Reggel, pontosabban hajnalban 5-kor keltem, mert nem tudtam aludni. Lezuhanyoztam és úgy döntöttem, hogy végig gondolom a tegnapi napot. Vagyis, a délutánt. Lássuk csak. Harry goromba volt, Taylor flegma, Niall pedig kedves és megvédett. Mondjuk én sem voltam az a „jó kislány”, nem is értem, hogy lehettem egyből ellenséges Taylorral. Ez nem én vagyok. Úgy határoztam, hogy elnézést kérek Harrytől és Taylortól is. A véleményem nem-nagyon változik, hogy Taylor egy vipera, de Harryvel nem akarok rosszban lenni, szóval majd játszom a megbánót. Már 6 óra is elmúlt, úgyhogy hallottam, hogy a nevelők járkálnak a folyosón, ők ilyenkor már ébren vannak és főznek, meg hasonló. Össze rakodtam a szobámba, hogy minél kevesebb dolguk legyen, majd oda mentem a szekrényhez, amiken az őrangyal szobraim vannak. Lehet, hogy hülyeség, de én hiszek az angyalokban, és hiszem, hogy velem vannak és védenek. Összesen 5 darab volt. 2-t anyutól, 1-t a nagyimtól, 1-t Eleanortól kaptam. AZ 5.-et én vettem magamnak. Egy ideig csak néztem őket, majd imádkozni kezdtem hozzájuk.
„Kérlek angyalaim, vigyázzatok rám, ne hagyjátok, hogy rossz irányba menjek! Legyetek velem mindig!” –mondta halkan. Imádkozásomat Mrs. Kingslei szakította meg.
- Jó reggelt. Remélem nem zavarok, csak láttam, hogy világít a lámpa, és gondoltam megnézem, hogy minden rendben van-e. –mondta kedvesen, de amikor meglátta, hogy az angyalaimnál vagyok, gyorsan folytatta. –Jaj, ne haragudj, nem tudtam, hogy …. Szóval, elnézést, nem is zavarok tovább. –azzal megfordult és el akarta hagyni a szobámat, de én utána szóltam:
- Semmi baj, már épp befejeztem. –ekkor visszajött és becsukta maga mögött az ajtót.
- Catrin. Az énekverseny….
- Indulok! –mondtam, mert láttam rajta, hogy megint győzködni akar.
- Tényleg? Ez remek! Ki beszélt rá? Eleanor és a barátai, akiknél voltál?
- Nem, csak gondolkodtam rajta és hát próba szerencse.
- Ez remek! Tudod már, hogy mivel lépsz föl?
- Nem, de ma úgyis megyek a One Direction-hoz, ők majd segítenek. –mosolyogtam, de láttam, hogy nem érti, ezért gyorsan folytattam. –Ahol tegnap voltam. Ők zenészek, biztos tudnak valamit ajánlani.
- Jaj, vagy úgy. Rendben Drágám, akkor majd délután találkozunk. Jó szórakozást. –mondta és kiment a szobámból. Kimentem a konyhába, de nem volt étvágyam ezért gondoltam halkan zongorázok, utána pedig úgy is jön Louis. Leültem és belekezdtem egy új dal írásába, aminek a címe Always with You lett. Épp, hogy befejeztem és megjelent Lou.
- Szia! Már vártalak. És most először pontos vagy! –kacsintottam rá.
- Szia, látom vicces kedvedben vagy. Te, hozd az egyik dalod kottáját és már mehetünk is.
- Miért?
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Na menj!
Nem kérdezősködtem tovább, hanem fogtam az új dalom és már indultunk is. Beszálltam a kocsiba és legnagyobb meglepetésemre valaki hátulról köszönt. Egyből felismertem a hangját.
- Neked is szia, Niall. –mondtam. Ekkor felhajolt és az arcán nagy meglepődöttség volt.
- Honnan tudtad?
- Felismertem a hangodat!
