. Nem tudom, meddig
lehettem a sötétben egyedül, de egyszer csak egy olyan helyen találtam magam,
ahol a talaj hófehér volt, de nem láttam semmit. Amerre néztem, minden fehér
volt. A „talaj”, ha nevezhetem így puha volt, vatta szerű. Azt hittem, felhőn
állok, de arról minden bizonnyal leestem volna, de erről nem. Ez szilárd volt.
Majd hirtelen a ruhámra tévedt a tekintetem. Az is fehér volt, mint minden más.
Selyem egybe ruha volt, lábamon nem volt semmi. Megijedtem. Mégis hol a fenében
vagyok? Meghaltam? De akkor miért nincs itt sehol egy arany-kapu, amit a
mennyországba vezet, vagy egy fekete-kapu, ami a pokolba? Vagy ez itt a
túlvilágon nem is így van, csak én képzeltem?
- Hahóó!!! –kiáltottam, hangom vízhangzott, de nem kaptam rá választ. Aztán hirtelen megnyílt alattam a föld. Hátráltam pár lépést, majd egy nagy Tv szerű kép rajzolódott ki. Hosszasan tanulmányoztam a földet, végül megláttam magam a kórházban, ahol próbálnak újraéleszteni. Utána észrevettem Chloet, Niallt, Zaynt, Liamet és Louist, ahogy az ablakon át aggódva néznek. Ekkor eszembe jutott Harry. Te jó ég! Mi történt vele? Hamar választ kaptam erre a csak magamban feltett kérdésre, ugyanis a következő képen ő volt. A kórházban aludt. Vagyis él, ez jó hír. Aztán újra magam láttam. Próbáltak újraéleszteni, de semmi. Próbáltam erősem arra koncentrálni, hogy visszamenjek a kórházba és felébredjek. Nem sikerült. Még jobban koncentráltam és akartam. Arra gondoltam, hogy vissza kell mennem Harryhez, Hilaryhez és a barátaimhoz. Már majdnem lemondtam róla, mikor éreztem, hogy újra fekszem. A kórházban voltam, de nagyon gyengének éreztem magam. A szemem egy pillanatra kinyitottam és halkan suttogtam egy nevet. Csak egyetlen nevet, többre nem volt erőm. A név a következő volt: Harry. Könnycsepp gördült végig az arcomon, majd lelkem kiszállt a testemből és végleg elhagyta ezt a világot.
- Hahóó!!! –kiáltottam, hangom vízhangzott, de nem kaptam rá választ. Aztán hirtelen megnyílt alattam a föld. Hátráltam pár lépést, majd egy nagy Tv szerű kép rajzolódott ki. Hosszasan tanulmányoztam a földet, végül megláttam magam a kórházban, ahol próbálnak újraéleszteni. Utána észrevettem Chloet, Niallt, Zaynt, Liamet és Louist, ahogy az ablakon át aggódva néznek. Ekkor eszembe jutott Harry. Te jó ég! Mi történt vele? Hamar választ kaptam erre a csak magamban feltett kérdésre, ugyanis a következő képen ő volt. A kórházban aludt. Vagyis él, ez jó hír. Aztán újra magam láttam. Próbáltak újraéleszteni, de semmi. Próbáltam erősem arra koncentrálni, hogy visszamenjek a kórházba és felébredjek. Nem sikerült. Még jobban koncentráltam és akartam. Arra gondoltam, hogy vissza kell mennem Harryhez, Hilaryhez és a barátaimhoz. Már majdnem lemondtam róla, mikor éreztem, hogy újra fekszem. A kórházban voltam, de nagyon gyengének éreztem magam. A szemem egy pillanatra kinyitottam és halkan suttogtam egy nevet. Csak egyetlen nevet, többre nem volt erőm. A név a következő volt: Harry. Könnycsepp gördült végig az arcomon, majd lelkem kiszállt a testemből és végleg elhagyta ezt a világot.
*Kívülállók
szemszöge*
Catrin nem a
mennyben járt. Egy teljesen más világot látogatott meg, amíg élet-halál között
lebegett. Ez a hely az angyalok területe volt. A szerelme Harry iránt akkora
volt, hogy vissza tudott menni a földre egy másodperc elejéig, de utána már nem
bírt ottmaradni. Ahogy kimondta Harry nevét, kilehelte lelkét és távozott az
élők közül. Miután az orvosok közölték a hozzátartozókkal, hogy Catrin nincs
többé, mindnyájan keserves sírásba törtek ki. Harry még nem tud semmit erről.
