30. Rész~ Titkok felfedése

Hali, paparapapááá, kiderül ki "az" a személy! :) Jó olvasást! :)xx

… Harry nemsokára visszatért, de nem egyedül. –Srácok, ti már ismeritek őt, de Angela, te még nem. Szeretném neked bemutatni…. –kezdte. Egyszerűen nem tudom elhinni. Pont ő? De miért? Sokkal jobban fogadnám, ha más lenne, mondjuk egy csinos, kedves rajongó. Vagyis, nem, azt sem fogadnám jól, hisz akkor sem lehet Harry az enyém, és nem bírnám ki, ha másodszor is el kellene veszítenem. Na de így?! –Taylor Swift-et. Ő a barátnőm. Tay, ő itt Angela.

- Te!? –kérdeztem kissé undokan, mire mindenki kérdőn nézett rám. –Khm..vagyis..nem megcsalt téged? –kérdeztem zavaromban Harrytől. Kínosan köhintett, majd mellém lépett, és megragadta a karom. A nappaliba vezetett.

- Muszáj volt? –kérdezte mérgesen.

- Mit?

- Ezt. Felhozni, hogy megcsalt.

- Mi? Csak kérdeztem valamit.

- Oké, nézd. Tudom, hogy Taylor hibázott, de megbocsájtottam neki. Mindenki hibázhat, nem?

- De. Csak…kihasznál!

- Ezt meg honnan veszed? És egyáltalán, honnan tudod, hogy megcsalt?

- Olvastam…. Nézd, én nem akarok beleszólni, de….

- Akkor ne tedd! –szakított félbe „kedvesen”. –Figyelj, nem szeretnék veled haragban lenni, mert fontos vagy számomra! De kérlek, fogadd el, hogy boldog vagyok vele. –kérlelt megenyhülve.

- Nem tudom. Félek, hogy megint összetörsz.

- Nem fogok! –szólt, majd megölelt. Viszonoztam az ölelését, majd visszamentem a konyhába.

- Taylor! Sajnálom, hogy úgy reagáltam! Tényleg, csak nagyon meglepődtem, és így jött ki. –mondtam bűnbánó arccal, mikor legszívesebben megfojtottam volna. Mosolygott, majd hozzám lépett.

- Semmi baj, megesik. –ölelt meg. Fanyarogva visszaöleltem. Blááh, ma fertőtlenítem..mindenem. Mosolyt erőltettem, egy ideig jó pofiztunk, majd felálltam az asztalról.

- Niall, segítesz elmosogatni, kérlek? –kérdeztem.

- De nem is használtunk tányért.

- De poharakat igen. –úgy beszéltem vele, mint aki ezer éve ismeri. Szegény, biztos furcsa volt neki, de nekem cseppet sem. Végül azt hiszem leesett neki a nézésemből, hogy eszembe sincs mosogatni, hanem egyszerűen nem bírom Taylor mellett, és hogy szeretnék vele beszélgetni. Mindenki elvonult a nappaliba, Harry és Taylor Harry szobájába, én Niallal pedig „mosogatni”.

- Igen? –kérdezte, mikor már mindenki hallóterületen hívül volt.

- Azt hiszem, nem tőlem kell félteni Harryt. –mostam el egy poharat, majd a kezébe nyomtam, hogy eltörölje.

- Taylor? Ugyan, két hétnél nem bírják tovább.

- Harry szavaiból nem ezt vettem ki.

- Féltékeny vagy? –piszkált.

- Nem. –mentegetőztem, és lenéztem a pohárra, amit ezredszer mostam át, hogy ne lássa, hogy elpirultam. –Csak tudom, hogy megcsalta egyszer, és nem akarom, hogy megint összetörjön, hisz én ott voltam vele, amikor mélyponton volt Catrin miatt.

- Nyugi, Taylor ne fog balesetben meghalni. Nincs akkora szerencsénk. –gonoszkodott. Na, ez azért nem tetszett.

- Ne mondj ilyet! Akármilyen ő, azért ez gonosz volt.

- Igaz, bocs. A lényeg, hogy szerintem miatta nem kell aggódnod. Hamarabb vége lesz ennek az egésznek, mit gondolnád. Taylor nem a hosszú kapcsolatairól híres.

- Lehet.

*Liam szemszöge*

- Gyönyörű vagy! –suttogtam a fülébe, majd újra megcsókoltam. Mikor szám el tudott válni az övétől, a hajába túrtam és szorosan megöleltem.

- Itt maradsz éjszakára? –kérdezte Samantha selymes hangján.

