4. Rész~ Most mi lesz?

Szeretnék köszönetet mondani Tóth Rékának, akinek a fejléc köszönhető! Továbbá szeretném megkérdezni, hogy szeretnétek-e, hogy a blognak csináljak ask.fm-et, és ott tudok róla kérdezni? Aki szeretné, az írja komiba, hogy őt érdekli, és ha sokan szeretnék, akkor csinálok!
Itt a 4. rész, jó olvasást! Szeretlek titeket, drága olvasóim!♥

Nem tévedtem. Mikor kinyitottam az ajtót egy barna hajú lány feküdt a földön, körülötte papírok.

- Jaj, ne haragudj! Nem figyeltem eléggé! –mondtam és felsegítettem a lányt, amíg El összeszedte a papírjait. –A nevem Catrin Swam.

- Nekem Chloe Brateen. –mosolygott.

- Tessék, a papírjaid. –nyújtotta át Eleanor Chloe-nak.

- Köszönöm. Ti mit kerestek itt?

- A One Direction-nal vagyunk. –mondtam.

- Igen, téged ismerlek. Eleanor Calder. De, rólad még nem hallottam –szólt és felém fordult.

- Nos, én még csak kb. 2 napja ismerem a srácokat és csak elkísértem őket. És te?

- Itt dolgozom, részmunkaidős állás. Nagyon kell a pénz az egyetemre.

- Értem.

- Te melyik suliba jársz? Nem ismerlek és még soha nem láttalak sehol.

- Magán tanuló vagyok, Manchester-ben élek.

- Én is, hogy-hogy nem találkoztunk?

- Soha nem járok el sehova. Én nevelő otthonba nevelkedem már jó ideje. –Chloe nagyon kedves lány, amíg a fiúk interjút adtak végig beszélgettünk. A srácok kb. 4-kor végeztek, de utána még jött az autógramm osztás. Hát, jó fél órát még ott kellett töltenünk, addigra Chloe-nak is lejárt a munkaideje, de felajánlotta, hogy megvár minket, és addig beszélgetünk. Megegyeztünk, hogy majd holnap délután találkozunk az egyik kávézóban. Nagyon örültem, hogy most már vannak barátaim, hisz egyedül nőttem fel. A boldogságom nem tartott sokáig, mert egyszer csak sikítást hallottunk a rajongótábor felől. Mind a hárman oda rohantunk, és még a lélegzetünk is elállt. 2-3 eléggé mérges rajongó fa deszkával, műanyag flakonnal verték Harry-t és ilyeket kiabáltak:

- Hagyd el az a ***** Taylort! Utállak, amiért összejötték vele! Megöllek titeket, ha megint együtt lesztek!- szegény Harry, alig tudott elmenekülni, az őrök nem voltak a közelben, na igen, ilyenkor hol vannak? Mivel Harry végül nem tudott kijutni, mert össze esett, őrök sehol, én mentem a segítségére és teli torokból kiabáltam:

- Elég legyen! Nem látjátok, hogy eszméletlen! Hagyjátok őt! Az ő dolga, hogy kivel jár! –mire befejeztem a „mondókámat” Eleanor elment segítségért, és Chloe pedig hozzám sietett. Szerencsére pár pillanat múlva az őrök ott teremtek és kidobták a rajongókat, de azt a 3 lányt, akik Harryt püfölték bent tartották. A srácok és én bevittük Harryt az épületbe.

- Eszméletlen! Segítséget kell hívnunk! –mondta kétségbeesetten Niall. Paul nem várt tovább hívta a mentőket, mi pedig Harryt próbáltuk felébreszteni, de semmi. A homlokából folyt a vér, és teljesen merev volt.

- Még van pulzusa, de nagyon gyenge! Mikor jönnek a mentők? –kérdeztem már majdnem sírva.

- Mindjárt itt vannak. – mondta Paul, de ő is ideges volt.

- Leállt a szíve! Tud valaki elsősegélyt nyújtani? –kérdezte szintén pityeregve Chloe. Mindenki sírógörcs közepette bambán állt Harry körül.

- Majd én! –mondtam és fölé hajoltam. A nevelő otthonban volt egy képzés, amiben részt vettem. Ott tanították, hogy kell csinálni. Megkezdtem az újra élesztést, a srácoknak mindenük remegett, úgy figyeltek. Közben megérkezett a mentő is. Megvárták, míg befejezem az újraélesztést, sikeresen beindult Harry szíve. El sem hiszem, hogy sikerült!! A mentők ágyra fektették Harryt, majd bevitték a mentő autóba. Csak én mehettem velük, mivel én élesztettem újra, és akartak velem beszélni. A többiek külön autóval jöttek.

- Doktor Úr, ugye nem lesz semmi baja? –kérdeztem aggódva.

- Mindent megteszünk, de mivel sikeresen újra élesztetted, most már nincs életveszélyben. A kórházban majd többet tudunk mondani. –válaszolt az orvos nyugodt hangon.

Idegesen, az ujjaimat tördelve vártam a többieket Harry kórterme előtt.

- Végre itt vagytok! –szóltam és megöleltem El-t.

