12. Rész~ Egy párt alkotunk♥

Sziasztok! Ez hogy is mondjam...szép, romantikus rész lett, remélem megfog titeket és tetszeni fog! Még én is elérzékenyültem, ahogy írtam.... :)) Nem tudom, Ti hogy vagytok veled, de nekem jelenleg ez a kedvencem! :)
Kérlek, hogy kommenteljetek és mondjátok el, hogy mit gondolok róla, ez nekem nagyon fontos. 

- Nem fogjátok elhinni, hogy mi történt ma. –járkált idegesen Zayn. –A szüleim beírattak az iskolába, ide Londonba, mivel nem fejeztem be.

Mindenki ledöbbenten nézett rá.

- Ez annyira nem rossz, Zayn. Én is oda fogok járni jövőre. –suttogtam.

- Oké, de az más. Én nem akarok iskolába menni. Különben is, akkor mi lesz a bandával? Kevesebb fellépés lesz, nem lehet turné és…. –nem tudta befejezni. Láttam rajta, hogy bántja a dolog és igaza van. Ha újra iskolás lesz, akkor a 1D nem mehet sehova. Igaz, hogy csak az utolsó évről van szó, de akkor is, az 1 év!

- Nyugi, haver. Megoldjuk. Befejezed a gimit és akkor majd bepótoljuk a turnét és mindent. –vigasztalta Louis. Zayn csak mérgesen felvonult a szobájába, mi pedig elfoglaltuk magunkat: Niall, Liam és Louis TV előtt ültek én és Harry pedig felmentünk a szobájába beszélgetni. Persze ezt a srácok nem hagyták szó nélkül, „húúú”-ztak egy sort, de minket nem izgatott.

- Igen? Valami baj van? –kérdezte Harry.

- Nem, vagyis de. Harry, én ezt nem bírom. Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb embernek panaszkodom, de nincs kivel ezt megosztani. Sajnálom, hogy nem téged választottalak, hogy nem lehetek veled.

- Catrin, ezt már megbeszéltük. –ült le mellém az ágyra.

- Persze, de….

- Nincs de. Figyi, ha kiszálltál volna a versenyből, akkor nem jártunk volna egyből. Lehet, hogy a mi kapcsolatunk nem is működött volna. Én úgy gondoltam, hogy ha otthagyod a versenyt, akkor találkozgatni, randizni kezdünk és minden kialakul.

- Tudom, de most már ez sem lesz. Mindent elrontottam. –mondtam, arcomat a kezembe temettem és sírni kezdtem. Harry magához húzott és kifésülte a hajamat a szememből.

- Még van egy megoldás. –folytatta, szememben pedig felcsillant a remény.

- Mégpedig?

- Ha titkoljuk.

Döbbenten néztem Harryre. Hogy érti azt, hogy titkoljuk? Meg hát, hogyan akarja titkolni? Ha meglátnak minket véletlenül közösen, akkor majd letagadjuk? Nem, ez nem jó így, hisz, akkor hazudni kell a rajongóknak és előbb-utóbb úgyis minden kiderülne és akkor csak még rosszabb lenne minden.

- Nem.

- Miért?

- Mert azzal hazudunk a rajongóknak.

- Akkor nem tudok mit mondani. De mi van akkor, ha titokban találkozgatunk, randizunk és amikor már stabil a kapcsolatunk járni kezdtünk és felvállaljuk?

- Ez nem hangzik rosszul. De hol találunk olyan helyet, ahol tudunk randizni úgy, hogy a rajongók ne vegyék észre?

- Hmm.. a szobámba nem szokta bejönni. –nevetett –Tudom, hogy nem olyan, mintha egy hétköznapi sráccal lennél, de talán ez is megteszi.

- Nem Harry, ez nem olyan. Ez sokkal jobb. –mosolyogtam, fölé hajoltam és megcsókoltam. Olyan jó volt újra érezni a melegét, hozzá bújni, tudni, hogy velem van. Teljesen bele zúgtam. Ez az igazság.

- Na, akkor mit csinálunk? –kérdezte. Nem tudtam válaszolni, mert Niall rontott be a szobába, kezében egy vizipisztoly volt.