Vajon mit fog tenni, ha megtudja élete szerelme már fentről néz rá? Mit fog
kezdeni? Beletörődik, vagy valami teljesen más fog történni?
*Catrin
szemszöge*
- Neeeem! Ez
nem lehet!!- kiáltottam és sírni kezdtem. Most már biztos voltam abban, hogy
meghaltam és soha többé nem mehetek vissza Harryhez. Megint azon a fura fehér
helyen jártam. Miért vagyok én itt? Mit tegyek? Tettem fel magamnak a
kérdéseket. Térdre estem, arcom a kezembe temettem és zokogtam. Keservesen
zokogtam. Elvégre, ott voltam azon a helyen, egyedül. Mégis mit
kellene tennem? Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de végül valaki
megszólított.
- Állj fel! –hallottam egy kedves, női hangot. Felnéztem. Egy gyönyörű barna hajú lány láttam magam előtt. Ugyan olyan fehér ruhát viselt, mint én.
- Állj fel! –hallottam egy kedves, női hangot. Felnéztem. Egy gyönyörű barna hajú lány láttam magam előtt. Ugyan olyan fehér ruhát viselt, mint én.
- Ki vagy te? –kérdeztem
könnyes szemekkel.
- Egy angyal,
akárcsak te. –válaszolt könnyedén. Ledöbbentem. Angyal? Mi? Én? De miért?
- Tessék?
- Jól
hallottad, Catrin. –mosolygott.
- Honnan tudod
a nevem?
- Mindent szép
sorjában megtudsz, de most gyere velem. –mondta, felrángatott a földről és a
kezemnél húzni kezdett egy ezüst kapu felé.
- Ki vagy te?
- A nevem
Alice Black. Na jó. Mielőtt bemennénk –mutatott a kapu felé –bombázz meg a
kérdésekkel, mindent elmondok.
- Oké. Hogy
kerültem ide? Miért vagyok itt? Mi a feladatom? …. –hadartam.
- Egyszerre
csak egyet! Szóval, úgy, hogy Andrew, aki az angyalok „főnöke” úgy döntött,
hogy téged is angyallá tesz. Nem sok emberrel csinál ilyet. Te, mivel emberként
sokat imádkoztál hozzánk, bevett közénk. Úgy kerültél ide, hogy halálod után
nem a mennybe mész, nem pokolba, hanem hozzánk. Azt hiszem ez válasz az első
két kérdésedre. A harmadikra majd ő ad választ. Egyéb?
- Nem tudom,
még biztos lesz….
- Remek, akkor
mehetünk! –szólt és beléptünk a nagy kapun. Amit ott láttam, az valami csodaszép
volt. Élénkzöld fű, ezüstszökőkút, mindenfelé angyalok. –Gyere. –húzni kezdett
egy épület felé. –Itt lakik Andrew. Bemegyünk és beszélünk vele. Csak nyugi. –bólintottam
és beléptünk. Eddig annyi minden történt, hogy észre sem vettem, hogy tulajdon
képen itt nem is járunk, sokkal inkább „siklunk” a levegőben. A testem sokkal
könnyebbnek éreztem, mint mikor éltem. Tényleg! Én már nem tartozom az élőkhöz!
Harry, vajon mi van most vele? Nem volt időm szomorkodni, mert már bent voltunk a nagy és szép szobában. Az íróasztal mögött egy idős ember ült. Ő volt Andrew.
- Catrin,
Alice! Azt hittem, soha nem értek ide! –köszöntött kedvesen. –Üljetek le.
Catrin! Nagyon sok mindent kell veled megbeszélnem. Először is, mostantól
angyal vagy. Gondolom, ezt Alice már mondta. Nem a mennybe jutottál, hanem ide
közénk. Amíg éltél Alice volt az őrangyalod, ezért most a segítőd lesz, amíg
beleszoksz ebbe az új „életedbe”. Ha elég lesz 1 hét, hogy megtanulj mindent,
akkor akár te is lehetsz őrangyal. Alice majd mindenben segít, ne aggódj. –hadart,
majd a lány felé fordult –Alice, avasd be őt mindenbe. Mutasd meg a házát, meg
úgy mindent, amit már említettem neked, mielőtt idejött. –újra rám nézett –Tetszeni
fog az ittlét, ne aggódj! Most menjetek, ha bármi baj van, nyugodtan gyertek.
Viszlát, később még találkozunk. – Felpattantunk és kiviharoztunk.
- Ez meg mi
volt?
