2. Rész~ Veszekedés Taylor-ral

Sziasztok! Itt az újabb rész, bocsi, hogy ma hozom, de tegnap végül nem tudtam feltenni. Szerintem senki nem számított ilyenre, de azért remélem tetszik! :))

Kiszálltam az autóból és tátva maradt a szám. Gyönyörű nagy sárgás ház állt előttem, amit őrök védtek minden oldalról. Mivel Louis-szal és Eleanor-ral voltam beengedtek. A belseje talán (!!) még szebb volt mint kívül.

- Gyönyörű, tágas házatok van. –ámuldoztam.

- Köszi, gyere, körbevezetlek!

Beljebb mentünk, ahol 4 srác 4 különböző dolgot csinált. Egy nagyon rövid hajú srác a TV előtt ült,  egy fekete hajú, akinek szőke melír volt a hajában a telefonján valami nagyon fontos dolgot csinálhatott, a nyelvét pedig kiöltötte. Elég érdekes látvány volt. A szőke hajú evett, és végül, de nem utolsó sorban a barna göndör hajú épp pakolt. Idegesnek tűnt.

- Srácok! Szeretnék mondani valamit, kérlek gyertek ide! –szólt Louis, amikor beértünk a nappaliba. Mindenki körénk gyűlt, kivéve egy embert. A göndörke volt.

- Nagyon fontos? –kérdezte idegesen.

- Hát, igen. –szólt Lou.

- Akkor bizonyára később is fontos lesz. Most mennem kell. –mondta olyan nyersen, ahogy csak lehetett.

- Állj csak meg! Nem beszélhetsz így mással. Mégis mit képzelsz magadról? Louis semmi rosszat nem mondott, megérdemelt volna legalább kicsit kedvesebb választ. –mondtam már én is idegesen.

- Ne is törődj vele Catrin! –szólt rám Eleanor. A göndörke mint aki semmit nem hall, vágott egy grimaszt, majd átvágva a nappalin és rajtunk elviharzott. Bele ment Louisba engem pedig kis híján fellökött.

- Ennek meg mi baja? –kérdeztem.

- Mióta Taylorral jár mindig ilyen. –mondta szomorúan a szőke melíres. Kérdőn néztem El-re, mivel Taylorról még nem mesélt.

- Majd később beavatlak. –szólt és leült a kanapéra.

- Akkor sem illik így beszélni a másikkal. –zártam le a témát. Mindenki helyet foglalt, majd a szöszi megszólalt.

- Amúgy te ki vagy? Rajongó nem lehetsz, mivel azok máshogy viselkednek és nem kezdik kioktatni a 1D egyik tagját a házában.

- Nem, én igazából azt sem tudom kik vagyok. Csak Louis ismerem, El-nek köszönhetően. A nevem Catrin Swam és Manchester-ben élek.

- Értem, akkor bemutatkozok! –szólt a szőke melíres. –Zayn Malik vagyok. –mondta nagyképűen, mégis kedvesen.

- Niall Horan. –szólt a szőke. És végül megszólalt a majdnem kopasz is:

- Liam Payne.

- Értem. Örülök, hogy megismerhettelek titeket!

- Catrin-nak csodaszép hangja van. Hallottam őt zongorázni. -mondta Louis.

- Mi is meghallgathatjuk? –kérdezte Liam.

- Persze, de kíséret nélkül nem tudok énekelni. És csak zongorázni tudok. Itt pedig nem láttam.

- Azért mert nincs is! –nevetett Zayn. –De Niall tud gitározni, az is jó, nem?

- De, csakhogy én nem ismerek semmilyen dalt, csak amit én írtam.

- Dalokat írsz? Az remek! –örvendezett Niall.

- Igen, de nem valami jók.

- Jaj, Catrin, ezt már megbeszéltük. Fantasztikusak a dalaid. Csak te nem látod be. –szólt rám Eleanor. Megvontam a vállam és próbáltam terelni a témát.

- Nem beszélhetünk másról? Például meséljétek el, hogy mi van a göndörkével!

- Harryről beszélsz? –kérdezte Lou. –Semmi…csak amikor New Yorkban voltunk össze ismerkedett Taylor Swift –tel, össze jöttek, és azóta, Harryt mint ha kicserélték volna. Alig van velük. Haza is úgy jött, hogy előbb Taylorral volt, és külön gépel jött. Most pedig Tay jött Londonba és szinte mindig együtt vannak. Velük pedig undok.

- De miért?

- Mert szemébe mondjuk az igazat. Szerintünk Taylor csak kihasználja. Azon kívül alig van velünk, mint ha nem is tartozna a bandához. Undok velünk meg ilyenek. Én nagyon jóban voltam vele, most már az is valami, ha normálisan tudunk egymásnak köszönni.

- Szörnyű lehet.

- Az is. –mondta szomorúan Niall.

- Meséljetek valamit magatokról. Valami vidámat! –próbáltam feldobni a hangulatot.