- Mehetünk? –kérdezte Louis. Nem feleltük, csak bólintottunk. Az utat végig hülyéskedtünk, szegény Louis, alig tudott az útra figyelni. Végül komolyra fordítottam a szót:
- Niall, nagyon köszönöm, hogy tegnap kiálltál mellettem, nagyon jól esett.
- Semmiség. Különben is, Taylor nem beszélhet így a barátomról. –mondta és rám mosolygott. Nagyon jól estek a szavai, tényleg. Megérkeztünk a házba, bementünk és leültünk a nappaliba.
- Hé, Catrin! Jó téged látni! –üdvözölt Zayn.
- Téged is. Mire kellett a dalom? –néztem Lou-ra.
- Ja igen. El, jöhetsz! –szólt, majd Eleanor lépett ki az étkező ajtón egy szintetizátorral a kezében. – A tiéd. Használd egészséggel. –folytatta Lou mosolyogva.
- Tessék? Miért kapom? Nem fogadhatom el!
- De. Amíg a nevelő otthonban laksz, lehet nálunk, hisz ott úgyis van. Ha majd elköltözöl onnan, akkor pedig viszed magaddal. –mondta Liam. Könnyes szemekkel megöleltem mindenkit. Nagyon meghatódtam, hisz 1 napos ismeretség után kapok tőlük egy szintetizátort. Alig hiszem el. –Mi a baj? Nem tetszik? –kérdezte Liam, amikor látta, hogy könnyes az arcom.
- Már, hogy ne tetszene! Nagyon köszönöm! Csak azért sírok, mert meghatódtam.
- Játsz valamit! De a saját dalaid közül. –kérte El. Én szó nélkül letettem az asztalra, leültem a kanapéra, körém a fiúk és játszani kezdtem a Always with You –t. A dal közepénél belépett a nappaliba Harry.
- Ki az, akinek ilyen jó hangja van? –kérdezte, de még nem látott engem. Amikor már teljesen bent volt nagyon meglepődött a látványtól. –Te? –abba hagytam a zongorázást, és kérdőn néztem rá.
- Ki az, akinek ilyen jó hangja van? –kérdezte, de még nem látott engem. Amikor már teljesen bent volt nagyon meglepődött a látványtól. –Te? –abba hagytam a zongorázást, és kérdőn néztem rá.
- Miért? Kire számítottál?
- Senkire, csak furcsa. –mondta már kicsit gúnyosan.
- Harry, szeretnék veled beszélni. Most! –megvonta a vállát, és kimentünk a konyhába. –Figyelj, én sajnálom a tegnapi hisztimet. Rossz napom volt, nem tudom mi ütött belém. Nagyon bánt, én nem akarok veled rosszban lenni. Mi lenne, ha tiszta lappal kezdenénk és elfelejtenénk a történteket. –Harry egy ideg gondolkodott, ezért gyorsan hozzá tettem. –Természetesen Taylortól is elnézést kérek, amint alkalmam lesz rá. Na, szent a béke? –kérdeztem és a kezem nyújtottam felé. Kis hezitálás után, de mosolyogva bólintott és kezet ráztunk.
- Fátylat rá! –mondta és…megölelt, amire nagyon nem számítottam. Hihetetlenül jó illata volt, teljesen le vett a lábamról, majd mikor bele néztem gyönyörű smaragdzöld szemeibe, teljesen elolvadtam, de nem akartam, hogy lássa, ezért gyorsan tereltem a témát.
- Öm. Taylor-ral mikor tudok beszélni?
- Nemsokára. 10-re átjön.
- Remek. –vissza mentünk a nappaliba a többiekhez, ahol Louis éppen a zongorán játszott, valami csodálatos dalt. Leültünk a srácok mellé és hallgattuk a zeneszót. Amikor befejezte hangos tapssal jutalmaztuk.
- Köszönöm, köszönöm. - mondta kicsit nagyképűen. Majd felém nézett és így szólt: - Catrin, kérlek befejezed a dalt, amit játszottál? Még nem hallottuk a végét. Bólintottam, helyet cseréltünk és elkezdtem előröl játszani és énekeltem hozzá. A végén nekem is tapsoltak. Bevallom nagyon jól esett, hisz ők értenek a zenéhez, és jónak találják a dalom. Szuper érzés!