- Támadááás! –kiáltotta és spriccelni kezdett. Harry és én felugrottunk és után eredtünk. Niall előttünk futott és hátrafele spriccelt. Kirohant a kertbe, ahol egy hatalmas medence volt. Harry gondolt egyet, felemelt és a vízbe dobott. Szerencsére nagyon szép, meleg nyári idő volt, ezért nem volt baj, hogy mindenem tiszta víz. Úgy döntöttem, megtréfálom Harryt és elkezdtem kiabálni.

- Segítség, segítség! Nem tudok úszni! –természetesen leért a lában, de a víz a nyakamig ért, szóval simán bele tudok fulladni. Harry gyorsan beugrott mellém a vízbe és felemelt a víz fölé és a karjában tartott. Nekem se kellett több, a fejét ledugtam a víz alá. Elengedett, majd feljött a víz fölé.

- Ezt miért csináltad? –kérdezte kissé felháborodva, de a szemében ott volt a huncutság.

- Amiért te bedobtál a vízbe. –nevettem, majd Niall is beugrott és lefröcskölt minket. A nagy zajra, amit csaptunk a fiúk felfigyeltek és kijöttek az udvarra. Ők is egyenként beugrottak mellénk. Hát, így telt a péntek délutánom. Hülyéskedtünk, fürödtünk…. Mikor kimásztunk a medencéből, rádöbbentem, hogy nekem nincs másik ruhám.

- Nyugi, adok egy pólót addig, amíg a ruháid meg nem száradnak. –szólt kedvesen Harry. Elmentünk lezuhanyozni, majd Harry, ahogy beígérte a kezembe nyomott egy szürke rövid ujjú pulcsit. Szerencsére nagy volt rám, ezért a combom nagy részét eltakarta. Gondoltam ez addig jó lesz, amíg megszáradnak a ruháim. Lementem és összedobtam egy gyors késői ebédet. Már 3 óra volt, csoda, hogy Niall eddig nem panaszkodott, hogy éhes. Az „ebéd” spagetti volt, mindenkinek ízlett, majd közösen leültünk filmet nézni. 5 óra lehetett és mindenki fáradt volt, nem is értem miért, úgyhogy elvonultunk pihenni. Mindenki a maga szobájában lazsált, én pedig Harryében „boldogítottam” őt.

- Haza kellene mennem. –mondtam szomorúan.

- Nem aludhatsz itt? Kéééérlek! –nyöszörgött.

- Nem hiszem. Egy próbát megér, de nincs telefonom, nem tudok hívni Mrs. Kingsleinek.

- Ez nem akadály. –nevetett majd a mobiljáért nyúlt és a kezembe adta. 5 perces győzködés után a nevelőnő belement, és ott aludhattam Harrynél. - Ez fantasztikus! Akkor, mit csinálunk? –kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Amit akarsz. Mindegy, csak veled legyek. –mondtam, majd ő lefeküdt háttal az ágyára én pedig leültem mellé.

- Catrin! Tudom, úgy beszéltük meg, hogy találkozgatunk meg minden és utána kialakul valami, de nem bírok várni. Szóval…lennél a barátnőm?

Mélyen belenéztem smaragdzöld szemeibe. Láttam, hogy ott pislákol benne a remény. A remény, hogy igent mondok. Azonban nem válaszoltam rögtön. Elgondolkodtam. Egyszer már volt lehetőségem vele lenni, elszalasztottam. Most, viszont azok az okok, amik miatt nem kezdtünk járni, még nem szűntek meg. Ugyan úgy fenn áll a veszélye, hogy kiderül, hogy együtt vagyunk és azzal minden tönkre mehet. Viszont, ha most nemet mondok, akkor vajon lesz olyan erős a szerelmünk, hogy ezt a csalódást még kibírja és mikor csillapodnak a kedélyek, újra kibontakozzon? De ha igennel felelek, akkor lesz olyan szilárd a kapcsolatunk, hogy leküzd minden akadályt? Nem tudtam. És még most sem tudom, hogy annó jól döntöttem-e, de bele vágtam.

- Igen! –mosolyogtam és megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak mások, hogy piszkálnak és lemondanak majd. Csak és kizárólag Harry érdekelt. Csak ő és én, mi.♥