- Zayn kiöltött nyelvvel szokott Twitter-ezni! –monda nevetve Liam.

- Igen, azt már láttam! –mindenki hangosan nevetni kezdett.

- Azt mondta nem ismersz semmilyen zenét, ugye? –jött a kérdés Nialltól.

- Nem nagyon.

- Akkor betesszük az új albumunkat, a Take Me Home-t! –kiáltott majd oda ugrott a hangfalas zenelejátszóhoz és bekapcsolta. –Készítünk közbe palacsintát?

Az ötlet mindenkinek nagyon tetszett, ezért kivonultunk a konyhába. A fiúk elő szedtek minden féle édes masszát, amivel majd megkenjünk, mi pedig Eleanor-ral neki álltunk tésztát keverni.

- Ennyi elég lesz? –kérdeztem a fiúkat egy jó nagy tállal a kezemben, amiben a tészta volt. Liam Niall-ra nézett és határozottan megrázta a fejét. Erre mindenki felnevetett kivéve én. Nem értettem, mi folyik itt, de amíg további adag tésztát készítettünk El elmondta, hogy azért nevettek, mert Niall egyedül képes lenne megenni azt az egészet, és akkor már másnak nem jut. Kiderült, hogy Niall rengeteget eszik. Azt hittem, csak túloz. Tévedtem. Elkészültek a palacsinták, kb. 50 darab, abból csak Niall evett 25-t, szóval benyomta a felét. Az uzsonna vége felé már minden elő került. Volt az asztalon gumicukor, csokoládé, nyalóka…. Minden, amit el lehet képzelni, közben pedig vagy háromszor körbe ment a Take Me Home. Szuper dalok vannak rajta, nagyon tetszenek. Nagyon sokat nevettünk, hülyéskedtünk, és beszélgettünk. Egész jól megismertük egymást, vagyis jobban mondva én a fiúkat. Fél 5 körül kinyílt a bejárati ajtó és Harry lépett be rajta, kézen foga Taylorral. Azonnal lefagyott az arcunkról a mosoly.

- Sziasztok!- köszöntek egyszerre, majd felmentek az emeletre, gondolom Harry szobájába.

- Sziasztok! –köszöntünk vissza halkan, nem hiszem, hogy hallották. Ez után a jelenet után, már semmi sem volt a régi. A srácok már nem nevettek és nem akartak hülyülni sem. Elvették a kedvüket. Én és Eleanor neki álltunk mosogatni, amíg a fiúk TV-t néztek, Niall kivételével. Ő bejött hozzánk a konyhába a gitárjával és „aláfestő zeneként” gitározni kezdte az egyik dalukat.

- Akár segíthetnél is. –mondtam mosolyogva. –Jó nagy bordelt hagytatok a nyakunkba.

- Oké…. –mondta és nagy nehezen feltápászkodott a székről, letette a gitárját majd össze szedte a tányérokat az asztalról. –Éhes vagyok! –kitágult szemekkel, pislogás nélkül meredtem rá.

- Tessék? Félek, hogy nem hallottam jól. Azt mondtad, hogy éhes vagy? –kérdeztem csodálkozva. Ő nem szólt semmit, csak bólintott huncut mosollyal az arcán. –Hogy lehetsz éhes? Most ettél meg 25 palacsintát! El, ez normális? –néztem a barátnőmre.

- Normális embereknél aligha, de Niallnál igen. –nevetett.

- Ha segítesz össze takarítani a rumlit, akkor készítek neked valamit. -mondtam mosolyogva Niallnak. Ő nem szólt semmit, csak bólintott és beállt közénk. Én és El mosogattunk, ő pedig szárazra törölte az edényeket. Ezzel negyed óra alatt végeztünk Eleanor csatlakozott a fiúkhoz, én pedig neki láttam tükörtojást sütni Niall-nak. Nem értem, hogy bír ennyit enni. Nem sokkal az előtt, hogy befejeztem a sütést lejött Harry, de már nem abban a ruhában volt, amiben amikor mejött.

- Sziasztok. –szólt hozzánk közömbösen. –Ha végeztél, nekünk és sütsz, kérlek? Nekem és Tay-nek? –kérdezte és erőltetett egy mosolyt.

- Bocs, hozzám beszélsz? –kérdeztem. Én még nem felejtettem el a délutáni jelenetet, szóval elég tapló voltam.

- Igen, miért, szerinted kihez? –folytatta és lesajnálóan nézett rám. Úgy döntöttem, hogy nem kezdek vitatkozni, ezért nyugodt hangon folytattam:

- Igen, majd szólok, ha kész.

- Hozd fel kérlek a szobámba. Niall megmutatja hol van. –azzal ott hagyott minket. Jól hallottam? Azt mondta „kérlek”? Hű, ez haladás. Valahogy nagyon nem szimpi nekem ez a csávó. Elkészültem Niall adagjával, összesen 5-t sütöttem neki, majd neki láttam Haylor-énak.

