Kiszálltam az autóból és tátva maradt a szám. Gyönyörű nagy sárgás ház állt
előttem, amit őrök védtek minden oldalról. Mivel Louis-szal és Eleanor-ral
voltam beengedtek. A belseje talán (!!) még szebb volt mint kívül.
- Gyönyörű, tágas házatok van. –ámuldoztam.
- Köszi, gyere, körbevezetlek!
Beljebb mentünk, ahol 4 srác 4 különböző dolgot csinált. Egy nagyon rövid
hajú srác a TV előtt ült, egy fekete
hajú, akinek szőke melír volt a hajában a telefonján valami nagyon fontos
dolgot csinálhatott, a nyelvét pedig kiöltötte. Elég érdekes látvány volt. A
szőke hajú evett, és végül, de nem utolsó sorban a barna göndör hajú épp
pakolt. Idegesnek tűnt.
- Srácok! Szeretnék mondani valamit, kérlek gyertek ide! –szólt Louis,
amikor beértünk a nappaliba. Mindenki körénk gyűlt, kivéve egy embert. A
göndörke volt.
- Nagyon fontos? –kérdezte idegesen.
- Hát, igen. –szólt Lou.
- Akkor bizonyára később is fontos lesz. Most mennem kell. –mondta olyan
nyersen, ahogy csak lehetett.
- Állj csak meg! Nem beszélhetsz így mással. Mégis mit képzelsz magadról?
Louis semmi rosszat nem mondott, megérdemelt volna legalább kicsit kedvesebb
választ. –mondtam már én is idegesen.
- Ne is törődj vele Catrin! –szólt rám Eleanor. A göndörke mint aki semmit
nem hall, vágott egy grimaszt, majd átvágva a nappalin és rajtunk elviharzott.
Bele ment Louisba engem pedig kis híján fellökött.
- Ennek meg mi baja? –kérdeztem.
- Mióta Taylorral jár mindig ilyen. –mondta szomorúan a szőke melíres.
Kérdőn néztem El-re, mivel Taylorról még nem mesélt.
- Majd később beavatlak. –szólt és leült a kanapéra.
- Akkor sem illik így beszélni a másikkal. –zártam le a témát. Mindenki
helyet foglalt, majd a szöszi megszólalt.
- Amúgy te ki vagy? Rajongó nem lehetsz, mivel azok máshogy viselkednek és
nem kezdik kioktatni a 1D egyik tagját a házában.
- Nem, én igazából azt sem tudom kik vagyok. Csak Louis ismerem, El-nek
köszönhetően. A nevem Catrin Swam és Manchester-ben élek.
- Értem, akkor bemutatkozok! –szólt a szőke melíres. –Zayn Malik vagyok.
–mondta nagyképűen, mégis kedvesen.
- Niall Horan. –szólt a szőke. És végül megszólalt a majdnem kopasz is:
- Liam Payne.
- Értem. Örülök, hogy megismerhettelek titeket!
- Catrin-nak csodaszép hangja van. Hallottam őt zongorázni. -mondta Louis.
- Mi is meghallgathatjuk? –kérdezte Liam.
- Persze, de kíséret nélkül nem tudok énekelni. És csak zongorázni tudok.
Itt pedig nem láttam.
- Azért mert nincs is! –nevetett Zayn. –De Niall tud gitározni, az is jó,
nem?
- De, csakhogy én nem ismerek semmilyen dalt, csak amit én írtam.
- Dalokat írsz? Az remek! –örvendezett Niall.
- Igen, de nem valami jók.
- Jaj, Catrin, ezt már megbeszéltük. Fantasztikusak a dalaid. Csak te nem
látod be. –szólt rám Eleanor. Megvontam a vállam és próbáltam terelni a témát.
- Nem beszélhetünk másról? Például meséljétek el, hogy mi van a
göndörkével!