- Elmondta a
legfontosabb feladatokat. Figyelj, neked ez még új. Elmegyünk a házadba és ott
mindent elmesélek. –rövid séta után megálltunk és nagy ház előtt. Nem volt időm
csodálkozni, beráncigált és már bele is kezdett a mondókájába. –Mint azt már
Andrew is mondta, én fogok neked segíteni. Catrin, mostantól ez az új otthonod.
Egy hetet kaptál, hogy megtanulj ezt-azt, amiben segítek, hidd el nem vészes és
utána kapsz egy személyt, aki az emberi világban él, és rá fogsz vigyázni. Az
őrangyala leszel.
- Mint te
voltál nekem?
- Igen. Majd
furcsa érzés lesz, először. Fogod tudni mit gondol, ott lehetsz mellette, de ő
nem fog látni. Senki nem lát, ha lemész a földre.
- Lemehetek?
- Igen, de
csak mint angyal.
- Ó. De
elmehetek Harryhez?
- Khm..nos, ha
lent vagy, akkor arra a személyre kell figyelned, aki miatt lementél, akire
vigyázol, de lehet, hogy egyszer-kétszer meglátogathatod.
- Kit fogok
kapni? Nem vigyázhatnék Harryre, hogy mindig vele lehessek?
- Nem tudom.
Idővel kiderül. Most már, el kell őt felejtened, ha nem is teljesen, de muszáj
lesz. Az angyali kötelességeidre kell figyelni. Körbevezetlek és közben még
mesélek. Gyere. –kimentünk a házamból. Körbejártuk az egész „várost”, vagy nem
is tudom, hogyan nevezik pontosan. Alice nagyon kedves lány, megígérte, hogy mindenben
segít és mesélt, hogy mit kell tanulnom, milyen az angyali élet és még pár
apróságot. Mikor már esteledett, ha lehet ilyet mondani, visszavezetett a
házhoz.
- Menj, pihend
ki magad, hosszú és fárasztó napod volt. Holnap jövök. Szia! –megölelt és
elment. Sóhajtottam és bementem a házamba. Ez az élet, hasonlít az emberekéhez.
Az angyalok is esznek-isznak, alszanak, igaz sokkal kevesebbet, mint az
emberek. Most van először, hogy teljesen egyedül vagyok. Eddig pörögtek az
események, de most minden megállt. A fejemben tisztáztam az egész napot, majd
Harryre gondoltam. Akaratlanul is, sírni kezdtem. Remélem rá kell majd
vigyáznom, hogy mindig mellette lehessek, még ha ő nem is tudja. Vele kell
maradnom. Még csak pár órája, hogy meghaltam, de már hiányzik. Hogy éljek
tovább így? Már ha ezt nevezhetem életnek. Nem, én vissza akarok menni
hozzá a földre az emberek közé, vele akarok lenni! Harry szeretlek! Mostantól
már soha nem tudom ezt mondani neki, nem simulhatok hozzá, nem ölelhetem meg,
nem csókolhatom! Semmi, már csak egy emlék. Hogy fogom ezt feldolgozni? Vissza
akarom kapni, nem tudok nélküle létezni! Miért??? Miért?? Nem szenvedtem még
eleget? Amikor már olyan boldogok voltunk, erre meghalok. Nem, miért engem
büntetnek? Miért?? Sírtam, sírtam és sírtam, mást nem tudtam tenni….
De ez most mi?? Már nem értem :(
VálaszTörlésHee? :oo nem támadhatna fel? :( légyszíííííííííííííííí. vagy vmi de ne legyen már hallott!! :( :(
VálaszTörlésNem halhat meg mert akkor vége is lehetne a blognak.
VálaszTörlésTámadjon fel, vagy legyen az egész csak egy álom, de Hazza nem maraghat egyedól.... naaaaa léccci ne hagyd így
VálaszTörlésHe? ez így nem jó...ne legyen már halott! valahogy ébredjen fel , vagy mit tudom én...:(légysziii
VálaszTörlésÉN SÍRTAM RAJTA ...ÉBREDJEN MÁR FEL ... LEGYEN CSAK EGY ROSSZ ÁLOM A HAZA FELE ÚTON ... KÉRLEK SZÉPEN MEGHASAD A SZÍVEM MÉG HA CSAK ELKÉPZELT DOLOG IS ...KÉRLEK!!!! *o* :'( </3
VálaszTörlésÉn is azt mondom, hogy nem halhat meg! EZ ÍGY NEM JÓ!
VálaszTörlésÉbredjen fel, mintha egy álom lett volna, vagy a kóma hatása vagy nem tudom!
CSAK ne így legyen!Kérlek! ..