14. Rész~ Már megint ő?!

Sziasztok! Itt a következő, szomorú lett, de remélem tetszik! A következő 5 komi után jön^^:)

2012. 06. 15., péntek a verseny 3. fordulójának napja

- Izgulsz? –kérdezte Elena.

- Kicsit. Te?

- Igen.

Ismét beszélgettünk egy jót a kultúrházban, végül elkezdődött a verseny.

- Szeretettel üdvözlök mindenkit! A mai versenyt is kamerára veszik és szombaton leadják. Ma csak a legjobb 10 énekes jut tovább és jövő héten nyertest hirdetünk. Alapvetően nem ez volt a terv, hogy ilyen hamar lebonyolítjuk, de közbe jött valami, amit még nem publikálhatunk. Sorban szólítjuk a versenyzőket, sok sikert mindenkinek! –köszöntött minket Harry majd leszerepeltünk és fél óra után ismét kiértékelés. Bekerültem a legjobb 10-be! Juj, nagyon boldog voltam, Elena is tovább jutott, szóval még a jövő héten találkozunk. Eddig volt jó napom. Ami ez után jött, az borzalmas volt!

Mint mindig megvártam a fiúkat, de Harry nem volt velük.

- Harry? –érdeklődtem.

- Azt hittük, már itt van. –mondta Liam.

- Erre nem járt. –feleltem, majd elindultunk hátra, hogy megkeressük. A szavam elállt. Hátul volt és meglepő módon Taylor vele volt, és smároltak. Nekem ott volt végem. Szerencsére Niall megfogott, így nem estem össze. Hogy tehette ezt velem?

- Kérlek, valaki vigyen haza. –fordultam a fiúkhoz. Niall megragadta a kezem és kirángatott, beültünk az autójába és elmentünk. A többiek nem jöttek velünk.

- Hova megyünk? –kérdeztem, mert nem a megszokott úton jártunk.

- El. De nem haza.

- Niall, most nincs kedvem csinálni semmit. Haza szeretnék menni, azonnal.

- Oké, de akkor ne hozzád, hanem hozzánk. Jó? –tette fel a kérdést, majd megsimogatta farom. Durciztam egy kicsit, de beletörődtem és a látottakon gondolkodtam. Hogy tehette ezt velem? Megcsal, amikor még alig egy hete járunk? Az a hülye Taylor, tegnap jól bekavart, ma meg idejön és megcsókolja. Akaratlanul is kitört belőlem a sírás. Niall nem szólt, csak rálépett a gázra, hogy minél hamarabb hazaérjünk.

*1D házban*

- Kérsz teát? –kérdezte.

- Lehet. –szipogtam. Megcsinálta és felmentünk a szobájába. Csak ültünk egymással szembe, én hol sírtam, hogy a teát kortyolgattam.

- Gyere ide! –szólt, s kitárta a karját, jelezve, hogy bújjak oda. Nagyon rendes volt, feltápászkodtam és megöleltem. Jó volt érezni, hogy ott van mellettem. Állát a fejemen pihentette, így ültünk, majd felnéztem gyönyörű tengerkék szemébe. Közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de nem engedtem.

- Niall. Ez nem helyes, te is tudod. Attól, hogy megcsalt, én még szeretem Harryt. Én nem akarok olyan lenni, mint ő.

- Tudom, sajnálom. Tényleg, ne haragudj.

- Felejtsük el! –hajoltam fölé, és nyomtam egy puszit az arcára. Majd ajtó csapódást hallottunk lentről, és valaki felrobogott a lépcsőn, majd berontott a szobába. Harry volt. Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy ott vagyunk.

- Niall, kérlek magunkra hagynál? –kérdezte mérgesen és szomorúan, engem pedig megint elkapott a sírás.

- Catrin? –kérdezte Niall. Látszólag nem tetszett neki.

- Menj csak. –bólintottam és kifújtam az orrom. Niall kiment, Harry közelebb lépett és magához húzott, de én ellöktem. Bármennyire fájt, tudtam, az úgy nincs rendben, hogy velem jár, mást csókolgat, majd ide jön és mint, ha mi sem történt volna, megölel. Nem!

