8. Rész~Én és Harry? Lehetetlen...

Sziasztok! Köszönöm a kommenteket, és részben jól tippeltetek! És Csengi P-nek üzenem, hogy ne akaja bántani Hilary-t, majd csókolóznak, ha eljön az ideje ;D Nem rabolom az időtöket, de szeretném elmondani, hogy ez a rész úgy rossz, ahogy van, de sajna alig volt időm írni, és bocsi, hogy késtem, azért remélem tetszik. A kövit igyekszem jobbra csnálni :)

-Catrin Swam és Tifany Cullan! Mivel mindketten szuperek voltatok, nem tudtunk választani, és úgy véltük mindketten megérdemeltek egy esélyt! Gratulálunk mindenkinek, aki bejutott, kérem a többiek távozzanak és az az 51 továbbjutó még maradjon itt! –mondta majd lesétált a színpadról. Hatalmas boldogság uralkodott el rajtam, legszívesebben Harry nyakába ugrottam volna, de nem tehettem. Mindenki rájönne, hogy ismerem őket, ezért majd otthon. Nagy zaj kerekedett, sokan háborogtak, ujjongtak és hasonlók. Mindenki elment, akinek semmi keresni valója ott, a szülők és kísérők az udvaron várakoztak és mi 55-en bent beszélgettünk. A srácok elmondták, hogy a következő forduló egy hét múlva lesz, jönnek újságírók, Tv-sek és hasonlók és ezt már a Tv-ben is leadják, de nem élő adásban. Még mondtak pár dolgot aztán mindenki haza indult, csak én maradtam bent. Mikor már mindenki elment El és Chloe vissza jöttek én pedig Harry nyakába ugrottam, aki szerencsére nem lökött el, hanem megölelt és egyszer meg is pörgetett. Mindenki furán nézett, de minket nem zavart. Letett a földre és megpuszilta a homlokom. Elpirultam, ezen mindenki jót nevetett majd elindultunk haza. Fáradtan dőltem le a kanapéra, semmihez nem volt se erőm, se kedvem. Harry leült mellém, majd csikizni kezdett. Jaj. Nagyon-nagyon csikis vagyok, szóval nevettem, már a könnyeim is hullottak és próbáltam kiszabadulni Harry kezei közül, de sem sikerült. A fiúk közben az emeleten voltak, de mivel meghallották, hogy sikítok, nevetek és megint sikítok Zayn leblattyogott, majd mikor meglátta mi történik nevetni kezdett, Harry pedig végre elengedett. Zayn tovább nevetet és felment. Harry követte a példáját, megragadta a kezem és felráncigált a szobájába. Leült az ágyra és maga mellé húzott. Már majdnem csókolództunk, de nem…. Ezt nem hiszem el, mi mindig csak idáig jutunk el!

- Harry… - rontott be Niall –jaj, látom rosszkor, akkor majd később. –mondta és lelépett. Nem vitatkoztunk, hogy maradjon. Harry bene nézett barna szemeimbe és végre megtörtént! Megfogta a derekamat, magához húzott, a tenyerével az arcomat simogatta és megcsókolt én pedig viszonoztam. Végre! Már annyi lehetőség volt rá, de nem, nekünk csak most jött össze. 1 percig tarthatott, majd ismét a szemembe nézett.

- Catrin, mióta megismerkedtünk, azóta tetszel, csak volt amikor Taylorral voltam, aztán… nem is tudom, de el kell mondanom, hogy szeretlek!

- Nekem is minden nap a gyomromban lepkék keltek életre, amikor megláttalak, de nem mertem elmondani, mert olyan kiszámíthatatlan voltál. Egyszer kedvesen mosolyogtál, másszor durcásan elkaptad a fejed, nem tudtam mire vélni. De a lényeg, hogy most már mind a ketten kimondtunk. –mosolyogtam. Harry visszamosolygott, majd felállt. Én is felálltam és mellé léptem. Hozzá bújtam és megöleltem. Ő vissza ölelt. Olyan jó volt érezni az illatát, a melegét, a leheletét a hajamon, éreztem, hogy szeretet. Hallottam a szíve dobogását…aww. Tudom, ez most oltári nyálas, de még most is kiráz a hideg, ahogy visszagondolok. Hisz, nem minden napi dolog, hogy egy olyan árva lány, mint amilyen én vagyok ott áll és ölel egy világsztárt, akiért milliók vannak oda. ÉN!

Egyikünk sem szólt semmit, csak álltunk egymás karjaiba, mégis többet mondtunk minden szónál. Végül kibújtam az ölelésből, kezem keresztbe fontam a nyaka körül, felágaskodtam és megcsókoltam. Nem tudok betelni ezzel az érzéssel. Annyira jó! Utána leültünk az ágyra egymás mellé, nem szóltunk csak bámultunk ki magunkból. Hihetetlenül boldog voltam. De mi lesz ez után? Járni kezdünk, mindent elfelejtünk, marad minden a régi, barátok leszünk, egy párt fogunk alkotni? Annyi kérdés kavargott bennem, amikre választ szerettem volna kapni. Végül feltűnt, hogy csak hallgat. Nem szól semmit, és az arcán sincs nyoma semmilyen érzelemnek. Vagy mégis? Gondterheltnek tűnt. Ez most mit jelenthet? Megbánt mindent, mégsem szakított Taylorral, mi lehet a gond? Teljesen elmerültem a kérdésekben, amikor felállt. Kérdőn néztem rá, de ő csak megfordult és kiment a fürdőszobába.

- Most akkor mi van? –kérdeztem halkan magamtól, mert nem akartam, hogy hallja. Kis idő után vissza jött, haja a szemébe lógott és a tincsek vége vizes volt. Véleményem szerint az arcát mosta meg.

- Catrin. Hidd el, hogy teljes szívemből szeretlek téged, és senki mást nem akarok jobban nálad. –kezdte és én féltem, hogy valahol itt lesz az a bizonyos „de” is. Nem tévedtem –Nem tudom, mit érzel irántam, bár abból amit elmondtál, azt érzem, hogy te is őszintén szeretsz, és én tényleg szeretném, ha a barátnőm lennél, de….