- Ezzel indulj az énekversenyen! –kiáltott El. –Ez fantasztikus. Mikor írtad?
- Ma reggel. Tényleg, srácok, tanács kellene. Manchester-ben lesz egy énekverseny és ha minden igaz, már be is neveztek, a részleteket még nem tudom, de dal kellene, amivel indulok. Valami ötlet? –néztem kérdőn a társaságra. Néma csend következett, majd valaki csöngetett. Harry felugrott és ajtót nyitott. Taylor volt az. Elnézést kértem a fiúktól és kimentem Harryékhez. Taylor elég furcsán és gonoszan nézett rám. Már épp mondani akart valamit, de megelőztem. –Taylor! Én szeretnék elnézést kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Nem tudom mi ütött belém, lehet, hogy csak fáradt voltam. Nagyon sajnálom, hogy veszekedni kezdtem veled. –mondtam és lesütöttem a szemem. Magamon éreztem a tekintetét, végül megszólalt.
- Nem esett jól, de most már mindegy, mert megtörtént. - kezdte elég undok stílusban, de Harry rászólt, hogy legyen kedvesebb. Ez szép volt tőle. Tay meglepődött, de aztán folytatta. –Rendben. Megbocsájtok. Én is bocs. –mondta és erőltetett egy mosoly, majd arrébb húzta Harryt.
„Bocs. Ennyi? Én kiteszem a lelkem a bocsánatáért ő meg ennyit tud kinyögni? Ő kezdett piszkálni, eleve neki kéne könyörögni. Vipera.” –gondoltam magamban és lett volna hozzá egy-két durva szavam, de nem akartam elkövetni azt, amit tegnap, úgyhogy hagytam, hagy turbékoljanak és vissza mentem a fiúkhoz, közben azon töprengtem, hogy vajon Harry mit láthat benne. Nem akartam, hogy lássák rajtam, hogy aggaszt a dolog, ezért mosolyogva, jó kedvűen tértem vissza.
- Meg van a megoldás! –kiáltott Niall, de olya hangosan, hogy rendesen össze rezzentem. –Szavaztunk és az lett a végeredmény, hogy az Always with You-t énekeld!
- Tényleg?
- Igen, szuper az a dal. Gyakorold sokat és azzal indulj! –bátorított Louis.
- Rendben. Öm, csinálhatok magamnak valamilyen kaját? Nem reggeliztem és így 10 után, már éhes vagyok. –mondtam.
- Persze, jut nekem is? –kérdezte huncut mosollyal Niall.
- Haha, természetesen! –nevettem. Ketten kimentünk a konyhába, a többiek a zongorán játszottak én pedig rántottát készítettem. –Mennyire vagy éhes? –kérdeztem, de aztán gyorsan folytattam. –Ez hülye kérdés volt. Akár mennyit csinálok, úgyis megeszed. –Niall egyet értően bólintott és megterített kettőnknek. Elkészült a „tízórai”, leültem Niallal szembe és enni kezdteünk.
- Catrin. Szeretnék valamit kérni. –mondta. Nem válaszoltam, csak olyan „mond nyugodtan, miben segíthetek” arcot vágva néztem őt. –Harry. Kérlek, beszélj vele, mond el neki, hogy Taylor csak kihasználja és, hogy mi hiányoljuk őt. – Hirtelen, még az étel is félre ment, úgyhogy majdnem megfulladtam. A nagy köhögésre Eleanor is kijött, majd adott egy pohár vizet és megveregette a hátamat. –Annyit nem ér meg, hogy megfulladj. –mondta Niall, huncut mosollyal, amikor látta, hogy jobban vagyok.