- Catrin! Ne haragudj rám! Hülye voltam, hogy hagytam. Taylor kezdett ki velem, ellöktem, de mikor látta, hogy jöttök rám mászott. Kérlek! Én téged szeretlek, Tay már a múlté.

- Tay? Igen? Hát, képzeld, én is már a csak a múlté vagyok! Felejtsük el egymást, örökre, jó?

- Catrin, légyszi!

- Mit? Harry, tudod, mennyire fáj, hogy csókolództatok? Hogy hogy érzem most magam? Egy hete, hogy járunk, de te máris megcsalsz, kösz szépen.

- Hallgass meg!

- Nem! –bele néztem a szemébe, és bánatot láttam. Tudtam, hogy szeret, de amit tett, az olyan súlyos, hogy nem lehet elintézni egy egyszerű „ne haragudj”-al. Nem. Jobb lesz nekem nélküle. Már mikor járni kezdtünk, tudtam, hogy ezt az életet nem nekem találták ki, de mivel szerettem Harry, vagyis még mindig szeretem, és ő is szeret, de nekem már nem megy. Lehet, hogy gyorsan és könnyen feladom. Igen, most tényleg az első veszekedésnél szakítok, de most nem megy. Inkább a tanulásra, Hilaryra és a versenyre koncentrálok. Nekem nem kell pasi, eddig is meg voltam a 1D nélkül, ez után is jó lesz nekem egyedül. Akaratlanul is könny szökött a szemembe. –Csak, hagyj engem békén, jó? –kérdeztem, majd elrohantam. Kimentem a házból, csak sírtam és futni kezdtem. Pontosan nem tudom hová, de mentem. Zayn rohant utánam.

- Catrin állj már meg! –kiáltott. Hátranéztem és megálltam. Végül is, ő nem bántott. –Mégis hova mész?

- Az mind egy. Csak el. Ki akarok futni a világból! –zokogtam. Magához húzott és megölelt.

- Még nincs vége semminek.

- De. Én szeretem Harryt. Ő volt a mindenem. Tudom, furcsa ezt mondani 1 hetes járás után, de én már előtte is bele voltam esve. És most megcsalt, pedig azt mondta, hogy szeretet, hogy én vagyok neki a legfontosabb.

- Shh. Gyere, menjünk vissza hozzánk.

- NEM! Én oda többé nem megyek. Már bocsi. Ti négyen nem bántottatok, de Harry nagyon. Soha többé nem akarom látni őt. Érted, soha?! És azt hiszem, az lenne a legjobb, ha veletek sem tartanám a kapcsolatot.

- Ezt szomorúan hallom.

- Tudom, és sajnálom. Zayn. Most szeretnék egyedül lenni, megtennéd, hogy haza viszel? Most utoljára. Többé nem zaklatlak titeket, ígérem.

- De te most nem zaklatsz! Nyugodj meg, gyere, haza viszlek!

*Otthon*

Becsaptam magam mögött az ajtót és lerogyodtam az ágyamra.

- Soha többé nem akarok hallani Harryről! Utálom őt, utálom, nem akarom látni! –dühöngtem. Hazudtam magamnak, én szerettem Harryt, de nem, nem akartam őt látni. Minek? Hogy még több fájdalmat okozzon? Nem akarom tudni, hogy magyarázkodik. NEM! Rendben leszek egyedül is. Tanulok, készülök a versenyre. Meg kell nyernem! Miután kicsit összeszedtem magam, újra beszélni kezdem, magamnak. – Holnap elmegyek Mr. Peterson-hoz. Teljesen megfeledkeztem róla. Ki kell derítenem, mit jelentett az a látomás.

„Angyalok! Segítsetek, hogy ki tudjam verni a fejemből Harryt! El kell őt felejtenem. Örökre, ameddig az ő állítólagos szerelme tart.” –imádkoztam.

4 óra volt. Nem volt kedvem csinálni semmit, nem akartam beszélni senkivel, nem volt étvágyam, ezért álomra hajtottam a fejem.