13. Rész~A nagy bejelentés

A napok csak úgy repkedtek a fejünk fölött. Minden nap próbáltam, tanultam és Harryvel voltam. Csütörtök van. Holnap pedig a verseny 3. fordulója. Úgy döntöttünk, hogy még péntek előtt a nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunkat, ezért ma délután elmegyünk riportot adni élőben és ezt a StarShow-on fogják leadni. Ja, igen. A verseny utáni szombaton leadták a versenyt is, hát mit mondjak. Furcsa volt magamat visszahallani és nézni.

*A stúdióban*

- Akkor, ahogy megbeszéltük. Ne izgulj, minden rendben lesz. –nyugtatott Harry.

- Igen. Amikor szólítasz megyek. Biztos, hogy ötlet ez? Nem tudom, félek.

- Persze, maradj itt. Én most megyek. –mondta nyugodt hangon és megcsókolt.

Gyorsan végig néztem magamon, egész jó ruha volt rajtam. Eleanor elvitt vásárolni, és vett nekem egy csomó jó ruhát. Ezt a szívességet még valahogy viszonozom kell.

„ Angyalok! Segítsetek, hogy ne szúrjam el. Legyetek végig mellettem a műsor alatt és után is!”

- 3,2,1! –hallottam a kamerás hangját.

- Szép napot kívánok mindenkinek! David Grates vagyok, ez pedig itt a Star Life élőben a StarShow-on. Mai sztárvendégünk Harry Styles, aki szeretne bejelenteni valamit. –szólt a műsorvezető. Harry besétált a „színpadra” és intett a kamerába a nézőknek.  –Szia Harry! Hogy vagy? Gyere, kérlek foglalj helyet!

- Köszönöm jól.

- Harry, ígértél mára egy bejelentést, és már én és a közönség is nagyon kíváncsi, hogy vajon miről lehet szó. De mielőtt elmondanád, kérlek áruld el, hogy ez valami rossz hír, vagy jó és köze van-e a bandához, mert a One Direction nincs itt, amit furcsállok.

- Valójában ez nem rossz hír, vagyis ki-hogy veszi. A banda többi tagja itt van a színfalak mögött, de azért nem jöttek ki velem, mert ez nem az ő ügyük, hanem az enyém.

- Értem. Nos, elárulod végre, mi az a bejelenteni való?

- Természetesen. A hír, amit szeretnék nyilvánosságra hozni, az az, hogy nemrég lett egy barátnőm, a neve Catrin Swam! –szólt én pedig próbáltam magabiztosnak látszani és kisétáltam Harryék mellé. Harry felállt, elém jött, megfogta a kezem, puszit nyomott az arcomra és együtt ültünk le.

- Hű, erre aztán nem számítottam. És, mióta vagytok együtt?

- Holnap lesz egy hete. Eddig még nem voltunk biztosak a dologban, ezért nem hoztuk nyilvánosságra, de most már minden rendben.

- Ez nagyszerű, Harry, Catrin, gratulálok, tényleg! És mondjátok, nem féltek a rajongók utálkozásától? Hisz, annó, mikor Taylor volt a képben elég durva fenyegetéseket kapott.

- Ezzel tisztában vagyunk, de szeretjük egymást és csak ez számít. A rajongókkal pedig majd valahogy megbírkózunk, de remélem, engem jobban fognak szeretni, mint Taylort. –mondtam.

- Csodálatos, látom, hogy most nagyon jól megvagytok és ahogy így nézlek titeket, szép párt alkottok! –mondta David. Összességében jót beszélgettünk, én végre megnyugodtam. –Köszönöm, hogy eljöttetek, sok boldogságot kívánok! Sziasztok! –köszönt el és befejezte a műsort. Harryvel elindultunk a kijárat felé.

- Ügyes voltál, és most már a nyilvánosság előtt is a barátnőm vagy! –mondta.

- Tudom. Szeretlek! –megcsókoltam.

- Jó, jó, majd otthon romantikáztok, menjünk. Éhen halok! –szólt Niall. Ahogy azonban kinyitottuk a hátsó ajtót lányok és fotósok ezrei kiabáltak.

- Bármi történjék, ne nézz a kamerába és ne válaszolj egy kérdésre sem! –suttogta Harry, majd Paul segítségével átverettünk a tömegen és beszálltunk az autóba. Közben kattogtak a kamrák és röpködtek a kérdések.

„Ő Catrin Swam? Mióta vannak együtt? Eddig miért titkolták? Mennyire komoly a dolog?” , és hasonlók. Hú, nem lesz könnyű.

*Otthon*

- Mit szólnál, ha az egész délutánt kettesben töltenénk? –kérdezte kacéran Harry, amikor felértünk a szobájába.

- Tetszik az ötlet. Mit csinálunk?

- Amit te szeretnél.