- Hogy van? –kérdezte idegesen Louis.

- Az orvos most vizsgálja. Remélem hamar felépül. Elnézést… - mondtam és arrébb  mentem. Nem tudom mi van velem. Eddig Harry közömbös volt számomra, de most…. Nagyon furcsa érzésem volt, hirtelen csak az lebegett a szemem előtt, amikor Haylor az ágyon fekve smárolt, és igen, beismerem, fájt! Most nagyon. Jaj, amikor ott feküdt a kezem között, mondhatjuk, hogy holtan, amikor szájból szájba lélegeztettem…. *Könnycsepp csurgott végig az arcomon*, valaki hátulról megfogta a vállam. Először azt hittem, hogy a 1D-ből az egyik srác, de mivel női kéz volt, ezt kizártam. Legnagyobb meglepetésemre Chloe volt az. Nagyon meglepett, észre sem vettem, hogy ő is itt van. Nem szólt semmit, csak szorosan átölelt, ami nagyon, de nagyon jól esett. Kis idő múlva az orvos lépett ki.

- Catrin Swam! –szólított, és végig nézett a kisebb tömegen, ami Harry kórterme előtt állt. Mikor meghallottam a nevemet, egyből oda rohantam. Nagyon meglepődtem, mert már nem csak az 1D és El volt ott, hanem 1-2 rajongó, fotós és riporter. Hihetetlen, még ilyenkor sem hagyják őket békén.

- É-én vagyok Catrin. –mondtam bátortalanul.

- Remek. A nevem Dr. Borel, Harry Styles kezelőorvosa vagyok. Te élesztetted őt újra, ugye?

- Igen. Doktor úr, mondja, hogy jobban lesz! Fel fog épülni?

- Szeretnék veled négyszemközt beszélni, ha nem bánod. –Némán bólintottam és elindultunk. Közben a fotósok kattogtatták a fényképezőket, de én csak egy lesajnáló pillantást vetettem rájuk és követtem az orvost. Komolyan, semmi együttérzés nincs bennük, ilyenkor is csak a pénzre tudnak gondolni. Visszatérve az orvoshoz, vajon mit akar tőlem? Egy ideig szótlanul mentünk egy hosszú folyosón, végül megérkeztünk az irodájába. –Catrin, amit tettél, hősies cselekedet volt, ha nem éleszted újra, akkor már nem itt fekszik.

- Doktor úr! Ne mondjon ilyet! –szóltam, de a mondat végére a hangom elcsuklott.

- Rendben. Megértem, hogy megrázott az eset, de nagyon bátor voltál. Nem gondolkodtál, hogy orvos legyél?

- Bevallom, régen az akartam lenni, de most már annyira nem vonz.

- Értem, ha meggondolnád magad, akkor utánam bármikor eljöhetsz. –szólt kedvesen. - Nos, Harry….

- Igen? –kérdeztem remegő hangon.

- Az állapotát stabilizáltuk, már nincs életveszélyben. Kisebb agyrázkódást is szenvedett, de rendbe jön.

- Köszönöm az információt. Mikor láthatom?

- Akár most is. Még nem ébredt fel, de látogatható. Visszakísérjelek?

- Jó lenne. –halvány mosolyt erőltettem és elindultunk. A kórterem előtt a fiúkat faggatták a riporterek a történtekről. Borzalmas. Mikor megláttak engem, egy riporter, TV-s és fotós is megjelent előttem és faggatott.

- Jó napot! Ön Catrin Swam, ha nem tévedek. Élő adásban van, kérem, árulja el, hogy történt a baleset? –szólt a riporter. Egy kis ideig hezitáltam, semmi kedvem nem volt sztorizgatni, meg senkinek semmi köze hozzá. Viszont TV nézőként én is tudni szeretném. Mindegy, az előző érv győzött. –Nos?

- Sajnálom, nem nyilatkozom. –mondtam közömbösen és arrébb álltam. A riporter még akaratoskodott egy sort, hogy válaszoljak, meg a többi, de nem érdekelt. A fiúk is hasonlóan szenvedtek a híradósokkal, ezért egyedül mentem be. Harry az ágyon feküdt, eszméletlenül. –Harry! –suttogtam és leültem mellé az ágyra. Megfogtam a kezét és sírni kezdtem. –Rendbe fogsz jönni, tudom. –mondtam majd puszit nyomtam a homlokára „búcsúzásképp”. - Angyalok! Segítsetek rajta, ébredjen fel, kérlek vigyázzatok rá! –imádkoztam hangosan és elindultam az ajtó felé. Csodák csodájára Harry mocorogni és motyogni kezdett, majd tisztán, érthetővé vált a nevem.

- Mm, Ca-Cat-Catrin! Catrin, itt-itt vagy? –kérdezte. Egyből visszafordultam és letérdeltem mellé.

- Igen, itt vagyok! Jaj, de örülök, hogy felébredtél!

- Mi történt?

- Ssh. Majd később mindent megtudsz, de most gyenge vagy. Pihenned kell. Szóljak valakinek? A bandából mindenki itt van, plusz El.