- Harryről beszélsz? –kérdezte Lou. –Semmi…csak amikor New Yorkban voltunk
össze ismerkedett Taylor Swift –tel, össze jöttek, és azóta, Harryt mint ha
kicserélték volna. Alig van velük. Haza is úgy jött, hogy előbb Taylorral volt,
és külön gépel jött. Most pedig Tay jött Londonba és szinte mindig együtt
vannak. Velük pedig undok.
- De miért?
- Mert szemébe mondjuk az igazat. Szerintünk Taylor csak kihasználja. Azon
kívül alig van velünk, mint ha nem is tartozna a bandához. Undok velünk meg
ilyenek. Én nagyon jóban voltam vele, most már az is valami, ha normálisan tudunk
egymásnak köszönni.
- Szörnyű lehet.
- Az is. –mondta szomorúan Niall.
- Meséljetek valamit magatokról. Valami vidámat! –próbáltam feldobni a
hangulatot.
- Zayn kiöltött nyelvvel szokott Twitter-ezni! –monda nevetve Liam.
- Igen, azt már láttam! –mindenki hangosan nevetni kezdett.
- Azt mondta nem ismersz semmilyen zenét, ugye? –jött a kérdés Nialltól.
- Nem nagyon.
- Akkor betesszük az új albumunkat, a Take Me Home-t! –kiáltott majd oda
ugrott a hangfalas zenelejátszóhoz és bekapcsolta. –Készítünk közbe
palacsintát?
Az ötlet mindenkinek nagyon tetszett, ezért kivonultunk a konyhába. A fiúk
elő szedtek minden féle édes masszát, amivel majd megkenjünk, mi pedig
Eleanor-ral neki álltunk tésztát keverni.
- Ennyi elég lesz? –kérdeztem a fiúkat egy jó nagy tállal a kezemben,
amiben a tészta volt. Liam Niall-ra nézett és határozottan megrázta a fejét.
Erre mindenki felnevetett kivéve én. Nem értettem, mi folyik itt, de amíg
további adag tésztát készítettünk El elmondta, hogy azért nevettek, mert Niall
egyedül képes lenne megenni azt az egészet, és akkor már másnak nem jut.
Kiderült, hogy Niall rengeteget eszik. Azt hittem, csak túloz. Tévedtem.
Elkészültek a palacsinták, kb. 50 darab, abból csak Niall evett 25-t, szóval
benyomta a felét. Az uzsonna vége felé már minden elő került. Volt az asztalon
gumicukor, csokoládé, nyalóka…. Minden, amit el lehet képzelni, közben pedig
vagy háromszor körbe ment a Take Me Home. Szuper dalok vannak rajta, nagyon
tetszenek. Nagyon sokat nevettünk, hülyéskedtünk, és beszélgettünk. Egész jól
megismertük egymást, vagyis jobban mondva én a fiúkat. Fél 5 körül kinyílt a
bejárati ajtó és Harry lépett be rajta, kézen foga Taylorral. Azonnal lefagyott
az arcunkról a mosoly.
- Sziasztok!- köszöntek egyszerre, majd felmentek az emeletre, gondolom
Harry szobájába.
- Sziasztok! –köszöntünk vissza halkan, nem hiszem, hogy hallották. Ez után
a jelenet után, már semmi sem volt a régi. A srácok már nem nevettek és nem
akartak hülyülni sem. Elvették a kedvüket. Én és Eleanor neki álltunk
mosogatni, amíg a fiúk TV-t néztek, Niall kivételével. Ő bejött hozzánk a
konyhába a gitárjával és „aláfestő zeneként” gitározni kezdte az egyik dalukat.
- Akár segíthetnél is. –mondtam mosolyogva. –Jó nagy bordelt hagytatok a
nyakunkba.
- Oké…. –mondta és nagy nehezen feltápászkodott a székről, letette a
gitárját majd össze szedte a tányérokat az asztalról. –Éhes vagyok! –kitágult
szemekkel, pislogás nélkül meredtem rá.
