7. Rész~ A verseny

Sziasztok! Meghoztam a kövit, bár szetintem ez enyhén szólva is sz@r lett, sajnálom! :/ Legközelebb jobb lesz, remélem :)

Ma van a nagy nap! De mindent csak szép sorjában. Kiengedtek a kórházból, Harryvel együtt az 1D házba mentünk. Azóta, mióta meg akart csókolni egy szót sem váltottunk egymással. Nagyon fájt, de valahogy kibírtam. Nem is ez a lényeg. Alig láttam, teljesen magába fordult, komolyan aggódom érte, mellette még a verseny is…. Ja igen, minden nap gyakoroltam a fiúkkal az Always with You-t, és második dalkélt Demi Lovato-tól választottam a This is Me-t. Az állandó próbák mellett sokat tanultam, Hilaryval voltam és persze hülyéskedtem a fiúkkal. Nem voltam Mr. Peterson-nál, úgy döntöttem, most ebbe a nyomozósdiba nem megyek bele, de a verseny után mindent kiderítek. Arról, hogy a 1D lesz a zsűri, nem beszéltük. Ők nem említették és én sem akartam szóba hozni. Chloe-val itt-ott találkoztam, volt amikor ő is ott volt a srácoknál és hallgatta a próbámat. Tényleg mindenki tök rendes velem, nagyon jól esik, hogy törődnek velem és segítenek. Csak egy baj van, Harry. Alig láttam őt az elmúlt hónapban, pedig nagyrészt a házában voltam. Komolyan aggódom érte, mi lesz még itt?

Épp a zongorám előtt ültem a nevelőotthonba, amikor Mrs. Kingslei szólt, hogy látogatóm van. Én mondjuk arra számítottam, hogy Mr. Peterson, El, Chloe vagy a 1D-ből a 4 srác közül jött valaki. Azért négy, mert Harryvel majdnem egy hónapja nem beszéltem, ezért gondoltam, ő nem jön. Tévedtem. Mikor kimentem két zöld szempárral találtam szembe magam, rakoncátlan hajtincsei össze vissza lógtak, szokás szerint iszonyat helyes volt. Magam sem értem, mi ez. Szerelmes lennék, vagy mi van?

- Szia! –köszönt nagyon halkan és szemét lesütötte.

- Szia. Gyere, ha akarod bemehetünk a szobámba, ott senki nem zavar. –ajánlottam fel.  Némán bólintott és elindultunk. A szobámban már végre láthattam az egész arcát, és azt vettem le, hogy nagyon, de nagyon szomorú. Fancsali képét látva átkaroltam és oda bújtam hozzá. Viszonozta az ölelésem, ami jól esett, mert féltem, hogy haragszik rám, és el fog lökni magától.

- Catrin! Én nagyon sajnálom, ahogy viselkedtem veled, és amit mondtam. Valamint azt is, hogy meg akartalak csókolni. Össze voltam zavarodva és köszönöm, hogy te ellen álltál.

- Rád nem tudok haragudni –mosolyogtam –de az utóbbi. Harry, én nagyon kedvellek, és a csókkal nem lett volna semmi baj, csakhogy akkor abban a helyzetben te nem azért akarták megcsókolni, mert szeretsz, hanem mert nagyon bánatos voltál.

- Honnan tudod?

- Gondolom. –mondtam és ezúttal én sütöttem le a szemem. Többet érezne? Irántam? Á, dehogy. –És mi van Taylorral?

- Szakítottunk. Soha többé nem akarom látni. Igazatok volt, sajnálom, hogy nem hallgattam rátok. De Catrin, izé, én…. –kezdte, de megakadt. Oda mentem és megöleltem. Fogalmam sem volt, mit akar mondani, de ha nem megy nem kell erőltetni.

- Shh. Majd ha készen állsz elmondod. – nyugtattam.

- Csakhogy én most szeretném tisztázni, mielőtt késő lesz. –mondta, kifésülte a hajamat a szememből, mélyen a szememre nézett. Átkarolta a derekam, magához húzott, egyre közelebb voltunk egymáshoz, és már az ajkaink között is csak pár centi volt. Ez így nagyon romantikus meg minden, de nem történt semmi. Megint. Sajnos Hilary rontott be a szobámba, amikor már majdnem megcsókolt. Ijedten szétugrottunk és mind a ketten elpirultunk. Szerencsére a kislány semmit nem vett észre, csak vidáman ugrált körülöttem, majd kérte, hogy menjünk le a parkba.

- Kicsim, sajnos most nem lehet. Készülnöm kell a versenyre. De utána vagy majd holnap kimehetünk. Louis nemsokára itt van értem.

- Azt a járatot törölték. –mosolygott huncutul Harry. –Én viszlek.