- Tudod, hogy nem lehet. –sóhajtottam szomorúan.

- Liam, miért nem vállaljuk fel kapcsolatunkat? Már több, mint egy éve járunk, de titkolózunk. Miért?

Samatha Smith

- Nem akarlak elveszíteni.

- Miért veszítenél el?

- Volt egy barátnőm, Alice. Őt elvesztettem, és nem tudom. Hülyeségnek hangzik, hogy azért nem akarom, hogy felvállaljuk, mert félek, hogy elvesztelek, hisz így is történhet bármi baleset. Csak, így egyszerűbb.

- Mi? Mi egyszerűbb így? Alig látjuk egymást! Vagy te dolgozol, vagy én. Ha pedig épp szabadidőnk van, akkor sem láthatjuk egymást mindig, mert nem tudsz titokban eljönni a haverjaidtól. –emelte fel a hangját. –Liam, nem tudom, meddig bírom még.

- Kérlek!- öleltem át hátulról.  –Nem élem túl, ha elveszítelek. Csak félek. A directionerek gyűlölködő, utálkozó levelekkel bombáznának, akárhova mész lesifotósok üldöznének, nem lehetne normális életed! Ettől szeretnélek megkímélni.

- De nekem ez így nem jó. Titkok, alig vagyunk együtt. Tudod, én is félek. Félek, hogy a sajtó összehoz valakivel a nyilvánosság előtt. Elkap a féltékenység, akárhányszor fényképezkedsz egy rajongóddal. Félek, hogy az a lány lesz olyan bátor, hogy esetleg megcsókol, hisz tudja, hogy nincs barátnőd, amikor nagyon is van. Bár, néha ezt már én sem hiszem el. Tudom, hogy melletted nincs átlagos élet. De kinek kell, amikor lehet különleges is? Tudom, hogy nehéz a rajongókkal. De azt is tudom, hogy lesz, aki nem utálkozik majd, hanem elfogad. És a többi is majd megbékél velem, ha látják, hogy boldog vagy. Mert ha nem, akkor azok nem is igaz directionerek!

- Igazad van! De még ne menjünk egyből a TV-hez. Előbb bemutatnálak a srácoknak.

- Tessék? Akkor... felvállaljuk?

- Igen! –jelentettem ki, mire a nyakamba ugrott és megcsókolt. Egy hosszú csók után elindultunk haza, mármint az én házamba.

*Niall szemszöge*

- Pssz! –csitítottam a barátnőm.

- Jó, jó, csak izgatott vagyok, hogy mit fognak szólni. –ugrándozott, majd puszit nyomott a számra.

- Gyere már be, te energiabomba! –rángattam be a bejárati ajtón Chloet. Fél éve együtt vagyunk, csak eddig nem fedtük fel. Részben Harry miatt, hisz nagyon össze volt törve, aztán úgy gondoltunk, hogy még várunk, hogy megerősödjön a kapcsolatunk, hogy majd kibírja az utálkozó rajongókat. Ma már mindketten úgy érezzük, hogy készen állunk. Kézen fogva sétáltunk át az előszobából a nappaliba, ahol már a Haylor páros is lent volt. Végig néztem a társaságon, majd megakadt a szemem Angelán. Furán csillogott a szeme, és folyton Chloet nézte. Mintha ismerné őt. De honnan ismerné? És ha mégis, akkor Chloe miért nem említette? Mondjuk, ez így hülyeség. Nem kötelessége beszámolnia a barátairól, de Chloe közömbösen, sőt furán nézett rá, mintha nem ismerné. Akkor hogy is van ez? Nem volt időm többet ezen agyalni, mert mindenki kérdőn nézett ránk.

- Khm. Szóval, ti mind ismeritek Chloet! Talán Taylor, és te, Angela, nem. Annyit szeretnék bejelenteni, hogy ő a barátnőm. Már régebbtől együtt vagyunk, csak eddig nem vállaltuk fel a rajongók miatt. Vártuk, hogy megerősödjön a kapcsolatunk, és ez mára megtörtént. –mondtam ki egyszerűen. Hihetetlenül megkönnyebbültem, vége a titoknak, és hivatalosan is egy pár vagyunk. Mindenki döbbenten nézett ránk, végül Liam és egy lány betoppant.

- Srácok…szeretném bemutatni nektek Samathat. Samatha, ők itt a barátaim, srácok, ő itt a barátnőm. –na, ekkor mindenki még jobban ledöbbent. Mondjuk, Liamon és barátnőjén én is meglepődtem, de végül is, ugyan azt tették mint mi. Végül Louis állt fel, majd hozzánk sétált.