- Szerinted mennyit csináljak? –kérdeztem Nialltól, aki már 2-t meg is evett. –Hú, ez gyors volt. -Ájuldoztam a látványtól. Nem semmi a gyerek.

- Szerintem…5-6, mivel ketten esznek. –igazat adóan bólintottam és tovább sütöttem.

- Huh, kész. Megmutatod a szobát? –kérdeztem Niall-tól, aki már el is fogyasztotta a tükörtojásokat. Közben pedig a két tányért tálcára tettem és vágtam hozzá kenyeret is.

- Persze. –elindultunk fel az emeletre, de tök sötét volt, Niall pedig nem kapcsolt villanyt, szóval majdnem hasra estem. Nem láttam hova, merre megyek, csak azt vettem észre, hogy már a szobában vagyunk. Harry az ágyon feküdt, rajta pedig Taylor és csókolództak. Hogy őszinte legyek nem volt túl szép látvány. Személy szerint majdnem hánytam.

- Khm. –köhintettem. Harry felnézett, de mint aki semmit nem lát vissza fordult Taylorhoz és simogatni kezdte a haját. –Khm! –köhintettem újra, de hangosabban. Ekkor Taylor unottan felnézett.

- Nem látod, hogy nem érünk rá? –kérdezte flegmán, mint ha valami királykisasszony lenne.

- Jaj, bocs, akkor a vacsorát, gondolom vissza vihetem. Hidd el, Niall szívesen elfogyasztja. Vagy borítsam a fejedre? –kérdeztem olyan hangnembe, ahogy ő reagált rám.

- Mégis mit képzelsz?

- És te? Mit gondolsz ki vagy te? Attól, hogy világsztár vagy, még lehet emberien viselkedni. –egy percig néma csend volt, a szava is elállt. Végül össze szedte magát és felállt, velem szembe. A szemei izzottak a dühtől, de én nyugodtan álltam előtte.

- Mondja ezt a konyhásnő?

- Tessék? Fogd a hülye vacsorád, mielőtt a képedbe vágom!

- Na jó! Te hogy is hívják! Szállj le Taylorról, semmi jogod így beszélni vele. –mondta Harry Taylort védve.

- A neve Catrin, és Taylor kezdte. Tanítsd meg a barátnőd viselkedni! –ripakodott rájuk Niall. Nagyon kedves tőle, hogy megvédett. Tényleg, tök rendes.

- Mi? Ellenem vagy? Ide hozzátok ezt a kis jött ment cafkát, kötekedik Taylorban és még véded?- ekkor már teljesen betelt a pohár nálam, és lekevertem egy gyenge pofont Harrynek. –Na mi van? A kiscica elő vette a karmait? Csak ennyit tudsz?

- Harry, elég legyen, vagy a legközelebbit én adom! –szólt Niall.

- Oké. Itt ennek vége. Niall, menjünk, ennyit nem ér meg. –szóltam, bele karoltam Niallba és kirángattam. Némán lementünk a nappaliba a többiekhez és mivel még csak 5 óra volt leültünk TV-t nézni. Nem sok mindent láttunk, mivel elmeséltük, hogy mi volt az emeleten aztán csak hülyültünk.

- Nagyon fura figurák vagytok ti! –nevettem.

- Már más is mondta. De Harry-vel jobb lenne, csak hát….

- Ne is beszéljünk róla! De nekem most mennem kell. Louis, kérlek haza viszel?

- Persze, menjünk.

- Holnap délután interjúra megyünk, de délelőtt nincs kedved átjönni? –kérdezte Zayn.

- Ha elengednek jövök! –mindenkit megöleltem, és Louval elindultunk. Az út csendesen telt. Nagyon a gondolataimba merültem, közben kapartam az ujjaimon a bőrt, és a körmöm rágtam.

„Hogy mondhatta rám, hogy cafka? Szemét! Hogy lehet azt a viperát Taylort szeretni?”- gondoltam magamban. Gondolataimból Lou zökkentett ki, aki rácsapott a kezemre. Nagyon meglepődtem.

- Mi van? –kérdeztem.

- Rossz szokás rágni a körmöd. –mondta mosolyogva.

- Értem.

- Mi a baj?

- Semmi, csak Harry, meg Taylor.

- Jaj, igen. Bocsánatot kérek a nevében. Nem értem hogy mert le cafkázni, és Taylor... Majd otthon elő szedem Harryt.

- Á, miattam nem kell veszekedni. Így is most haragszanak Niall-ra, amiért megvédett. Jut eszembe, holnap mikkor jössz értem?

- Fél 9? Hogy sok időnk legyen.

- Rendben, de el kell kérned Mrs. Kingslei-től.

- Nem gond!

Megérkeztünk Manchester-be, Louis-szal együtt mentünk a nevelő otthonba. Sikeresen kikért holnap délelőttre. Utána elment, én pedig bementem a szobámba és mivel hulla fáradt voltam lefeküdtem aludni.