Nagyot néztem, de aztán elkezdtem öltözködni. Igyekeztem alkalomhoz illően öltözni, ami az én ruhatáramból elég nehéz, de sikerült, sőt Harry még meg is dicsért, hogy milyen csinos vagyok. Elindultunk. Az út némán telt, nem szóltam hozzá, ő sem erőlködött, hogy beszélgessünk, ezért csak csöndben ültem és magamban énekeltem a dalom, és gondolkodtam, hogy mikor mit kell lefogni a zongorámon. Megérkeztünk a kultúrházba, Harry oda kísért Elhez és Chloehoz, akik már vártak, azután elviharzott. Fura volt a hely, mivel át lett rendezve direkt a versenyre. A színpad ugyan olyan volt, a nézőtér helyén 5 szék volt, és előtte egy asztal a zsűrinek. Valamivel mögötte volt kb. 150 szék a versenyzőknek és a kísérőknek. Megkaptam a listát, hogy hanyadik leszek. Vicces, de engem raktak utolsónak, azaz 100.-nak. A lányokkal leültünk és némán néztük az érkezőket.

- Jól vagy? Nem izgulsz nagyon? –kérdezte El.

- Egy kicsit. Majd mielőtt én jövök be kell vinnem hátra a zongorát, hogy mindent be tudjanak rajta állítani a kezdésem előtt.

- Miért nem viszed most? –vágott közbe Chloe.

- Igaz. Valaki eljön velem? –néztem barátnőimre. Mind a ketten felálltak, szóval csapatostul elindultunk. –El, te tudod, hogy a 1D lesz a zsűri?

- Igen. De neked ki mondta? Ja várj, a levélben volt, ugye?

- Aha. Izgulok. Ők már hallottak, sőt ők készítettek fel. Ez nem igazságtalan mással szemben?

- Amíg senki nem tudja, nem lesz baj.

Ez nekem akkor sem tetszett, de már nem tudtam ellenkezni, mert az egyik munkás megkérdezte, hogy mit akarunk ott. Átadtam a zongorát, elmondtam, hogy mikor jövök meg hasonlók, bólogatott majd elküldött. Hát, oké. Leültünk és vártuk a 15:00-t. Eljött! Nagyon izgultam, már mindenki itt volt, bevonult a zsűri, leültek, majd Liam felállt és köszöntötte a versenyzőket.

- Jó napot kívánok mindenkinek! Szeretettel üdvözlöm a kedves versenyzőket. Először mindenkit meghallgatunk, majd 20-30 perces várakozás után megmondjuk ki a legjobb 50 versenyző, aki tovább jut! Most még csak mi vagyunk itt, de a következő fordulót, már a TV-ben is benne lesz, de ezt majd az érintettekkel tisztázzuk. Sok siker mindenkinek! Elena Summert kérjük a színpadra!- mondta és leült. A háttérből egy barna hajú lány állt fel, kb. 16-17 éves lehet, remegő kézzel elindult a színpad felé. Bemutatkozott, majd megszólalt a zene. Taylor Swift-től énekelte a We Are Never Ever Getting Back Together. Összeségében nagyon jó szám, de az előadójáról meg van a véleményem. Hátulról is jól láttam, hogy Harrynek nem esik jól, hogy ezt énekli. Szegény. Mindegy, a lánynak iszonyat jó hangja van! Remélem bekerül. Ez így ment szép sorjában. Mindenkit meghallgattak, leültettek, majd elérkeztek az utolsó versenyzőhöz. Hozzám! Felmentem a színpadra, bemutatkoztam, erre a fiúk csak mosolyogtak, én pedig majdnem elnevettem magam, remek. Lou, Liam és Zayn édesen mosolyogtak, hogy ne izguljak, Niall kacsintott egyet, de Harry semmi. Hjaj. Leszerepeltem mindenki megtapsolt, a srácok állva tapsoltak, ami nagyon jól esett, lesétáltam majd leültem.

- Remek voltál! –ölelt meg Chloe.

- Köszi.

*30 perc múlva*

A srácok felmentek a színpadra, Louis megragadta a mikrofont és elkezdte a kiértékelést.

- Mindenkinek gratulálunk, fantasztikusak voltatok! Most elmondjuk annak az 50 emberek a nevét, aki bejutott.

Mindegyik srác mondott egy nevet, Elena is bejutott, aminek örültem, mert tulajdon képen nagy aranyos, a szünetben váltottam vele pár szót, és a hangja is lenyűgöző. Már csak egy hely maradt. Volt egy lány, aki szintén jól énekelt. Harryn volt a sor, hogy közölje velünk. El megszorította a kezem és vártuk az eredményt. Folyamatosan Harryt bámultam, hátha le tudom olvasni az arcáról, hogy mi van, de semmi. Közömbösen meredt a papírra.

- És az utolsó, aki bejut….

Írjátok meg komiba, hogy szerintetek be jut-e? ;)