- Gratulálok! –rázott kezet előbb velem, majd Liammal. –Mindkettőtöknek. Szorítok, hogy minden jól sikerüljön. –mosolygott. A lányok, és főleg Samatha elég kínosan érezték magukat először. Chloet bár mindenki ismerte, senki nem volt szoros kapcsolatban vele, rajtam kívül, Samathat pedig senki nem ismerte Liamon kívül.

- Hé, Zayn! Neked is van titkos barátnőd? –kiáltotta Harry.

- Hát...most hogy mondod...nem, nincs. –mondta szórakozottan, mire mindenki felnevetett.

*Angela szemszöge*

- Szia! –álltam meg Liam előtt.

- Öö..szia. Te…?

- Angela Frey. Harry egy barátja. –mutatkoztam be. De jó volt újra látni őt.

- Á, most már tudom! Örülök, hogy végre megismerhetlek!

- Nagyon helyes barátnőd van. Oda is megyek hozzá, olyan egyedül van.

- Köszi.

- Szia! A nevem Angely Frey. –mutatkoztam be Samathanak.

- Szia! Én Samatha vagyok. Öö, Liam rólad még nem is beszélt...

–Harry barátja vagyok. De én sem ismerem annyira jól a srácokat. Ez hosszú történet.

- Értem.

- Hali! –jött oda hozzánk Chloe. –Te ki vagy? –nézett rám.

- Angela Frey. Harry egy barátja.

- Ó, értem. Chloe. Te pedig Samatha, ugye? –mire a megszeppent világos barna hajú lány bólintott. Hármunk közül ő volt a legvisszahúzódóbb. Mondjuk, Chloe és én már ismertük a fiúkat, csak ugye engem senki nem ismer. Furcsa érzés, hogy itt vannak veled a legjobb barátaid, meg az ellenséged, és egy barátnőjelölted, de mindenki idegenként néz rád. Ezt nem kívánom senkinek. Miután mindenki mindenkivel összeismerkedett Niall és Chloe, és Samatha és Liam elmentek sétálni, a Haylor páros megint elvonult Harry szobájába, végül mi hárman, Zayn, Louis és én maradtunk a kanapén. Nem mertem felmenni, és megzavarni Harryt, mert a végén még összeveszek Taylorral, ezért odaálltam Lou elé.

- Öö..haza tudnál vinni? Harryt nem akarom megzavarni.

- Persze. –mosolygott kedvesen. –Zayn, jössz velünk, vagy maradsz itthon egyedül?

- Végül is. Nincs semmi dolgom. Hova megyünk?

- Manchesterbe. -szóltam.

- Ott laksz? -Lou.

- Igen. Nevelőotthonba. Oda kell menni, ahol Catrin lakott.

- Te is ott élsz?

- Igen. De csak 2 hónapja. Catrint én nem ismertem.

- Oké, induljunk. –állt fel Zayn.

3 és fél óra múlva meg is érkeztünk.

- Köszi a fuvart. Majd a nevembe kérj elnézést Harrytől, hogy eljöttem, de nem várhattam tovább. –mondtam, majd kiszálltam az autóból.

- Oké, jó éjt! –köszöntek el egyszerre.

- Sziasztok! –intettem, ők elhajtottak, én pedig bementem a házba. Gyorsan lezuhanyoztam, megvacsoráztam, majd bedőltem az ágyba. Ott nem bírtam tovább, elsírtam magam. Hiába mosolyogtam egész délután, hiába látszottam jókedvűnek, ez mind csak állarc volt. Valójában teljesen össze vagyok törve Haylor miatt. Lehet, hogy Niallnak igaza van, és nem lesznek együtt tovább két hétnél, de mi van, ha téved, és ez most teljesen más lesz? Ha nem sikerül őt visszaszereznem? Ha Taylorka miatt úgy összeveszek vele, hogy haragban fogunk elválni? Ha elmegyek, már soha nem lesz esélyem beszélni vele, és elmondani, hogy mennyire szeretem. De nem állhatok közéjük, mert akkor is mindenki rám fog majd haragudni. Nem. Meg kell várnom, hogy Harry megelégelje Taylort, és ő közeledjen felém. Addig pedig csak egy kedves ismerőse lehetek, vagy a barátja.

Sokáig töprengtem a jövőről, hogy mi-hogyan lesz, majd szép lassan álomba sírtam magam.