5. Rész~ Hilary

Sziasztok! Itt a következő. Úgy döntöttem, hogy próbálok rövidebb részeket írni, hogy legyen időtök sulikor is elolvasni, és ne okozzon gondot! Az ask.fm-re nem jöttek visszajelzések, de megcsináltam,itt a link ;) http://ask.fm/CatrinSwam Továbbá köszönöm, hogy 1 hét alatt elértük az 1000 oldalmegjelenítést, sőtt többet is!^.^ Jó olvasást! :)

Reggel fáradtan keltem. Az éjszaka nagy részében csak forgolódtam. Mr. Montes hívott, hogy nem tud jönni, mert beteg, ezért pénteken majd kétszer annyit tanulunk. Hurrá. Azért én fellapoztam a tankönyveimet, és átismételtem, amit legutóbb vettünk, valamit elolvastam a következő tanagyagot. A reggelit megint kihagytam, semmi étvágyam nem volt. Ennek még rossz vége lehet, de nem tudok mit tenni. Ma érkezett egy új lány a nevelő otthonba. Még nagyon kicsi, ha jól tudom 4 éves. Gondoltam benézek hozzá. Elindultam a folyosón, majd mikor a kislány szobájához értem, hallottam, hogy az egyik nevelőnő, akit mellesleg nem szeretek, mert mindig kiabál, és mérges, most is a kislánnyal ordítozott, aki keservesen sírt. Szerencsémre, vagy inkább a kislányéra, arra járt Mrs. Kingslei, ezért szóltam neki. Berontott a szobába, ahol egy szőke hajú gyönyörűség ült a földön és zokogott, fölötte pedig Mrs. Tonne állt és folyamatosan kiabált.

- Elég legyen! Mi történt? –kérdezte idegesen Mrs. Kingslei.

- Ez a kis taknyos nem akar óvodába menni és állandóan kiabál, hogy haza akar menni. –ripakodott ránk Mrs. Tonne. Úgy döntöttem, megkockáztatom és oda megyek a kicsihez. A két nevelőnő tovább veszekedett, majd Mrs. Kingslei hozzám fordult.

- Kérlek vigyáznál rá? Addig mi megbeszélnénk ezt az egészet. –mondta, szinte könyörögve. Mosolyogva bólintottam, és elhagyták a szobát.

- Szia! Hogy hívnak? –kérdeztem kedvesen. Ő először megszeppent, majd mikor látta, hogy én nem akarok neki semmi rosszat félénken válaszolt.

- Hilary…. Haza szeretnék menni, te tudod hol az anyukám? –kérdezte könnyes szemekkel.

- Nem drágám, de ne aggódj, utána járok. Gyere, felöltözünk.

- Nem! Nem akarok óvodába menni, ott bántanak. –mondta és elkezdett megint sírni.

- Rendben. Nem kell oviba menned. Akkor csak megmossuk az arcod, megfésülöm a hajad, és átöltöztetlek egy tiszta ruhába. –mosolyogtam. 

Úgy tűnt, hogy meggyőztem. Rendbe szedtem őt, de nem volt másik ruhája, ami nagyon érdekes, úgyhogy átmentünk az én szobámba, ami 2 ajtónyira van, és kerestem neki valamit az én régi ruháim közül. Kellemes, tavaszi idő volt, nem akartam, hogy melege legyen, de azt sem, hogy megfázzon, ezért igyekeztem pont jó ruhát választani neki. Vissza mentünk a szobájába, hogy nehogy bajba kerüljünk, amiért eljöttünk onnan, de elkéstünk. Bár rosszabb is lehetett volna. Szerencsére Mrs. Kingslei állt a szobájában.

- Mrs. Tonne-t egy hétig felfüggesztették. –mondta, majd a kislányra nézett, utána vissza rám –Ez nem a te ruhád volt?

- De, csak neki nincs másik, legalábbis nem találtam.

- Értem. Hogy hívják?

- Hilary.

- Rendben. Hilary, drágám. Kérlek most maradj egy kicsit a szobádban, addig mi Catrinnal beszélgetünk egy kicsit. De utána egyből visszajövünk.

- Neem! –tört ki belőle a sírás, megint. –Catrinnal akarok maradni, ő szeret engem! Az a csúnya néni folyton kiabált velem, nem akarom! –zokogott. Felvettem őt, és magamhoz öleltem. Mikor már kicsit megnyugodott eltoltam magamtól, de csak annyira, hogy lássam az arcát.

- Figyelj, az a néni most nincs itt. Hozok neked valamilyen játékot, azzal el leszel, és utána játszunk együtt. Sietek, oké?- mondtam kedvesen. Nem szólt csak szipogva bólintott. Bementem a szobámba valamit keresni neki, addig Mrs. Kingslei kint maradt vele. Sajnos nekem sem volt túl sok játékom, de találtam egy plüssmacit, ami a kedvencem, mert aputól kaptam és azt vittem neki ki. –Ez a kedvenc macim, ígérd meg, hogy vigyázol rá, hogy ne féljen, amíg én beszélgetek, rendben?- mosolyogtam bátorítóan. Megint nem szólt, csak elindult a szobájába. –Mi a baj? –kérdeztem aggódva Mrs. Kingsleitől.