- T-Taylor? Ő hol van, beszélni akarok vele. –mondta nagyon halkan. Gyenge volt, alig tudott beszélni. Nekem pedig összeszorult a gyomrom. Taylor? Komolyan? Könnycsepp gördült végig az arcomon, de gyorsan letöröltem, mert nem akartam, hogy Harry lássa.

- Nincs itt. Ha mást nem akarsz látni, akkor pihenj, erősödnöd kell. Majd még benézek. –szóltam mosolyogva és elindultam, de Harry megfogta a kezem és visszahúzott. A gyomromban lepkék keltek életre, és szálldosni kezdtek minden felé. Mit jelenthet ez? Beleszerettem volna? Az lehetetlen.

- Várlak… - mosolygott, de aztán egyből álomba szenderült. Kimentem a többiekhez és elmeséltem mit mondott az orvos, és mi volt bent Harrynél.

- Haza szeretnék menni. Fáradt vagyok. Harryt úgyis csak Taylor érdekli, nincs értelme itt maradnom. –néztem  Loura, de Chloe megelőzte őt.

- Mi szívesen haza viszünk, apu nemsokára itt van. Persze, csak egy ötlet….

- Remek, és akkor Lou itt maradhat. Nem gond? –Louis bólintott, majd megölelt és a fülembe súgtam, hogy „köszönjük”. Tudom mire gondolt. Arra, hogy megmentettem Harryt. Nos, szívesen tettem. Elköszöntem a többiektől, majd elindultunk. – Amúgy köszi, hogy haza visztek!

- Szívesen. Elviszünk a nevelőotthonig, útba esik.

- Köszönöm még egyszer. Te hova jársz suliba?

- Londonba.

- Tényleg? Minden nap be ide, meg haza?

- Nem. Csak hétvégén járok haza. Hétköznap a nénikémnél lakom, ő londoni. Te nem akarsz gimibe járni?

- Nem nagyon.

Hazaértem a nevelőotthonba, berohantam a szobámba és elkapott a sírás. Csak sírtam és sírtam, egész estig. Nem volt étvágyam sem, ezért nem vacsoráztam. Mrs. Kingslei ezt nem nézte túl jó szemmel, szóval bejött a szobámba.

- Catrin, mi a baj?

- Semmi, miért? –mondtam, nem voltam túl meggyőző, de próbáltam a legjobb formámat hozni.

- Kihagytad a vacsorát, látom, hogy sírtál. Teljesen be van dagadva a szemed és vérvörös.

- Nincs étvágyam. Öm, allergia. Csak az miatt. Tüsszögök is.. Hapcii.

- Persze! Mindegy, majd ha akarod elárulod. Viszont hoztam valamit. Beneveztelek az énekversenyre és küldtek levelet az információkról. Tessék, bontsd ki! –láttam rajta, hogy izgatott, ezért habozás nélkül elvettem és kibontottam.

Ez állt benne: 

„Tisztelt Catrin Swam!

Az énekversenyről az információk:

A verseny 2012. Június 1-jén, pénteken lesz 15:00 órai kezdettel. Mind a 100 versenyzőt meghallgatjuk, de csak 50 juthat tovább. CD-n hozd a szám betétdalát, amit énekelni fogsz, vagy hangszert, amin játszani szeretnél. Lehet saját dal, vagy akár egy híres előadó slágere is. A lényeg, hogy 2 dallal készülj! A zsűri…. –olvastam hangosan, de itt megakadtam. Azt hittem, rosszul látok. Nem, az nem lehet! Lehetetlen! –A zsűri A One Direction tagjai, ők választják ki a legjobbakat. A válogató a manchesteri kultúrházban lesz megtartva. Sok sikert kívánunk!

Üdv, Szervezők!”

Mrs. Kingsles, aki eddig figyelmesen, csendben hallgatta, ahogy olvasom a levél tartalmát, most megszólalt.

- Tudod már, mivel lépsz föl?

- Igen, egy dalt tudok, a másikat majd El segít kiválasztani. Khm, most szeretnék egyedül lenni.

- Persze, persze. Már megyek is. Mr. Montes holnap jön órát tartani, ugye tudod?

- Igen. Eleanor is fog jönni?

- Tudtommal itt lesz, de ha nem, úgyis hív. Jó éjt!

- Értem. Jó éjt!- Mrs. Kingslei kiment, én pedig egyedül maradtam. Jaj, remélem, holnap lesz El, de egyedül. Beszélnem kell vele. Lezuhanyoztam, összerakodtam a szobámba és próbáltam megnyugodni. Nem-nagyon sikerül. Folyton az járt a fejemben, hogy a 1D zsűri, Harryvel mi lehet, és Taylor. Egy dög, mert mikor jöttünk haza Choe-val, láttam őt és másik sráccal és nem, nem lehet, hogy valamilyen rokona, mert kéz a kézben sétálgattak és a srác egy puszit nyomott a szájára (!!). Mást nem tudok rá mondani, csak annyit, hogy ribi. Szegény Harry, ha tudná…. Vajon elmondjam neki? Juj, majd holnap Eleanor-tól kérek tanácsot. Egy biztos, hogy Harry jobbat érdemel!