- Tessék? Félek, hogy nem hallottam jól. Azt mondtad, hogy éhes vagy?
–kérdeztem csodálkozva. Ő nem szólt semmit, csak bólintott huncut mosollyal az
arcán. –Hogy lehetsz éhes? Most ettél meg 25 palacsintát! El, ez normális?
–néztem a barátnőmre.
- Normális embereknél aligha, de Niallnál igen. –nevetett.
- Ha segítesz össze takarítani a rumlit, akkor készítek neked valamit. -mondtam mosolyogva Niallnak. Ő nem szólt semmit, csak bólintott és beállt
közénk. Én és El mosogattunk, ő pedig szárazra törölte az edényeket. Ezzel
negyed óra alatt végeztünk Eleanor csatlakozott a fiúkhoz, én pedig neki láttam
tükörtojást sütni Niall-nak. Nem értem, hogy bír ennyit enni. Nem sokkal az
előtt, hogy befejeztem a sütést lejött Harry, de már nem abban a ruhában volt,
amiben amikor mejött.
- Sziasztok. –szólt hozzánk közömbösen. –Ha végeztél, nekünk és sütsz,
kérlek? Nekem és Tay-nek? –kérdezte és erőltetett egy mosolyt.
- Bocs, hozzám beszélsz? –kérdeztem. Én még nem felejtettem el a délutáni
jelenetet, szóval elég tapló voltam.
- Igen, miért, szerinted kihez? –folytatta és lesajnálóan nézett rám. Úgy
döntöttem, hogy nem kezdek vitatkozni, ezért nyugodt hangon folytattam:
- Igen, majd szólok, ha kész.
- Hozd fel kérlek a szobámba. Niall megmutatja hol van. –azzal ott hagyott
minket. Jól hallottam? Azt mondta „kérlek”? Hű, ez haladás. Valahogy nagyon nem
szimpi nekem ez a csávó. Elkészültem Niall adagjával, összesen 5-t sütöttem
neki, majd neki láttam Haylor-énak.
- Szerinted mennyit csináljak? –kérdeztem Nialltól, aki már 2-t meg is
evett. –Hú, ez gyors volt. -Ájuldoztam a látványtól. Nem semmi a gyerek.
- Szerintem…5-6, mivel ketten esznek. –igazat adóan bólintottam és tovább
sütöttem.
- Huh, kész. Megmutatod a szobát? –kérdeztem Niall-tól, aki már el is
fogyasztotta a tükörtojásokat. Közben pedig a két tányért tálcára tettem és
vágtam hozzá kenyeret is.
- Persze. –elindultunk fel az emeletre, de tök sötét volt, Niall pedig nem
kapcsolt villanyt, szóval majdnem hasra estem. Nem láttam hova, merre megyek,
csak azt vettem észre, hogy már a szobában vagyunk. Harry az ágyon feküdt,
rajta pedig Taylor és csókolództak. Hogy őszinte legyek nem volt túl szép
látvány. Személy szerint majdnem hánytam.
- Khm. –köhintettem. Harry felnézett, de mint aki semmit nem lát vissza
fordult Taylorhoz és simogatni kezdte a haját. –Khm! –köhintettem újra, de
hangosabban. Ekkor Taylor unottan felnézett.
- Nem látod, hogy nem érünk rá? –kérdezte flegmán, mint ha valami
királykisasszony lenne.
- Jaj, bocs, akkor a vacsorát, gondolom vissza vihetem. Hidd el, Niall
szívesen elfogyasztja. Vagy borítsam a fejedre? –kérdeztem olyan hangnembe,
ahogy ő reagált rám.
- Mégis mit képzelsz?
- És te? Mit gondolsz ki vagy te? Attól, hogy világsztár vagy, még lehet
emberien viselkedni. –egy percig néma csend volt, a szava is elállt. Végül
össze szedte magát és felállt, velem szembe. A szemei izzottak a dühtől, de én
nyugodtan álltam előtte.