- Hilary. Ma érkezett hozzánk, aggódom érte. Tudod, az apukája hozta őt be. Szülei elváltak és az apának ítélték a lányt. Az apja azonban nem akarta otthon nevelni, mert sokat kell dolgoznia, és nincs felkészülve a gyermekgondozásra. Viszont ígérte, hogy minden hónapban küld pénzt neki, hogy ne legyen rossz élete. Látogatni nem akarja őt, mert azzal csak rosszat tenne Hilarynak. Gondolom felmerült benned a kérdés, hogy akkor miért nem az anyjához került. Nos igen. Ő alkoholista, és itt-ott drogozik is. A bíróság úgy vélte, nála nem maradhat.

- Ez borzasztó! Szegény kislány. Én szívesen a gondját viselném. Nagyon fél a nevelőktől, Mrs. Tonne-nak köszönhetően, de úgy láttam, bennem bízik.

- Igen, te könnyebben szót értesz vele. Viszont, meg kell barátkoznia velünk is, mivel te is a nevelőotthon gyermeke vagy, rólad is gondoskodunk. Így nem tudom, mit szólna az igazgatóság. Sőt, neked most ott a tanulás és a verseny is! Catrin, sajnálom, de nem tartom jó ötletnek.

- A verseny és a tanulás mellett tudok vele foglalkozni. Csak annyit kérek, hogy hagy legyek vele minél többet. Ezt úgysem tilthatják meg, hisz az otthon gyermekeivel bármennyit együtt lehetek. Egyenlőre maradjunk ennyiben.

- Nem bánom.

- Köszönöm, köszönöm! –ugortam a nyakába. –Kivihetem őt a parkba?

- Igen, de időben legyetek otthon! –bólintottam és már bent is voltam Hilary-nál. –Szia! Már itt is vagyok. Van kedved sétálni? Kimehetünk a parkba, nincs messze.

- Mikor mehetek haza?

- Öm, most még nem. –mondtam és lesütöttem a szemem. Jaj, szegény. Oda sétáltam az ablakhoz és kinéztem. Esett. Akkor a sétának lőttek. –Figyelj, esik az eső, de ha délután jó idő lesz kimehetünk a parkba. Van kedved? –próbálkoztam megint az ötlettel.

- Igen, tessék itt a macid, nagyon vigyáztam rá. –szólt selymes hangon, oda jött hozzám és átadta a plüssállatot. Szemei ragyogtak. Hihetetlenül aranyos ez a kislány!

- Köszönöm szépen. Hilary, nekem most el kell mennem. Itt hagyom a macit, játsz vele. Sietek vissza és délután sétálunk egy nagyot. –mondtam, megsimogattam az arcát és puszit nyomtam a homlokára. 

Ő oda bújt hozzám, én pedig felvettem és megöleltem. Nagyon furcsa érzésem támadt. Valami azt súgta, hogy vigyáznom kell erre a kislányra és hirtelen fontossá vált számomra. Letettem, elköszöntem tőle és megkerestem Mrs. Kingsleit. Elkértem tőle Hilary adatait, és minden információt a szüleiről. Nagyon nem örült neki, de mivel megbízik bennem végül mindent elmondott én pedig gondosan leírtam. Sajnos kifaggatott, hogy mit akarok vele csinálni, kérte, hogy ne tegyem, de amit a fejembe veszek, abból nem engedek. Felöltöztem, és mivel elég hideg volt, kénytelen voltam meleg ruhába bújni. A zsebpénzemből, amit régóta gyűjtök, mivel elég keveset kapunk vettem el, és elindultam. Csípős, hideg szél csapta meg az arcomat. Az eső már csak szemerkélt, én pedig összehúztam a kabátom és elindultam. Két utcával odébb, egy gyönyörű családi ház állt. Nem is értem minek egy embernek ekkora ház, ha egyedül él benne. Kis hezitálás után becsöngettem a kapun lévő csengőn. Semmi.

„Talán nincs otthon” –gondoltam magamban. Nyújtóztam egyet, és láttam, hogy bent áll a garázsban egy autó. „Vagy csak nem akar velem beszélni. Egyáltalán jó helyre jöttem?” –gondolkoztam tovább, de közben becsöngettem másodszorra is. Egy jóképű, 30 év körüli pasas nyitott ajtót, esernyőt tartva a feje fölött. Kijött egészen a kapuig, majd kissé idegesen hozzám szólt.

- Segíthetek?

- Mr. Petersont keresem. A nevem Catrin Swam. Ön az? –kérdeztem. Amikor kimondtam a Peterson nevet, megint fura érzésem lett. Annyira ismerős volt ez a név, de nem tudtam, honnan.

- Én vagyok. Miben segíthetek? –furcsán nézhettem a kérdés hallatára, kicsit elgondolkodott, és hozzá tette. –Ja, persze, gyere beljebb.

Kinyitotta a kaput és bekísért a házba. Belül gyönyörű sárga falak voltak. Bevezetett a nappaliba, és megkínált egy csésze forró teával. Amíg készítette, a falon lógó képeket tanulmányoztam. Nagyon ismerős volt Mr. Peterson és a ház is. Mintha már jártam volna itt, de az nem lehet. Vagy mégis? A képeken Hilary volt és a felesége, de akadt olyan is, amin az egész család rajta van.

- Meghoztam a teát. Ülj csak le. –mondta bátorítóan. Úgy tettem, amint mondta, lehuppantam az egyik fotelba. Mikor a testem érintkezett a fotellal, hirtelen….