- Niall, szerinted rám hallgatna? Mert ha rátok, akik a legjobb barátai vagytok nem, akkor rám, aki mellesleg nem tett túl jó benyomást legelőször, arra miért is tenné? –Niall kicsit elszomorodott, mert rájött, hogy igazam van. Eleanor egy ideig némán nézett minket, majd megunta és kiment. –Nagyon sajnálom, de nem hiszem, hogy én vagyok a megfelelő ember, aki segíthet. Amúgy is, most békültem ki vele. Szerinted, hogy fogadná, ha most le akarnám beszélni arról, hogy Taylor-ral járjon?
- Igazad van, bocsi. Csak egy ötlet volt. –mondta és lehajtotta a fejét, majd újra enni kezdett. Mikor befejeztük elmosogattam és vissza mentem a fiúkhoz. TV-t néztünk, beszélgettünk, hülyültünk, szóval csak a szokásos. 11-körül Taylor és Harry lejöttek.
- Sziasztok! –köszönt Taylor búcsúzóul, nyomott egy csókot Harry szájára és elment. Harry bejött hozzánk és leült a kanapéra.
- Lassan készülődni kell az interjúra. – figyelmeztette a srácokat Harry.
- Igen, akkor én megyek. Öm, bele fér, hogy haza vigyél? –néztem Lou-ra.
- Miért kéne haza vinni, amikor eljöhetsz velünk az interjúra? El is jön. Hátul el lesztek, aztán vissza jövünk. Mit szólsz?
- Rendben, ha tényleg nem gond.
A srácok felmentek átöltözni én pedig végig néztem magamon. Szerencsére jó ruha volt rajtam, amivel nem hozom szégyenbe őket.
Az interjú 3-kor kezdődött, de nekik már 2-ra oda kellett menni. El-lel gyorsan össze dobtunk egy kis spagettit ebédként. Asztalhoz ültünk, és neki láttunk. 5 perc múlva Niall kétségbe esetten ugrott fel.
- Jaj, ne! Leettem magam. –először mindenki komoran ült, majd kitört a röhögés. –Ez nem vicces. Most mit veszek fel?
- Ülj le és egyél. Majd utána választunk másikat! –mondta mosolyogva Harry. Tulajdon képen nagyon jó fej Harry is, amikor nincs Taylor. Ebéd után Liam és Niall felmentek ruhát választani, Eleanor és én mosogatni kezdtünk. 1-re mindennel kész voltunk, és elindultunk. Amikor megérkeztünk egy hatalmas épület állt előttünk. Fogalmam sem volt hol voltunk, mivel nem sűrűn jártam Lononban. Kiszálltunk, és egy kisebb rajongó tábor vett minket körül. Sokan fényképeztek, amíg Paul, a menendzser, az egyik őr segítségével félre nem lökte a lányokat és bekísért minket. Először engem is ellöktek, úgy, hogy ha Harry nem fogja meg a kezem, akkor elesek. Szólt, hogy én is velük vagyok. El-t már ismerték, de engem még nem. Bementünk, gyönyörű volt az épület belseje. Bevezettek minket egy szobába, ahol a srácok „felkészülhetnek” az interjúra. Jöttek sminkesek, fodrászok, hogy kicsinosítsák a fiúkat. Mi El-lel csöndben néztük őket.
- Itt az idő! –jött be Paul, és elkísérte a fiúkat az interjú helyszínére.
- Ha akarod körbe nézhetünk, hogy ne unatkozzunk itt. –szólt El.
- Oké. –kinyitottam az ajtót, ami kifele nyílik, és éreztem, hogy valakit fellöktem….
tetszik :3 ..tovább -->
VálaszTörlésNagyon jó és oyan izgamas meg hosszú!Várom a kövit <3
VálaszTörlésSzia! Most kezdtem el olvasni a blogodat és nagyon imádom! Várom a kövit! :)
VálaszTörléskövit nagyon jó lett ez a rész is. :)
VálaszTörlésNagyon imádom a blogod! :) Hamar a kövit! *-*
VálaszTörléskövit :)
VálaszTörléswwwwiiiii....de jóóó :D hamar kövit!! :P
VálaszTörlés