- Mondja ezt a konyhásnő?
- Tessék? Fogd a hülye vacsorád, mielőtt a képedbe vágom!
- Na jó! Te hogy is hívják! Szállj le Taylorról, semmi jogod így beszélni
vele. –mondta Harry Taylort védve.
- A neve Catrin, és Taylor kezdte. Tanítsd meg a barátnőd viselkedni! –ripakodott
rájuk Niall. Nagyon kedves tőle, hogy megvédett. Tényleg, tök rendes.
- Mi? Ellenem vagy? Ide hozzátok ezt a kis jött ment cafkát, kötekedik
Taylorban és még véded?- ekkor már teljesen betelt a pohár nálam, és lekevertem
egy gyenge pofont Harrynek. –Na mi van? A kiscica elő vette a karmait? Csak
ennyit tudsz?
- Harry, elég legyen, vagy a legközelebbit én adom! –szólt Niall.
- Oké. Itt ennek vége. Niall, menjünk, ennyit nem ér meg. –szóltam, bele
karoltam Niallba és kirángattam. Némán lementünk a nappaliba a többiekhez és mivel még csak 5 óra volt leültünk TV-t nézni. Nem sok mindent láttunk, mivel elmeséltük, hogy mi volt az emeleten aztán csak hülyültünk.
- Nagyon fura figurák vagytok ti! –nevettem.
- Már más is mondta. De Harry-vel jobb lenne, csak hát….
- Ne is beszéljünk róla! De nekem most mennem kell. Louis, kérlek haza
viszel?
- Persze, menjünk.
- Holnap délután interjúra megyünk, de délelőtt nincs kedved átjönni? –kérdezte
Zayn.
- Ha elengednek jövök! –mindenkit megöleltem, és Louval elindultunk. Az út
csendesen telt. Nagyon a gondolataimba merültem, közben kapartam az ujjaimon a
bőrt, és a körmöm rágtam.
„Hogy mondhatta rám, hogy cafka? Szemét! Hogy lehet azt a viperát Taylort
szeretni?”- gondoltam magamban. Gondolataimból Lou zökkentett ki, aki rácsapott
a kezemre. Nagyon meglepődtem.
- Mi van? –kérdeztem.
- Rossz szokás rágni a körmöd. –mondta mosolyogva.
- Értem.
- Mi a baj?
- Semmi, csak Harry, meg Taylor.
- Jaj, igen. Bocsánatot kérek a nevében. Nem értem hogy mert le cafkázni,
és Taylor... Majd otthon elő szedem Harryt.
- Á, miattam nem kell veszekedni. Így is most haragszanak Niall-ra, amiért
megvédett. Jut eszembe, holnap mikkor jössz értem?
- Fél 9? Hogy sok időnk legyen.
- Rendben, de el kell kérned Mrs. Kingslei-től.
- Nem gond!
Megérkeztünk Manchester-be, Louis-szal együtt mentünk a nevelő otthonba.
Sikeresen kikért holnap délelőttre. Utána elment, én pedig bementem a szobámba
és mivel hulla fáradt voltam lefeküdtem aludni.
Mit is mondjak...elképesztően várom a folytatást! :D *-* Légyszives gyorsan hozd, mert meghalok! :D De tényleg, nagyon klassz. :)
VálaszTörlésKérlek hozdd még ma a kövit olyan izgalmas az egész!!!Nem birok várni!!Olyan jó
VálaszTörlésSzupii kövit! :)
VálaszTörlésEz a rész nagyon tetszett kövit:)
VálaszTörléshuhh..most nagyon meglepődtem :P nem ilyen meglepetésre számítottam :D de a lényeg ,hogy nagyon jó...imádom <3 siess!! amilyen gyorsan csak tudod hozd a kövit!!!
VálaszTörlésMindenkinek köszönöm a bíztatást, és, hogy írt! Hozom a következőt holnap!! :)
Törlés