- Az nem lesz nehéz. Én csak veled szeretnék lenni. –mosolyogtam és megcsókoltam. Csókunk percekig tartott.

- Egy perc. –mondta és kiment a mosdóba. Nem tudom, mit csinált, de vagy 10 percig bent volt, amit nem bántam, legalább át tudtam gondolni a dolgokat. Kezemet a számra tettem és visszaemlékeztem az első csókunkra, ahogy megfogta a derekam, magához húzott, bele nézett a szemembe és megcsókolt. Amikor legelőször hozzá bújtam, mikor elrontotta a hangulatot azzal, hogy közölte nem járhatunk. Mikor újra reményt adott, majd eltaszított. Mikor megegyeztünk, hogy randizgatunk és meglátjuk mi lesz és, hogy nem bírtuk ki és járni kezdtünk. Ez, ez…mind túl szép, hogy velem történjen meg. Biztos, nem álmodom? De ha így is van, nem akarok felkelni ebből az álomból, soha! Akaratlanul is könnyezni kezdtem, mikor Harry kijött a fürdőből.

- Mi a baj? –kérdezte aggódó hangon.

- Semmi, csak elgondolkodtam, hogy milyen szerencsés lány vagyok, hogy itt lehetek melletted, és, hogy te vagy nekem! –megöleltem ő pedig ajkait az enyémre tapasztotta.

- Szeretlek Catrin! Mindig veled akarok lenni! Örökké! –suttogat én pedig beleharaptam ajkába és puszilgatni kezdtem a nyakát. Már nem tudom, hogyan és miért, de pár perc után az agyon feküdtünk egymás karjaiban. Ő volt alul én pedig rajta és beletúrtam sűrű, göndör hajába. Ekkor azonban Harry telefonja megszólalt.

- Nem akarod felvenni? –kérdeztem, mert láttam, hogy nem mozdul.

- Nem. Ezt a pillanatot nem ronthatja el semmi. –mondta és rám mosolygott. Biccentettem és tovább „élveztük a pillanatot”, ami abból állt, hogy romantikáztunk, de a telefon újra rezegni kezdett.

- Valaki nagyon keres.

- Keressen.

- Harry. Vedd fel nyugodtan. Utána folytatjuk. Addig lemegyek egy pohár vízért. Kérsz te is?

- Igen, köszi.

Lementem, és magára hagytam Harryt, hogy nyugodtan tudjon telefonálni.  A konyhában összefutottam Niallal. Nem nehéz kitalálni, evett.

- Jó étvágyat!

- Köszönöm. Te is kérsz? –nyújtotta felém az egyik szendvicsét. Kedves volt tőle, ezért elfogadtam. Gondoltam nem sürgetem Harryt, ha meg már hiányol, lejön. Szóval ketten „vacsoráztunk” este 9-kor. Mikor befejeztem két pohár vízzel felballagtam az emeletre, de nem mentem be, mert hallottam, hogy Harry kiabál.

- Nem, Taylor! Hagyj minket békén! Szállj le rólam. Már nem járunk. Hogy miért? Mert megcsaltál! Én már megtaláltam a boldogságot, menj, keress mást, akit nyaggathatsz! Taylor! Bizonyítékom van arra, hogy mással voltál, mialatt velem jártál. Oké, végeztem veled, ég áldjon! –ordított idegesen a telefonba majd lecsapta. Óvatosan benyitottam és letettem a poharakat az asztalra.

- Minden rendben? –kérdeztem.

- Nem, semmi sincs rendben. –mondta szomorúan és az ölébe húzott. –Taylornak sikerült felidegesítenie.

- Ssh. Ennyit nem ér meg.

- Tudom, de annyira idegesít. Miért nem hagy békén?

- Mit akart?

- Volt pofája felhívni, hogy járjak vele, mert már meg bánta amit tett. És mikor elutasítottam, akkor pedig fenyegetni kezdett. Most tessék. Elrontotta az estét.

Megértően hozzá bújtam és csak hallgattunk. Tény, hogy Taylor jól bekavart, de szerintem, ha nagyon akarjuk, még lehetett volna jó esténk, bár Harry nagyon kiakadt, ezért nem akartam erőltetni. Gondoltam egyet, felálltam és a Harry ágyával szemben lévő ágyon megágyaztam magamnak. –Te meg mit művelsz? –nézett rám értetlen fejjel.

- Miért? –nevettem kínomban. –Minek látszik?

- Hogy-hogy nem az én ágyamon alszol? Kettes ágy, elférünk….

- Nem túl korai?

- Nem kell történnie semminek.- nyugtatott.

- Nem is tudom…. –haboztam, de ő magához húzott az ölébe.

- Kérlek…. –nyavalygott és puszilgatni kezdte a nyakamat.

- Na jó! –mosolyogtam és lefeküdtünk aludni, ő pizsamában én pedig az egyik pólójában. Ő aludt belül és álmában átkorolt….